Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-32

1645 Az országgyűlés 32. ülése 1956. gazdasági szükségletekre adni, és az építkezésben ilyen akadályok voltak. Ehhez járult az, hogy jelentékeny mennyiséggel csökkentettük a faellátást. Ennek az lett a következménye, hogy aki azelőtt hallani sem akart a vasbeton-gerendáról, az most mind vasbeton-gerendával épít. Azelőtt havonta százezer négyzetmétert készítettünk, azaz 100 kilométert, most 200 kilométer gerendát készítünk havonta és ez nagyon kevés, kb. 300 kilométer az ország szükséglete. Ehhez pótvasra van szükségünk, és ezt bizony nagyon nehéz megszerezni. Ez a helyzet az általános építő anyagiparban. A másik kérdés a szerelőanyagok kérdése. Most például a budapesti lakásépítkezéseken tömegesen meg kell kezdeni a szerelőmunkákat, a kazánok, radiátorok, csövek, szerelvények, stb. felszerelését. Olyan óriási mennyiségben kellett volna ezeket a szerelőanyagokat kapnunk, hogy a kohó- és gépipari minisztérium jelenleg nem képes ezt a mennyiséget kielégíteni. Éppen ezért tegnap megbeszéltük Csergő elvtárssal, hogy a napokban összefogunk ülni és megtárgyaljuk, milyen módon tudnók biztosítani most terven felül a budapesti lakásépítkezéseknek azokat a szerelvényeket, a cső és egyéb szükségletet. Végül itt van a munkaerő kérdése. A munkaerő hiánya, különösen a kőműves-hiány igen nagy az országban, nemcsak a budapesti építkezéseknél. Mi hosszú évekig ipari építkezésekkel foglalkoztunk és ötezerről százötvenezerre vittük fel a munkáslétszámot az építőiparban. Mi ahhoz képeztük a munkásokat, ahhoz a szükséglethez, amely fennállott. Az építőmunkások összetétele tehát olyan volt, hogy az ipari építkezéseknek felelt meg. Ott elegendő volt az összes létszámból 10 százalék kőműves. A lakásépítkezésekhez 20 százalék kőműves kell. Amint megkezdtük a tömeges lakásépítkezést állami és magánerőből, a kőművesek létszámának egyszerre meg kellett volna kétszereződnie. Ezt lehetetlen volt gyorsan elérni és ennek következtében olyan nagy szükségletünk van kőművesekben, hogy ahol 20 kőművesnek kellene dolgoznia, ott 5—8 dolgozik. Ez is nagymértékben hátráltatja munkánkat. Itt kell megjegyeznem, hogy a budapesti szervezetek segítséget ígértek ebben a tekintetben. Az év elején azt ígérték az elvtársak, hogy mintegy 300 kőművest és 110 ácsot a három nyári hónapra mozgósítanak az ipari vállalatoktól. Én úgy gondoltam, hogy ez óriási segítséget nyújtott volna az építőiparnak, de a mai napig a megígért 400 emberből összesen harmincat kaptunk, úgyhogy a százalék sokkal kisebb, mint amilyen mértékig mentek a lakásépítkezéseknél ezek az összehasonlítások. (Derültség.) Ez természetesen nem menti fel az építésügyi minisztériumot attól, hogy tervét teljesítse, mert mint mondani szokták, a terv az terv és a körülményeket teremtsük meg. (Apró Antal: 1:1!) Igen. Be tudjuk-e fejezni ezeket a lakásokat? A múlt héten végigjártuk az összes budapesti lakásépítkezéseket és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy kb. 700 lakást nem tudunk befejezni évi augusztus 3-án, pénteken. 1646 azokból, amelyeket be akartunk fejezni. De megtaláltuk annak módját, hogy ugyanannyi lakást befejezzünk azokból, amelyeket ebben az évben kellett volna megkezdeni és a jövő évre átadni. Ily módon az említett nehézségek ellenére is, amennyiben minimális támogatást kapunk a kohó- és gépipari minisztériumtól azokban az anyagokban, amelyeket tőle várunk és kaphatunk csak, akkor úgy látjuk, hogy nagy erőmegfeszítéssel, de számszerűleg teljes egészében át tudjuk adni az 1956-ra tervezett lakásokat, csak kerületi eltolódások lesznek, például az üllői út felé. Mondjuk a budai oldalon a Zsigmond

1 téren 350 lakásból körülbelül 200 marad el, de helyette ugyanannyi lakást fogunk befejezni és átadni az Üllői úton. Ugyanígy vagyunk a Lágymányoson. A lágymányosi építkezéseknél a lakások egy része nem lesz meg, ezeket azonban a Hévízi úton, a Hunor utcában és egyéb helyeken pótoljuk oly módon, hogy a pártunk és kormányunk által a lakosság részére megígért lakásmennyiséget — azt hiszem, megígérhetem — 100 százalékban át fogjuk adni a fővárosnak. (Kovács István: Ezt most jegyzőkönyvbe vették! — Derültség.) Tessék, be lehet írni! A 300 kőművest és a 110 ácsot is kérem (Kovács István: Arról is van szó, a jegyzőkönyvben! — Derültség.), mert emlékszem rá, hogy sokan jelen voltunk ennél a beszélgetésnél és meg voltunk győződve róla — én is meg voltam győződve —, hogy megkapjuk. Sajnos, egyelőre nem kaptuk meg. A harmadik kérdés az, hogy nagyon kis mértékben kezdtük meg az 1957-ben befejezendő 7600 lakás építését. Ebben is igaza van Pongrácz elvtársnak, de amikor szorul a kapca, amikor ez évi átadásokról van szó, magától értetődd, hogy az erőt és az anyagot elsősorban odairányítjuk, ahol ebben az évben van rá szükség. Amit elkésünk esetleg ebben az évben a jövő évi lakásoknál, azt még be lehet hozni, de amit elkésünk az ez évinél, azt már behozni nem lehet. Jelenleg a 7600 lakásból körülbelül 2400-at elkezdtünk. A múlt évben is így volt, hogy csak a második félévben kezdtük el, mert nem volt tégla, a meglevő téglát elsősorban arra kellett használni, ami folyó építkezés volt. Mind a 7600 lakás építését el fpgjuk kezdeni. Amit ebben az évben át kell adni, azt mind elkentük s az mind bizonyos százalékig kész lesz. Elsősorban mi vagyunk érdekelve abban, hogy télen, amikor hideg lesz, valahová be tudjunk „bújni", hogy foglalkoztassuk munkásainkat, mert különben tavasszal összeho7ni őket szinte lehetetlen. Ezért a jövő évit is el fogjuk kezdeni. Tehát a mi törekvésünk az, hogy ezeknek a lakásoknak a nagy részét tető alá hozzuk és téli munkát biztosítsunk. Tehát Budapest lakásépítkezése szerintem — annak ellenére, hogy ma elmaradások vannak egyes helyeken — alapjában véve még biztosítható, ha az ^ összes szervek, amelyeknek anyagban és egyébben segítséget kell nyúitaniok. velünk együtt minden erejüket megfeszítik. Mi a magunk részéről időben megtettünk minden óvintézkedést arra. hogy ha valahol „szakad a madzag", azt pótolni tudjuk. Kérem a válasz tudomásul vételét. (Tops.)