Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-32
1647 Az országgyűlés 32. ülése 1956. évi augusztus 3-án, pénteken. 1648 ELNÖK: Kérdem Pongrácz Kálmán képviselőtársunkat, tudomásul veszi-e a választ? PONGRÁCZ KÁLMÁN: Szijártó elvtárs elmondotta, hogy milyen nehéz a helyzet, de ugyanakkor kijelentette azt is, hogy ez év végéig 4920 lakást megépít. Én ezt örömmel tudomásul veszem azzal, hogy év végén vissza fogunk térni erre, s hogyha Szijártó elvtárs eltér ettől a számtól, akkor újból fel fogom vetni a parlament előtt. (SZÍJÁRTÓ: És a kőművesek jönnek?) Nem az én feladatom, hogy kőművesekről gondoskodjak, Szijártó elvtárs, ön az építésügyi miniszter, öné a feladat, tessék megoldani! (Derültség, nagy taps.) ELNÖK: Pongrácz Kálmán képviselőtársunk a választ tudomásul vette; az országgyűlés is tudomásul veszi azzal: reméljük, hogy az év végén nem kell visszatérni erre a kérdésre. Következik Gosztonyi János képviselőtársunk interpellációja — a minisztertanácshoz — a 14—18 éves városi fiatalok foglalkoztatásának biztosítása tárgyában. Gosztonyi János képviselőtársunké a szó. GOSZTONYI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Néhány esztendeje visszatérő nehézségként jelentkezik már, hogy az általános iskolát elvégzett, de tovább nem tanuló fiatalok egy részének nem tudunk megfelelő munkaalkalmat biztosítani. Hozzávetőleges számítások szerint az elmúlt esztendőben mintegy 33 000 fiatalról volt szó, ebben az esztendőben körülbelül 25 000 fiatalról van szó. Ez a szám, tisztelt Országgyűlés, még abban az esetben is túl magas, ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a fiataloknak a többsége lány, akik közül igen sokan természetesen csak a háztartásban kívánnak dolgozni. Ez a probléma országosan jelentkezik, de különösen súlyosan a városokban és elsősorban Budapesten. Ifiúsági szövetségünk, a DISZ Központi Vezetőségének legutolsó plénumán részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel és több javaslatot terjesztett a minisztertanács elé. A DISZ Központi Vezetőségének az a véleménye, hotfv ennek a problémának a megoldása politikai, gazdasági — és hozzáteszem — pedagógiai szempontból is rendkívül sürgős: annál is inkább, mert ez a helyzet nemcsak gazdaságilag súitia a fiatalokat, hanem helvzetük a semmittevés, csavargás, erkölcsi züllés, stb. melegágya is lehet. Tekintettel arra, hogy ez a kérdés foglalkoztatia társadalmunkat, ifjúsági szövetségünk legsajátosabb ügyének érzi ezt. S mivel közvetlenül is érint több ezer fiatalt és szülőt, kérdem a kormányt: Milyen intézkedéseket kíván tenni ennek a helyzetnek a megoldására, az általános iskolát végzett, de tovább nem tanuló fiatalok rendes és állnnn'ó munkaalkalmának biztosítása érdekében? (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra Hegedűs András, a minisztertanács elnöke kíván válaszolni. HEGEDŰS ANDRÁS a minisztertanács elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt egy j fel nem vetett kérdésre szeretnék válaszolni, olyan kérdésre, amelyik azonban nagyon szoros | kapcsolatban van a Gosztonyi képviselőtársam I által felvetett kérdéssel. Sokan felvetették máI sodik ötéves tervünk irányelveinek tárgyaláj sakor, hogy vajon a második ötéves terv során, amikor nagyon gyors ütemben akarjuk korszerűsíteni iparunkat, fejleszteni, növelni a munka ! termelékenységét, gépesíteni a mezőgazdaságot, vajon nem lesz-e munkanélküliség, biztosítani tudjuk-e a lakosság számára a munkát, ! az Alkotmányban lefektetett ezt az elemi jo: got? Azt hiszem nyugodtan lehet erre a kérdésre | igennel felelni. Második ötéves tervünk során is tovább folytatjuk az ország szocialista iparosítását. Nagyon sok munkáskézre, több mint félmillió új munkáskézre lesz szükség csak az iparban. Ugyanakkor a mezőgazdaság belterjesebb . irányba való fejlesztése szintén a munkáskezek, az új munkáskezek százezreit követeli meg. A városi, ifjúság kérdése azonban — én egyetértek teljesen Gosztonyi képviselőtársammal — nem egyszerűen munkaalkalom biztosításának a kérdése. Itt sokkal többről van szó: az ifjúság neveléséről, s azért, mert az ifjúság neveléséről van szó, társadalmunk jövőjéről is van szó. Ebből kiindulva foglalkozik ezzel a kérdéssel a minisztertanács legközelebbi ülésén, a jövő héten. Milyen intézkedéseket tervezünk? Tervezzük a szakmunkásképzés kiterjesztését. Több szakmunkást akarunk képezni, mégpedig elsősorban nem olyan módon, hogy megnöveljük a Munkaerőtartalékok Hivatala iskoláiban levő tanulók számát, hanem oly módon, hogy hozzákezdünk nagyobb mértékben a gyárakban, kisipari szövetkezetekben és még magán kisiparosoknál is a szakmunkásképzéshez. (Élénk helyeslés.) Erre azért is szükség van, mert iparunk egyre inkább specializálódik^ s specializált ipar, speciális képzettségű szakmunkásokat követel meg. Ezeket a szakmunkásokat legkönnyebben | a gyárakban tudjuk kiképezni. Rögtön hozzáj teszem, hogy a Munkaerőtartalékok Hivatala j iskolái is gyárakban vannak, s közvetlen kaoj csolatuk van a termeléssel, de úgy véliük, hogy bizonyos szakmai ágakban jobban lehet a gyárakban az igazgatók irányítása alatt szakmunkásokat kiképeznünk, mint a Munkaerőtartalékok Hivatala iskoláiban. A kormánv véleménye szerint nagyon sok mulasztást kell itt helyrehoznunk. Szijártó elvtárs néhány perccel ezelőtt beszélt arról, hogy kevés a kőműves. (SZÍJÁRTÓ: Nagyon kevés!) Többek között azért kevés a kőművesünk, mert elhanyagoltuk a kőműves szakmunkások képzését, elhanvagoltuk nemcsak az állami iparban, hanem a helyi iparban, a kisipari építőszövetkezetekben és a magán építőiparban is. Ezt a hibát is feltétlenül ki kell javítanunk és pótolnunk kell. Véleményünk szerint tehát a kérdés megoldásának I egyik módja: növelni a szakmunkás képzést. A másik módja: növelni akarjuk az ipari technikusok számát. A későbbi jövőben, évek múlva majd tovább akarjuk növelni a gimnáziumokban tanulók számát, de jelenleg a gimORSZAGGYDLÊSI ÉRTESÍTŐ 122
