Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-32

1643 Az országgyűlés 32. ülése 1956 zés, mert hiszen a fővárosban még mások is építenek lakást, aminek az adatait mi nem ismerjük. Ezek tanácsi vállalatok, egyes tárcák stb. Tehát valószínűleg jóval több a lakásépítkezés, az én számításom szerint az ilyen nem központilag szervezett lakásépítkezés körülbelül 20—25 százalékát teszi ki ennek. Hogy áll a helyzet? Pongrácz elvtárs három kérdést adott fel. Az első az, hogy ebben az évben az első félévben miért adtunk át kevesebb lakást, mint a múlt esztendőben? A múlt esztendőben ezren felül, ebben az évben csak 487-et. Ennek egyszerű a magyarázata: 1954-ben a befejezendő lakásokból nem fejeztünk be 1100 lakást. Tehát a be nem fejezett 1100 lakást, amelyet novemberben és decemberben kellett volna átadni, 1955 első negyedében adtuk át. Ténylegesen az 1955-ös tervből csak 168 lakás volt befejezve az első félévben, a többi lakás átcsúszott 1954-ből, törvénytelenül, azaz be nem fejezett, elkésett lakások voltak. Ugyanakkor 1955-ben 2305-ös terv mellett 2411-et adtunk át, nem maradt be nem fejezett lakás, tehát 1956 első felében csak azokat a lakásokat adhattuk át, amelyeket tényleg már újonnan kezdve befejeztünk. Helyes-e az átadás ilyen tempója? Én teljes egészsében egyetértek Pongrácz elvtárssal, hogy nem helyes, nem jó. Sokkal jobb volna, sokkal helyesebb lenne úgy a lakosság, mint az építésügyi szervek szempontjából, ha a lakásokat nem ilyen ütemben adnák át. hogy az év utolsó negyedében 75—80 százalékát, az év első negyedében csak 15—20 százalékát, mert akkor a munka egyenletesebb lenne, jobban tudnánk kihasználni a munkaerőt, és nem volna olyan torlódás, amely minden évben demoralizálja az építőipart. Most mi történik? Az, hogy például a háromezer lakásnak a fűtésszerelését, az üvegezését, a festését, a parkettázását, a burkolását két hónap alatt kell elvégezni. (Közbeszólás: Ügy is néz ki!) Olyan nagyszámú munkaerő nem áll rendelkezésünkre, éppen ezért mozgósítani kell más, hogy úgymondjam határszakmát is, hogy segítsenek ezekben a munkákban, de a segítség már természetesen rontja a minőséget. (APRÓ ANTAL: Vagy javítja.) Miért nem tudjuk megcsinálni egyenletesen? Ennek megvan a múltja. Ismeretes az, hogy éveken keresztül mi minden évben január elsején megkaptuk a beruházást, elkezdtük az építkezést, s ugyanabban az évben be kellett fejezni. Ismeretes, hogy a téfla megjelenik májusban, nem előbb. Nem előbb, mert hiszen a téglagyárak áprilisban kezdenek dolgozni, az építkezés mindig májusban kezdődött nagy tömegében, és ennek következtében decemberben fejeződött be a legtöbb esetben. Rosszabb esetben átment a következő évre. Csak a múlt évben kantunk lehetőséget arra. hogy elkezdiük tömegével az olyan lakásokat építeni, amelyeket abban az évben nem kellett átadni, hanem átvihettük a másik évre, s ezzel téli munkát biztosítottunk az építőiparban és egyenletesebben tudjuk a lakásokat átadni. De ez még nem adott lehetőséget arra, hogv téliesen egyenletesen vigyük ezt a dolgot. Tömegével most már mindenesetre nem decemberben, ahogyan a múlt évben volt. hanem októberben kezd. évi augusztus 3-án, pénteken. 1644 j jük átadni a lakásokat. (Pongrácz Kálmán közbeszól.) Ez is rossz, de még sem decemberben. Ha • ebben az évben 7500 lakást kezdünk el, a jövő ! évben már valószínűleg júliustúl, vagy júniustól ' kezdve tudjuk tömegével átadni a lakásokat. Ebben a tekintetben természetesen mi is hibásak vagyunk, mert nem tudtuk kiharcolni, ; nem tudtunk olyan helyzetet teremteni, hogy az I átmenő lakásokat olyan százalékban vigyük át a következő évre, ami lehetővé tette volna már i márciusban, áprilisban, vagy májusban a töme! ges befejezést. A folyamat minden évben javulni i f

ogA második kérdés, hogy ilyen körülmények között 1956-ban befejezzük-e és átadjuk-e rendelI tetésének azt a 4920 lakást. Mielőtt erre a kér1 désre válaszolnék, engedjék meg, hogy néhány ! momentumra hivatkozzam. Ahhoz, hogy építsünk, nagy mennyiségű építőanyagra van szükség. Építőanyag helyzetünk igen nehéz. Mi az oka annak, hogy ilyen nehéz építőanyag helyzet; ben vagyunk, amikor két évvel ezelőtt nem volt ilyen a helyzet, holott kevesebb anyag volt? Ennek egyszerű a magyarázata. Éveken keresztül i semmit sem adtunk a magánháztartásokra, a magánépítkezésekre. Az összes építőanyagot fel; használtuk az állami építkezésekre, és elég volt. Ennek következtében nem is nyugtalankodtunk i az építőanyagipar helyzetén. Három-négy évvel | előbb kell ugyanis nagy gyárakat építeni, például egy cementgyár építése négy év, egy nagy j téglagyáré minimum két-három év. Mivel elég j volt az építőanyag, nem volt arra megfelelő bei ruházás, hogy az építőanyagipart kiszélesítsük. I Amikor azonban megkezdődött a magánépítkezés, az első évtől kezdve 400 millió téglát kellett a ; magánépítkezés rendelkezésére bocsátani évente. ' És 1956-ban is annyi téglát kell a magánépítkezés rendelkezésére bocsátani, amennyit egész Magyarország 1938-ban gyártott. Nagy részét át is adtuk ezidő szerint. (Aptá Antal: Ez helyes is, i építsenek lakást!) Igen, egyetértek, teljes mér! tékben helyes. Ugyanakkor az állami építkezés volumen je is emelkedett, és egyidőben a nagy volumenű állami építkezést és az óriási magánépítkezést nem elégíti ki a rendelkezésre álló építőanyag, igen nehéz helyzetben vagyunk építőanyaggal. Ez nemcsak azt jelenti, hogy nincs elég anyag, hanem nem is tudunk egyenletesen dolgozni, és ez bizonyos tekintetben az építkezések megdrágításához vezet. Milyen anyagokról van szó? Elsősorban tégláról. Az 1200 milliós termelésből 400 millió megy a magángazdálkodásra. A 140, vagy 150 millió cserépből 120 millió megy a magángaz-: dálkodásra, csak a maradék, 30—40 millió az, ami az állami építkezésekre megmarad. Ugyanígy állunk a mésszel. Ismeretes, hogy a meszet nem lehet tartani, azonnal fel kell használni, le kell oltani. Ebben az esztendőben, az első negyedévben bizonyos zavarok voltak a szállításnál, s éppen ezért kénytelenek voltunk a mész gyártását csökkenteni. Énnek hatása most mutatkozik. Mutatkozik abban, hogy a mezőgazdasági munkák, a permetezés idején kénytelenek voltunk a mész legnagyobb részét mező-