Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-32

1631 Az országgyűlés 32. ülése 1956. évi augusztus 3-án, pénteken. 1632 BARCS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! I Bízva abban, hogy a most elmondott interpella- j cióm, a kenyér minőségét illetőleg, nemcsak az első, de az utolsó is volt, a választ tudomásul veszem. ELNÖK: Képviselőtársunk bizalmának ki- j fejezésre juttatásával a választ tudomásul vette, : (Élénk derültség.) az országgyűlés is tudomásul ; veszi. » Következik Sárfi Rózsi képviselőtársunk interpellációja — az egészségügyi miniszterhez — a tuberkulózis elleni küzdelem további feladatairól. Sárfi Rózsi képviselőtársunké a szó. SÁRFI RÓZSI: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt bejelentett interpellációm tárgyalására rátérnék, szeretném felhívni az országgyűlés, a képviselőtársak figyelmét arra, hogy mindnyájan meg vagyunk győződve arról, hogy a munkánkban elkövetett hibákat, a gazdasági és politikai élet területén fennálló nehézségeket csak sok türelemmel és hosszabb idő alatt tudjuk kijavítani és felszámolni. Ügy gondolom, hogy a parlament tárgyalásának eddig általunk ismeretlen és szokatlan formája, módja és munkamódszere is csak a jövőben alakulhat ki, s ezzel szemben sem helyes türelmetlenséget tanúsítani. Látok egynéhány képviselőtársamat itt, aki három év óta először beszélt a parlamentben, s ez az első próbálkozás mindössze egy kétoldalas interpelláció. Nem ismerik a módját, formáját, hogyan kell interpellálni, s a közbeszólás, erélyes csengetés bizony ráijesztett ezekre a képviselőtársainkra. (ERDEI FERENC: Nem olyan ijedősek! — MATOLCSI JÁNOS: Ugyan kérem! — Élénk mozgolódás, zaj.) Az a pohár víz, amelyet utólag hoznak, későn érkezik (Derültség.), nem viszi le azt a bizonyos gombócot a képviselő szájából (Közbeszólás: Talán kenyérgombócról beszél?). Azt hiszem, hogy ez nem helyes. Tanúsítsunk türelmet a parlament új munkamódszerének kialakulásával kapcsolatban is. Azok, akiknek nagyobb rutinjuk van ilyen környezetben, majd példát mutatnak a bátor megnyilvánulásra, példát mutatnak a kezdőknek arra, hogy milyen feladatuk van, hogy hogyan kell megállnia a helyét a képviselőnek, hosszabban, vagy rövidebben indokolja meg azt a kérdést, amit az illető miniszterhez, vagy a minisztertanács tagjaihoz akar intézni. Biztos, hogy nem helyes ragaszkodnunk az évtizedek előtt kialakult formákhoz, tehát véleményem szerint nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy minden képviselő azzal kezdje a kérdését, hogy van-e tudomása a miniszternek erről, vagy arról, mert én ; például meg vagyok győződve arról, hogy amit most kérdezni fogok, aminek kijavítására javaslatot teszek, azt az egészségügyi miniszter jól ismeri. Ezekután rátérek interpellációm témájára. Magyarországon a felszabadulás előtti ötven esztendőben 1 200 000 ember halt meg tuberkulózisban. Nemcsak a mi országunkban, de világviszonylatban is beszéltek arról, hogy a tuberkulózis magyar betegség. A felszabadulás után a ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ tuberkulózis halálozási számát óriási erőfeszítésekkel igen nagymértékben csökkentettük: 75 százalékkal csökkent a tuberkulózisban meghaltak száma. Ennek következtében a tbc-ben szenvedők életkora jelentősen meghosszabbodott, s ezek az emberek itt élnek családjainkban, társadalmunkban. Evente 30 000 új tbc-s beteget jelentenek be. Jelenleg az a helyzet, hogy ahhoz, hogy a tbc-s betegeket környezetükből, családjukból kiemelhessük, nincs meg a megfelelő számú betegágy, szanatóriumi ágy. Jelenleg 2800 szanatóriumi és kórházi kezelésre szoruló tbc-s beteg vár ágyra az orvosok megítélése szerint. Ezeket minél előbb ágyhoz kellene juttatni. A második ötéves terv a tbc ágyak számának jelentős növelését irányozza elő. A tervidőszakban a tbc ágyak számát 1500-zal kell emelni. Javasolom, hogy a második ötéves tervben az ágyak számát 2200-zal növeljük. Nem kielégítő a tbc-s betegek gyógyszerellátása. Javasolom ennek megjavítását is. Az egészségügyi szakemberek megállapítása szerint jelenleg a tbc-s betegeknek csak a felét ismerik. Ahhoz, hogy fel tudjuk kutatni a betegeket, sokkal szélesebbkörű ernyőfénykép-szolgálatra, tehát gyors felvételeket elkészítő gépezetekre volna szükség. Ezért javaslom, hogy az ernyőfénykép-szolgáltatás betervezett számát tízzel emeljük fel. Javasolom az egészségügyi miniszternek, " hogy tegye szélesebbkörűvé a BCG oltásokat is. Ne csak a csecsemőket, hanem a nagyobb gyerekeket is oltsák be. Általában javasolom a kormánynak a második ötéves tervben a tbc-gondozásra és gyógyításra előirányzott összeg felemelését. Végezetül javasolom, hogy adjon ki törvényt, amely mindezeket a problémákat átfogja Megkérdezem az egészségügyi minisztert, egyetért-e az én megállapításaimmal, egyetért-e javaslataimmal, s mit kívaTi tenni ezek megvalósulása érdekében? (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt az egészségügyi miniszternek átadnám a szót, miután a felszólalás, illetve az interpelláció első része a tanácskozás vezetésének módszeréről szólott, kötelességszerűen ki kell jelentenem, hogy az ügyrendet azért alkotjuk, hogy betartsuk. (Helyeslés. Taps.) Az interpelláció keretében javaslatokat feltenni azért sem mutatkozik célravezetőnek, mert az nem interpelláció és a javaslatok kérdésében az országgyűlésnek, mivel az nincs napirendjén, nem áll módjában tanácskozni és határozatot hozni. Akár ilyen, akár olyan, népgazdaságunkat érintő kérdésekkel kapcsolatos javaslatokat képviselőtársainknak akkor kell elmondaniok, amikor az azzal összefüggő törvénytervezetek, vagy javaslatok napirendre kerülnek, tehát az iparfejlesztés, a mezőgazdaság fejlesztése, vagy akár második ötéves tervünk törvényjavaslatának tárgyalásánál. Az interpelláció keretében a képviselőtársak szorítkozzanak arra. hogy feltegyék a kérdést, van-e tudomása a miniszternek erről, vagy arról, s mit kíván tenni a miniszter, vagy a kormány a felhozott hibák megszüntetésére. (Helyeslés.) Egyetért velem az 121