Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-32

1629 Az országgyűlés 32. ülése 1956. évi augusztus 3-án, pénteken. 1630 vizsgálatok azt mutatják, hogy az idei termésű liszt jobb minőségű a tavalyinál. A lisztminőség állandósága azonban csak az egyik tényező. A másik tényező az. hogy valóban gyakran a meglevő lisztből sem sütünk olyan kenyeret, mint amilyet lehetne sütni. Mindenekelőtt arról van szó, hogy ki vannak dolgozva a helyes technológiai előírások * különböző lisztfajtákra, ezeket azonban gyakran nem alkalmazzák a sütőipari üzemekben. Helyenként a szakképzsttséggel is bajok, hiányosságok vannak. A munkafegyelemben is van bizonyos lazaság, ezenkívül hiba az is, hogy a kenyér minőségében anyagilag jelenleg még kevéssé vannak érdekeltté téve maguk a sütőmunkások. A szakképzettség terén például az a helyzet, hogy a szakmunkát végzőknek mintegy 40 százaléka jelenleg átképzősökből kerül ki, akik közül számosan jó munkát végeznek, de sokan kellő szakmai előképzettség nélkül dolgoznak. Az elmúlt időben az utánpótlás sem volt biztosítva. A tanulói létszámot nem töltötték be. Most, ebben a gazdasági évben történik meg első ízben, hogy a tanulói létszámot már biztosítottuk, ezenkívül rövidesen, néhány napon belül, olyan intézkedést adunk ki, amellyel lehetővé tesszük valamennyi sütőipari vállalatnak, hogy minden különösebb létszám megkötöttség nélkül alkalmazzon sütőipari tanulókat. A centralizált, Budapesten és Sátoraljaújhelyen folyó tanulóképzés helyett rátérünk a megyénkénti képzésre, hogy a tanulók több időt tölthessenek az üzemekben. Ezzel az utánpótlást és a szakmai képzettséget is növelni tudjuk. Emellett a technikai minimumokra való levizsgáztatással kívánjuk növelni az átképzősök szakmai képzettségét. Az anyagi érdekeltséget illetően rövidesen három üzemben kísérletképpen bevezetünk egy olyan bérezési rendszert, amelyben már a sütőipari munkás közvetlenebbül érdekelve lesz a jobb minőségű kenyér termelésében, és a kísérlet eredményétől függően ezt országosan be kívánjuk vezetni. Beszélni kell a kenyér egyenetlen minőségével kapcsolatban a sütőipar technikai felszereltségéről, amely még mindig nem kielégítő, különösen azzal összefüggésben, hogy a kenyér fogyasztása az utóbbi években rendkívül megnőtt. Budapesten például jelenleg az 1938-as kenyérfogyasztás kétszeresét fogyasztja a lakosság, vidéken ugyancsak az 1938-as évinek háromszorosát. A sütőipar kapacitása viszont azonos maradt. Az új gyárak létesítésivel a kieső kisebb korszerűtlen üzemek kapacitását tudtuk csak pótolni. A leállított üzemek közül is indokolt néhányat továbbra is üzemben tartani, illetve üzembe állítani. A minisztertanácsnak erre vonatkozóan van határozata, de eddig nem tudtunk neki megfelelően érvényt szerezni. Jónéhány helyi tanács nem indítja meg ezeket az üzemeket, sőt indokolatlanul újabb üzemeket is leállítanak. A minisztérium szervei például ellenőrzésük során megállapították, hogy Rákospalotán, Budapest XV. kerületében a Felszabadulás útja 62. szám alatt van egy Közért üzlet, ahol naponta több mázsa kenyeret adnak el. Ugyanebben a házban van egy leállított sütőipari üzem két kemencével, amelynek felújítására egyébként 1955-ben 50 000 forintot fordítottunk. Ezt a sütőipari üzemet a kerületi tanács leállította és helyette több kilométer távolságból négy másik üzemből szállítják oda a kenyeret frissen gyömöszölve, nem megfelelő szállítási eszközökkel (Apró Antal: Egy év óta emlegetik már ezt a példát!), mert a szállítóeszközök terén sem kielégítő ma még a helyzet, így természetesen ebben az üzletben a kenyér minősége rosszabb, s ezen azt hiszem segítenünk kell. Egyébként második ötéves tervünk kedvezőbb lehetőségeket teremt, mert az első ötéves terv 150 millió forintos sütőipari fejlesztési előirányzatával szemben több mint 200 milliót fogunk tudni a sütőipar gépesítésére juttatni. Negyven új üzemet létesítünk — 16 kisüzemet, 21 középüzemet és 3 nagy kenyérgyárat — automata kemencéket és dagasztógépeket állítunk be számos sütőüzembe. A helyzet javítása érdekében feltétlenül szükséges, hogy a helyi tanácsok, amelyeknek közvetlen felügyelete alá tartoznak a sütőüzemek, fokozottabb ellenőrzést gyakoroljanak a sütőipari üzemekben a kenyér minősége felett. Ne csak a tanácsapparátus gyakorolja ezt az ellenőrzést, hanem feltétlenül szükség van szélesebbkörű társadalmi ellenőrzésre is. (VARGA FERENC: Miniszter elvtárs, ha megengedi, hozzászólnék ehhez. Én komolyan vizsgáltam ezt a kérdést, és a végén abban találtam a hibát, hogy csak egy óra hosszat hagyják sülni a kenyeret s kemencékben. — Mozgás és felkiáltások: Elnök!) ELNÖK (csenget): Képviselőtársamat figyelmeztetem, hogy felszólalásra (mindenkinek szót kell kérni. NYERS REZSŐ miniszter: Én ott szeretném folytatni, hogy ne csak az élelmiszeripari osztályok előadói gyakorolják az ellenőrzést, mert kevesen vannak, nem tudnak széleskörű ellenőrzési gyakorolni, hanem mindenekelőtt a tanácsi állandó bizottságok és a tanácsok tagjai gyakoroljanak szélesebbkörű ellenőrzést. Ezenkívül olyan intézkedéseket tervezünk, hogy a sütőipari üzemek közvetlenebbül feleljenek a lakosságnak a kenyér minősége tekintetében. Gyakori például, hogy a vállalat nem ragasztja rá a kenyérre a jelzőcimkét, vagy éppenséggel olyannal is találkozhatunk, hogy fordítva, a hátával ragasztja fel, nehogy fel lehessen ismerni a kenyérről, hogy melyik üzemben készítették. Ezért megfelelő intézkedéseket teszünk annak érdekében, hogy a fogyasztók felismerjék, melyik üzem gyártotta a kenyeret. Ezenkívül azt hiszem helyes iesz az is, ha az üzletekben ki fogjuk írni, hogy ebben, vagy abban az időszakban melyik üzemnek a kenyerét árusítják (BATA ISTVÁN: Ettől még nem lesz jobb a kenyér), hogy a fogyasztó megtalálja az illetékes vállalatot és annak munkásait. , Az interpellációt indokoltnak tartom, s megfelelő intézkedéseket kívánunk tenni a helyzet fokozatos javítása érdekében. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Barcs Sándor képviselőtársunkat, tudomásul veszi-e a választ?