Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-32

1627 Az országgyűlés 32. ülése 1956. évi augusztus 3-án, pénteken. 1628 keztében szétdúlt —. váromány-nyilvántartási rendszert megszüntettük. Helyesen, azért, mert ezzel egy végeláthatatlan bürokratikus folyamatnak is véget vetettünk. Az új nyugdíj megállapítások alapját a felszabadulás után,, 1950-től kezdve a munkakönyvre építettük fel, ami helyes elv. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a munkakönyvek nincsenek minden tekintetben rendben, a nyilvántartásokat nem végzik lelkiismeretesen a munkakönyvekben, ez nemcsak a vállalatok, hanem az érdekeltek hibája is. A Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ bizonyos intézkedéseket tesz továbbra is azért, hogy jelentősen csökkentse ezt a 42 napos átfutási időt. Ehhez azonban a dolgozók és a vállalatok segítségére is szüksége van. E tekintetben a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ a szakszervezeteken keresztül is, az üzemekben elhelyezett plakátokon is állandóan felhívja a dolgozókat. Éppen ezért tehát célszerű az, ha a nyugdíjra igényt tartó, és a nyugdíjba kerülő a várományát még az aktív munkája ideién biztosítja, beszerzi annak adatait, igazolásait, hogy nyugdíjbalépése időpontjában ne kerüljön sor komplikált igazolási eljárások végrehajtására. Itt tehát igen lényeges az, hogy maguk a szakszervezetek mint munkafeladatot tudatosítsák a dolgozókban azt, hogy mi a helyes eljárás ebben a tekintetben. En azt hiszem, hogy olyanfajta kísérlet, hogy újabb nyilvántartást fektessünk fel országosan, nem lenne célszerű, mert ezt már kipróbálták mások és ezeknek az adatai lényegében a nagy bürokrácián túl, hasznavehetetlen adatokat jelentenek. Tehát mozgékony elbírálást kell biztosítani. Ezenkívül meg kívánom jegyezni azt, hogy a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ által jóváhagyott és megerősített nyugdíjak folyósítását az Országos Nyugdíjintézet legkésőbb — a vizsgálat tapasztalatai alapján — 14 napon belül folyósítja. Kérem a válasz tudomásulvételét. CHAZI SÁNDOR: Előleget nem tudnak folyósítani?) Kérem, előleget nem tudunk folyósítani. ELNÖK: Kérdem Barcs Sándor képviselőtársunkat, a választ tudomásul veszi-e? BARCS SÁNDOR: Igen. ELNÖK: Képviselőtársunk a választ tudomásul vette; az országgyűlés is tudomásul veszi. Következik Barcs Sándor képviselőtársunk második interpellációja — az élelmiszeripari miniszterhez — a kenyér egyenetlen minőségéről. Barcs Sándor képviselőtársunké a szó. BARCS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Képviselői beszámolókon, tanácstagi beszámolókon és fogadóórákon évek óta visszatérő kérdés a kenyér minősége. Megesik ugyanis, hogy ugyanabban az időben, ugyanabból a lisztből az egyik pékség sületlen, keletlen, magyarán szólva, ehetetlen kenyeret süt, ugyanakkor a másik jóminőségű, ízletes kenyeret. Ilyen panaszok — meg kell jegyeznem — nemcsak Budapesten hangzanak el, hanem vidéken is. Tudom, a kenyér minősége nagymértékben függ a liszt minőségétől, a fogyasztók is tudják ezt. Azt kérik azonban — és úgy vélem, teljes joggal —, hogy szűnjék meg az ugyanabból a lisztből készült kenyér különböző minősége, és nemcsak egyes helyeken, hanem mindenütt egyformán jóminőségű kenyérrel szolgálják ki a vevőket. Kérem az élelmiszeripari minisztert, világosítson itt fel minket arról, hogy mit óhajt tenni a kenyér minőségének megjavítása érdekében, helyesebben a kenyér minőségében mutatkozó nagy különbségek megszüntetése érdekében? ELNÖK: Az interpellációra az élelmiszeripari miniszter válaszol. NYERS REZSŐ élelmiszeripari miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Barcs képviselőtársunk interpellációját indokoltnak és jogosnak tartom. Úgy tudom, a választók széles tömegei is indokoltnak tartják, s ennek azzal is tanújelét adták az elmúlt napokban, hogy értesülésem szerint a reggeli postával napról napra mind növekvő mennyiségű és különböző minőségű kenyeret juttatnak Barcs képviselőtársunkhoz. (Derültség.) úgyhogy az elkövetkezendő időben még tüzetesebben tanulmányozhatja ezt a kérdést. Bár azt hiszem, nem lehet mondani, hogy nálunk általában rossz minőségű a kenyér, feltétlenül helytálló az interpellációnak az a megállapítása, hogy gyakran a különböző területeken és különböző üzemekben váltakozva gyönge minőségű kenyeret sütnek. Ezt a hibát Iájuk és igyekszünk rajta javítani. Ezekért a hibákért — meg kell mondani — felelősség terheli az élelmiszeripari minisztériumot, a helyi tanácsokat, amelyek a közvetlen felügyeletet gyakorolják, és felelősség terheli mindenekelőtt a sütőipari üzemek vezetőit. Ezen a helyzeten, mivel a gyenge minőséget előidéző okok egy részét nem lehet azonnal kiküszöbölni, nem is tudunk azonnal, ugrásszerű gyors változtatást eszközölni. Bizonyos azonnali intézkedések megtétele mellett — úgy gondolom — arra van szükség, hogy állandóan, fokozatosan növeljük az ellenőrzést és a kenyér minőségének javítása érdekében mind a minisztérium, mind a helyi tanácsok tegyék meg az intézkedéseiket. A következő alapvető tényezőkről van itt szó, amelyekben intézkedni kívánunk. Az egyik a liszt minőségének állandósága. Erről nem kívánok hosszasabban beszélni, de kétségtelen tény, hogy az elmúlt években nem tudtuk biztosítani, hogy állandó minőségű lisztet szállítsunk egy-egy üzembe. Különösen a gazdasági év végefelé, amikor ismeretes, hogy nem egyszer importlisztet használtunk fel az elmúlt években kenyérsütésre. Bizony emiatt is olyan feladatok elé kerültek sütőmunkásaink — naponta, hetenként változott a liszt fajtája és minősége —, amelyeket nem tudtak megoldani. A liszt nedvességtartalma a megengedettnél nagyobb volt az elmúlt esztendőben is. A szabvány szerint 14,7 százalék lehet a liszt nedvességtartalma, ezzel szemben az elmúlt gazdasági évben például 16 százalék volt. Ezen a téren most az újtermésű liszt felhasználása máris bizonyos javulást fog eredményezni. A minőségi