Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-32

1625 Az országgyűlés 32. ülése 1956 évi augusztus 3-án, pénteken. 1626 szörnyű bonyolultsága ugyancsak óriási feladatot jelent. A kedvezmények, a változások, mindezek — én nem akarok mindent felsorolni — nagyon bonyolultak. De azért mondtam el, hogy mégis tájékozódást kapjanak a képviselőtársak, az országgyűlés, lássák, hogy miért van ez az apparátus. Ezt mind-mind meg kell szüntetni. Világos. De akkor a tájegységi termeléshez kell igazodnia a begyűjtési rendszernek is. Meg kell azt is őszintén mondani, hogy kint az igény, a kívánság a komplikáltság felé visz, mert mindenütt további engedményeket kívánós aki további engedmény kíván és különböző féle engedményeket, az tovább komplikálja a rendszert, ez természetes is. 2226 telepet tartunk fenn, mintegy 2800 átvevőhellyel. Ez is nagyon drága, költséges. Most, amikor az egyszerűsítést hajtottuk végre, csak 84 átvevőhelyet szüntettünk meg. Kint a tanácsok, a pártszervezetek, de maguk a képviselőtársak is tömegével fordulnak hozzánk, hogy szaporítsuk az átvevőhelyeket, ami tényleg költséggel jár. A begyűjtési munkát a raktárépítéssel lehet egyszerűsíteni, az természetes. Meg kell mondanom, hogy a begyűjtési minisztérium komoly összegeket kapott 1956-ra beruházásra, raktárépítésre, de azt is meg kell mondanom nyíltan, hogy nem tudja teljesíteni a beruházási programot, ugyancsak az építési anyagok hiánya miatt. Nem tudjuk 100 százalékig teljesíteni, de a második ötéves terv folyamán raktárépítési programra a begyűjtési minisztériumnak nagyon komoly terve van és természetszerűen, ha meg tudjuk valósítani, nagyon komoly egyszerűsítéseket tudunk majd végrehajtani. A párt- és a kormányhatározatok is utasítják, kötelezik a begyűjtési minisztériumot a költségek csökkentésére. Igen szerteágazó apparátusról van szó. Igaza van képviselőtársamnak, ebben vele egyetértek. Valóban szerteágazó szervezetünket egyszerűsíteni kell. Sok ott a táskás ember, sokan szaladgálnak ott. Nemcsak ez a baj, de sokan molesztálják dolgozó parasztságunkat. A vételi jegyek különbözősége stb. Minden attól függ, mit akarunk tenni. Ügyhogy ezen a vonalon most folyik az egyszerűsítés. De meg kell mondanom azt is, hogy amíg az egyéni gazdaságokkal— majdnem másfélmillióval — 1,2 millió — foglalkozni kell, addig a begyűjtés költségeit nagvobb mértékben csökkenteni nem lehet. A MÁV vagonkiállításában igaza van képviselőtársamnak. Ez rendszer itt. Mi nem tudunk éjjeli műszakot tartani, mert nem éri meg, nem lehet. Viszont a MÁV éjjel állítja ki a vagont. A vagonok állnak nyolc órákat, mert kiállítják, és fizetni kell. Benne van az ő büntetéspénze, ebből él (derültség). Ami a magas költséget, a raktárhiányt illeti, nem tudunk mást tenni — igaza van Kozma képviselőtársamnak — minthogy a felesleges szállításoktól mentesítsük a raktárakat. Ez egész csomó községben van, ahol vissza kell szállítani az árut, mert nincs raktár. Ezt is a raktárkérdés fogja megoldani. Összefoglalva, a begyűjtési szervezetet valóban egyszerűsíteni kell. Egyszerűsíteni kell a begyűjtés bürokráciáját, vétel jegy-rendszerünket is. Nagyon komoly mértékű leépítés foganatosítása szükséges ahhoz, hogy megfeleljünk partunk és kormányunk azon határozatának, hogy egyszerűsítsük az államigazgatást a magunk vonalán. Kérem válaszom tudomásulvételét. ELNÖK: Kérdem Kozma József képviselőtársunkat, a választ tudomásul veszi-e? KOZMA JÓZSEF: Igen. tudomásul veszem. ELNÖK: Képviselőtársunk a választ tudomásult vette; az országgyűlés is tudomásul veszi. Következik Barcs Sándor képviselőtársunk interpellációja — a pénzügyminiszterhez — a nyugdíjak késedelmes folyósítása tárgyában. BARCS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Több választóm keresett fel azzal a panasszal, hogy nyugdíjaztatásuk után késett a nyugdíj folyósítása. Ezek a panaszosok természetesen képviselői közbenjárásra kértek fel. Az egyik esetben olyan dolgozóról volt szó, akinek 40 esztendő alatt mindössze két munkahelye volt, adminisztratív szempontból nézve tehát egyáltalában nem álltunk komplikált üggyel szemben. Ezt a dolgozót május 1-én helyezték nyugállományba, de a nyugdíját csak napokkal ezelőtt, július 27-én, tehát három hónapos késéssel kapta meg. Igaz, hogy ilyenkor az Országos Nyugdíjintézet visszamenőleg folyósítja az elmaradt nyugdíjat is, de különösen kisfizetésű dolgozóknak természetesen nem lehet kitartásuk arra, hogy ezt a hosszú várakozási időt kivárják. Kérdezem a pénzügyminisztert: mit szándékozik tenni ilyen esetekben a nyugdíjfolyósítás megkönnyítése érdekében? ELNÖK: Az interpellációra a pénzügyminiszter válaszol. OLT KÁROLY pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Barcs Sándor képviselőtársunk interpellációja indokolt és megoldandó kérdést vetett fel. A helyzet a vizsgálatok alapján az, hogy a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ által végzett nyugdíj megállapítások átlagos átfutási ideje jelenleg 42 nap. A nyugdíjmegállapítások túlnyomó része a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központon keresztül történik. A 42 nap korábban, meg kell mondanom, hosszabb időt jelentett. Mindenesetre a nyugdíj megállapítások meneténél a munkában eltöltött különböző időnek az igazolására van szükség. Ez meglehetősen nehézkes és hosszabb időt igénybevevő eljárás. 1945. előtt, a felszabadulás előtt az Országos Társadalombiztosítási Intézet Öregségi részlege, tehát nyugdíj részlege hatalmas bürokráciát jelentő váromány-nyilvántartási rendszert fektetett fel, ami — közismert —, a felszabadulás előtt a dolgozók körében úgy volt ismeretes, hogy egy olyan szerv, melynél a nyugdíjmegállapítás gyakran úgy történt, hogy a nyugdíjra igényt tartó előbb halt meg, semmint a nyugdíját megállapították volna. Éppen ezért 1945ben — egyébként a háborús pusztítások követ-