Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-32

1 607 Az országgyűlés 32. ülése 1956. évi augusztus 3-án, pénteken. 1608 szik pótolni elmaradását és e helyen is kérem az építésügyi miniszter elvtársat, hasson oda, hogy az építőanyagipar pótolja mulasztását. (Taps.) De hozzá kell tennem, hogy minden építkezési anyagot a kormány, a kereskedelem, az Építésügyi Minisztérium nem tud biztosítani és itt feltétlenül sokkal nagyobb aktivitás szüksér ges a megyei szervek és a társadalmi szervek részéről is, hogy helyileg minél több építőanyagot állítsanak elő. Nem lehet ugyanis mindent a központi készletből kapni. Hiszen a szövetkezeteknek módjuk van téglaégetésre (VAS ZOLTÁN: És hogy húszezer forint miatt ne kelljen Szíjártó elvtárshoz fordulni engedélyért, hogy meg lehessen építeni!) és tetőfedésre is van lehetőség, ha kisebb épületekre az ott rendelkezésre álló nádat és egyebeket felhasználják. Mi a minisztériumban a termelőszövetkezeti építkezések elősegítésére most lehetővé kívánjuk tenni, hogy több termelőszövetkezet közös építőbrigádot hozzon létre, amennyiben a szövetkezet számára önálló építőbrigád létrehozása nem volna gazdaságos. Ugyanakkor a szövetkezetek építkezéseinek elősegítése érdekében az építésügyi miniszterrel, a közlekedésügyi miniszterrel és a város- és községgazdálkodási miniszterrel egyetértésben intézkedést adtunk ki arra, hogy a vállalatok, amelyek lent a megyében dolgoznak, nagyobb műszaki segítséget adjanak a szövetkezeteknek és a kivitelezésben is járjanak kezükre. Igyekszünk igénybe venni a hiányzó faanyag helyett minél nagyobb mértékben a könnyű vasszerkezeteket és ezekből a termelőszövetkezetek részére a Kohó- és Gépipari Minisztériummal, a Közlekedésügyi Minisztériummal való együttműködés alapján a közeljövőben már tudunk is adni. Lehetővé tesszük a termelőszövetkezeteknek azt is, hogy a különböző tervezési nehézségeket megkönnyítsük — amint ezt közbevetőleg Vas elvtárs említette — sa jóváhagyott típusterveket a termelőszövetkezetek minden földművesszövetkezetben, vagy arra alkalmas üzletben kötöttség nélkül megvásárolhassák és az építkezést ennek alapján meggyorsíthassák. Ezek azok az intézkedések, amelyekkel elősegíteni kívánjuk a termelőszövetkezeti építkezéseket, de újra kérem Sasi képviselőtársamat is, hogy a helyi lehetőségek kihasználására szíveskedjenek Somogy megyében is erőfeszítéseket tenni. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Sasi János képviselőtársunkat, tudomásul veszi-e a választ? SÁSI JÁNOS: Tudomásul veszem. ELNÖK: Képviselőtársunk a választ tudomásul vette; az országgyűlés is tudomásul veszi. Következik Varga Károly képviselőtársunk interpellációja — a földművelésügyi miniszterhez — a tenyészállat-állomány fejlesztéséről. Varga Károly képviselőtársunké a szó. VARGA KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! A Központi Statisztikai Hivatal jelentései azt mutatják, hogy az elmúlt években tett intézkedések nyomán mind a szarvasmarha-létszám, mind a hozamok alakulásában fejlődés van. így például a szarvasmarha-állomány 1955-ben 2,6 százalékkal, 1956-ban pedig 2 százalékkal volt magasabb a márciusi állatösszeírás alkalmával, mint az előző évek hasonló időszakában. Emellett a begyűjtött és az államilag felvásárolt tej menynyisége is mintegy 16 százalékkal magasabb volt 1955-ben, mint az előző évben. A fejlődésnek ez az üteme, véleményem szerint, nem kielégítő a Központi Vezetőség által elfogadott második ötéves terv irányelveiben meghatározott célok eléréséhez. Az állomány számbeli növelését és a hozamok fokozását erősen akadályozza a szálastakarmány-termelés elégtelensége. Ezt különös mértékben a szántóföldi szálastakarmánytermelés csökkenése mellett befolyásolja a rétek, legelők hozamainak és minőségének nagyfokú leromlása is. Egyes területeken, így például Somogy megyében, a Kapós völgyében, ez azt idézi elő, hogy amellett, hogy egyes tenyésztők a hozamok növelését igyekeznek elérni, éppen azért nem egy helyen találkozunk olyan jelenséggel, hogy egyes dolgozó parasztok egy vagy két darab szarvasmarhával kevesebbet tartanak azért, hogy a törzskönyvi követelményeknek megfelelő hozamot el tudják érni. Ennek következményeként jelentkezik az a körülmény, hogy például annak ellenére, hogy Somogy megyében, ezen belül a Kapós völgyében — hasonlóan az országos adatokhoz — növekedett a szarvasmarha-állomány, mégis a Kapós völgyében — ahol minőségi szarvasmarhatenyésztés folyt és folyik — az állatállomány 100 holdra számított sűrűsége szarvasmarhából 1,7 darabbal kevesebb, mint a megyei átlag. Visszatérve a takarmányhiány kérdéséhez, véleményem szerint itt alapvető kérdés lenne a szántóföldi takarmánytermelés megerősítése mellett a rétek, legelők hozamainak megjavítása is. Termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztságunk éppen ezért örömmel vette tudomásul, hogy a második ötéves terv célkitűzéseiben a takarmánybázis — és ezen belül a szálastakarmányok biztosítása — megfelelő helyet kapott. Azonban látnunk kell azt, hogy ezeknek a célkitűzéseknek a megoldásai nem mennek máról holnapra. És látnunk kell azt is, hogy a rétek, legelők vízlevezetésének hiánya komoly N és sürgős állategészségügyi intézkedéseket tesz szükségessé. A vízöntötte rét és legelő táptalaja és terjesztője a mételykórnak, amely az utóbbi évek során nálunk. Somogyban is igen nagymérvű károkat okozott. Igv például 1954—55-ben 17 000 darab, 1955—56-ban már több mint 29 000 darab szarvasmarhát kellett többszöri gyógykezelés alá vonni. Ez természetesen jórészt visszahatott az állatállomány számbeli növekedésére, a vágóállatok súlyának alakulására és a hozam alakulására is. Ilyen körülmények között több községben, olyan helveken. mint például Igal. Gölle és Adánd — ahol korábban nem ismerték ezt a betegséget — fordult elő. és éppen azért idegenkednek a gyógykezeléstől is, mert nem ismerték fel a helyzet jelentőségét. Legfontosabb feladatnak természetesen a re-