Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-31
1577 Az országgyűlés 31. ülése 1956. évi augusztus 2-án, csütörtökön. 1578 kapcsolatát a kormányzattal az interpellációs jog foglalja magában, amely megengedi, hogy bármely képviselő a Népköztársaság Elnöki Tanácsához, a minisztertanácshoz, a minisztertanács bármely tagjához és a legfőbb ügyészhez feladatkörükhöz tartozó minden ügyben kérdést intézhet. A képviselőknek interpellálási jogát a most érvényben levő ügyrend is tartalmazza, de az interpelláció érvényesülését biztosító módszernek meghatározása nélkül; ezt a hiányt pótolja most az új ügyrend javaslata. Az országgyűlés tárgyalásainak általában formálissá válása mellett, a jogilag ki nem alakításának is bizonyára része volt abban, hogy mai ügyrendünknek 1950-ben történt meghozatala óta országgyűlésünkön egyetlen interpelláció sem hangzott el. Félő, hogy az interpelláció életrekeltésével a panaszok áradata fog elindulni, legalábbis a képviselők felé. Ezeknek a panaszoknak kritika nélkül az interpelláció útjára terelése azzal a veszéllyel jár, hogy a sok esetben elkerülhetetlen sikertelenségével leszállítja az interpellációs jognak kétségtelen demokratikus nagy értékét és hatásosságát, sőt maga után vonhatja lejáratását. Ezért legyen szabad sok évtizedes közélet tapasztalatával felhívnom tisztelt Képviselőtársaim figyelmét arra, hogy minden interpellációnak, ha legtöbbje konkrét egyedi esetből fakad is, mindig közérdekű magva kell. hogy legyen. A bejelentett interpellációk tárgyukkal a közönség számára példamutatóknak ígérkeznek. A puszta egyéni sérelmek orvosláshoz juttatására a képviselőnek többféle alkalma van, főleg tanácsi vonalon, de az országgyűlés elé csak általános, vagy legalábbis társadalmi köröket érintő sérelmeket hozzon, elsősorban olyanokat, amelyek feltárása megkívánja az országgyűlés nyilvánosságát. Nem szabad senkinek szem elől tévesztenie azt sem, hogy országgyűlésünkben nem ellenzéki pártok állanak a kormányzó párttal szemben (MATOLCSI JÁNOS: Ügy van!), hanem egyazon politikai irányt valló képviselők foglalnak helyet e politika megvalósítására általuk állított kormánnyal szemben. A képviselők tevékenységének az aktivizálását a választók felé a határozati javaslat követeli igen nyomatékosan. Nevezetesen azt kívánja, hogy az országgyűlési képviselők tartsanak az eddiginél szorosabb kapcsolatot választóikkal, foglalkozzanak gondosan azok javaslataival, panaszaival, segítsék választókerületük problémáinak elintézését, vegyenek részt az ott működő tanácsok munkájában, tartsák meg fogadóóráikat és más módon is segítsék a lakossággal való kapcsolataikat, rendszeresen számoljanak be választóiknak, folyamatosan működjenek együtt az állami és társadalmi szervezetekkel. Viszont megállapítja az összes állami és társadalmi szervezetek kötelességét, hogy az országgyűlési képviselőket munkájukban támogassák, feladataik ellátásához a szükséges felvilágosításokat megadják és őket választóik megbízatásának teljesítésében segítsék. Nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese éppen ezen a vonalon igen határozott kijelentéseket tett abban az irányban, hogy az állami apparátus részéről a képviselők felé ennek a követelésnek a teljesítését biztosítsák. A kétféle kötelezettség — egyfelől az országgyűlési képviselőké, másfelől az állami szervezeteké — különösen a dolgozók panaszai körül kíván mindkét részről politikai kihatását nagyon is számbavevő belátó magatartást, a kívánságok megokoltságának a teljesítés lehetőségeivel való összhangba hozatalára. A határozati javaslat a dolgozó nép államépítő tevékenységének az országgyűlés aktivizálásával kibontakoztatásában hatásos munkát vár a Hazafias Népfronttól olyan irányban, hogy vállalja a képviselői beszámolók szervezését és minél szélesebb segítséget nyújtson ahhoz, hogy szervezetté és rendszeressé váljék a képviselők és a választók közötti kapcsolat. A Hazafias Népfront, amely a képviselői beszámolók megszervezéséből már eddig is nagymértékben kivette részét, a határozati javaslatban neki szánt feladatot teljes odaadással el fogja végezni. Hivatását azonban még messzebb nyúlónak tartja, éspedig az országgyűlés és az általa irányított kormányzat politikájának legszélesebb körben való megértésében és népszerűsítésében. Meg vagyok győződve, hogy országgyűlésünknek a mai nappal elinduló megújhodása e törekvés sikerét fogja biztosítani. Mind a határozati javaslatot, mind az ügyrendi javaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Karácsonyi Béla képviselőtársunk kért szót. Képviselőtársunknak a szót megadom. KARÁCSONYI BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Engedtessék meg, hogy az előrehaladott időre tekintettel feláldozzam tervezett hozzászólásom első. elvi részét, amely az országgyűlés ügyrendjére vonatkozó javaslat pozitív oldalait és az 1939-es utolsó magyar burzsoá házszabályoktól való különbségeit tárgyalta volna, és mindössze azokat a módosító javaslatokat terjesszem a tisztelt Országgyűlés elé három perc alatt, amelyeket az országgyűlés elnökségének benyújtottam és visszavonni nem kívánok. Az országgyűlés ügyrendjére vonatkozó javaslat 15. §-ának (5) bekezdésébe javasolom'bevenni, hogy a bizottságok kötelesek megtárgyalni a költségvetést, valamint a népgazdasági terv előkészítését is a működési körükbe vágó tárcák tekintetében. Jól tudom ugyan, hogy ezek is lényegében törvényjavaslatok, de jelentőségük folytán külön kiemelést érdemelnek. A 27. §-hoz (2) bekezdésként javasolom felvenni, hogy a bizottsági előadó az esetlegesen létrejött kisebbségi véleményeket is ismertesse röviden az országgyűlés plénuma előtt. Nem szükségszerű ugyanis, hogy a bizottságok tagjai minden apró részletkérdésben azonos állásfoglalásra jussanak, és az is felesleges, hogy az ellenvéleményen volt tagok nézeteik külön-külön történő részletes kifejtésével megterheljék a plenáris vitát
