Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-31

1573 . Az országgyűlés 31. ülése 1956. évi augusztus 2-án, csütörtökön. 1574 róluk —, hirdetik a kormány rendeleteinek a j szükségességét, az ötéves terv feladatait. A másik, ami a képviselői tekintéllyel egyenrangú, a mentelmi jog, amely minden képviselői munkának az alapja. A javaslat erről is intézkedik, s minden képviselő interpelláció formájában kérdéseket intézhet — most már minden veszélyesség nélkül — a miniszterekhez. (Derültség.) Hogy az interpellációs joggal eddig nem éltünk, ebben mi, képviselők is hibásak vagyunk, mert a bírálat helyett a kényelmesebb hallgatást, a nyílt állásfoglalás helyett a megalkuvást választottuk. Ennek a következménye volt azután, hogy a legtöbb törvényjavaslatot tárgyalás nélkül fogadtuk el. Minden vita nélkül hozzájárultunk új minisztériumok felállításához, majd pedig ugyancsak vita nélkül hozzájárultunk annak a felállított minisztériumnak szétválasztásához. Sőt, amikor ismét össze kellett vonni, vagy átkeresztelni ezt a minisztériumot, minden vita nélkül ezt is tudomásul vettük. Pedig ezek a kérdések nagyon fontosak és helyes, hogy a kormányzat ezeket a kérdéseket is törvényes úton, itt a képviselőházban, tárgyalás útján óhajtja eldönteni. Ezentúl lehetőségük lesz a képviselőknek, hogy ezekhez a problémákhoz az országgyűlés előtt hozzászólhassanak és ennek a jogkörnek a megadásában látom a javaslat egyik legnagyobb jelentőségét. Végezetül hátráltatta a képviselők munkáját a tájékoztatás hiánya. Lehet, hogy a tájékoztatás azért maradt el, mert a bürokrácia nálunk mindent úgy elködösít és a titokzatosság homályába burkol, hogy sziszifuszi munka lett volna kibogozni és a képviselőnek elmondani és megadni a szükséges felvilágosítást. A hivatali apparátusunkban, de itt a képviselőház ügyrendjében is lassan, de biztosan nemsokára minden egyszerű ügyirat szigorúan titkos és bizalmas ügydarab lesz. Ujabban a nyomdák már hivatalból rányomják minden borítékra a titkos, bizalmas, sajátkezű felbontásra stb. bűvös szavakat, és ha ez továbbra is így fog menni — ez abszurdum! — akkor eljutunk oda. hogy a titkosnak jelzett iratot még maga a címzett sem bonthatja fel. (Derültség.) Az elkövetkező időben fogja az országgyűlés letárgyalni a vármegvék, városok és járások öszszevonásának a kérdését. Szabad legyen már itt felhívnom az illetékesek figyelmét arra, hogy amennyiben a legközelebbi választást a kerületi beosztás alapján akarja a kormány megtartani, a járások és megyék területének úi beosztásánál ezeket a szempontokat máris vegyék figyelembe, hogy a választókerületek lehetőség szerint egybeessenek a járások, vagy pedig a megyék határaival. Mindkét javaslat, tisztelt Országgyűlés, alapos és jó munka. Ezeknek a javaslatoknak elkészítése és kitárgyalása megmutatta azt az utat, amelven a többi bizottságoknak munkáiukban haladni kell. Egyetlen megjegyzésem az, hogy a kilenced'k bizottság után —, amelv fel van taxatíve sorolva — a tizedik bizottsággal ki lehet egészíteni, illetve a 16. S-ban most különálló mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságot, mint tizedik bizottságot lehetne felvenni a bizottságok sorrendjébe. A javaslatok — mint már említettem — parlamenti életünkben fordulópontot jelentenek és a szocialista demokrácia kialakulását nagymértékben elősegítik. Az országgyűlés e mostani ülésének menete máris igazolta azoknak a szempontoknak a helyességét, amelyek alapján a jogi bizottság a javaslatokat elkészítette és az országgyűlés elé terjesztette. Éppen ezeknél az okoknál fogva a javaslatokat elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Felszólalásra következik Harrer Ferenc képviselőtársunk. HARRER FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Dinnyés képviselőtársam azzal kezdte beszédét, hogy nehéz helyzetben van, mert itt értékes és nagy jelentőségű felszólalások után kénytelen részleteiben hozzászólni. Én sokkal nehezebb helyzetben vagyok, mint Dinnyés képviselőtársam, ö közismert, elragadó bájosságával (Derültség.) kiváltotta ebben a képviselőházban azt, ami ebben a képviselőházban hiányzott sok éven át — a humort. (Taps.) Én tehát nem megrovom, hanem megdicsérem, örülök neki, annak ellenére, hogy engem a legnagyobb bajba hozott. (Taps.) De ennek ellenére kérem, ajándékozzanak meg engem mégis pár perc figyelemmel, mert végre talán egyszer beszéljünk magukról a javaslatokról. Alkotmányunk azt követeli, hogy az országgyűlés „gyakorolja a népszuverenitásból folyó összes jogokat, meghatározza a kormányzás szervezeti irányát, feltételeit". Az országgyűlés ezt a jogát és kötelességeit képviselői útján gyakorolja. Eddig ez nem történt megfelelően. A képviselőknek az Alkotmány követelte szerepük betöltésére az évente néhány napos ülésszakok mellett már eleve nem volt lehetőségük. Ebből folytak a továbbiak: az országgyűlés formális ülései, a még formálisabb bizottsági ülések, a képviselőknek a kormányzattal való érintkezésének hiánya az országgyűlés tanácskozó termében, súlytalan kapcsolatok, ezenkívül, a tartalom hiánya miatt a képviselői beszámolók elhanyagolása és a választókkal, a népszuverenitás közvetlen képviselőivel való érintkezésnek csaknem teljes elmaradása. Bármennyire is foglalnak el bennünket, dolgozókat a napi gondok, és ha a tanácsi szervezet megteremtésével közvetve — eleinte nagyon kevés, most már növekvőbb — befolyást sikerült kapnunk országos vonatkozásban is közéletünk kialakítására, mind erősebben kiéleződött a közvéleményben a népszuverenitás alapvető szerve, az országgyűlés aktivizálásának a megkövetelése. Ezt valósítja meg a most előttünk fekvő határozati javaslat és ügyrendi javaslat. Az előadói beszéd és az előttem felszólaló képviselőtársaim már kifejtették e javaslatok jelentőségét, értékét és — mint láttuk, humorát is — ezért én magam arra szorítkozom, hogy röviden összefoglaljam: miként aktivizálják a javaslatok a képviselők tevékenységét az országgyűlési munkában, a kormányzat irányában és a választók felé, végül néhány szót ejtsek a Hazafias Népfrontnak e téren való szerepéről. Mind a határozati javaslat, mind az ügyrend célja a képviselői tevékenység aktivizálása, vagyis élénkebbé és behatóbbá tétele — a határozati javaslat szavaival szólva — a dolgozó nép