Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-23

1083 Az országgyűlés 23. ülése 1955. november 17-én, csütörtökön. 1084 gyobb vonóerőt, sebességet és könnyebb kezel­hetőséget biztosító Diesel-járművek sorozatgyár­tására. Vasúti vonatkozásban is megkezdjük a 400 lóerős hidraulikus Diesel-mozdonyok gyár­tását Egyiptom részére. Szériában kezdjük gyártani a 600 lóerős Diesel elektromos mozdo­nyokat. A jövő év első felében elkészül a Ma­gyarországon először gyártott 2000 lóerős Diesel­elektromos mozdony kísérleti típusa. Végleges formában kialakítjuk a 130 lóerős Diesel me­chanikus mozdonyt. Ezek a Diesel-motorok és járművek lehetővé teszik, hogy korszerű, köny­nyen kezelhető, gazdaságos jármüveket adjunk a MAV részére. Ugyanakkor külföldön is kere­sett gyártmányok ezek. Gondoskodunk, hogy ezek az új típusok korszerű technológiával, ma­gasabbrendű felszerszámozással és készüléke­zéssel készüljenek. Ezeknek a járműveknek üzemköltsége lényegesen kisebb a gőzmozdony üzemköltségénél, forgalmi igényeinket jobban és gyorsabban elégítik, ki, kezelésük könnyebb, bármely pillanatban üzembeállíthatók. A Diesel­mozdony gyártás fejlődését motorcsaládjainak kiépítése szabja meg. A terv 1955-höz képest 25 százalék emelkedést ír elő a Diesel-motor gyár­tásban. Elsősorban a nagyobbtelj esítményü mo­torok gyártását kívánjuk fokozni. A Diesel­motor gyártás mennyiségi növelését — új típu­sok kialakításával — összekötjük az önköltség nagymérvű csökkentésével is. Az eddig elkészült prototípusok azt mutatják, hogy az önköltség körülbelül a régebbi 600 forint lóerő-ráfordí­tással szemben 460 forintra fog csökkenni. Végső fokon a Diesel-motor gyártás fejlesztése kevesebb anyagráfordítást, kevesebb üzem­anyagfogyasztást és nagyobb teljesítményt je­lent közlekedésünk számára. A fővárosi közlekedés zsúfoltságát enyhíti az új, négytengelyes villamoskocsik forgalomba bocsátása. Igen jelentősen fokozódik a háztar­tási gépek gyártása, mint például a mosógépé, és a porszívógépé, amely tovább könnyíti a dol­gozó nők háziasszonyi teendőinek ellátását. 19 ezer darabbal több motorkerékpárt fogunk gyár­tani jövőre. Mindezeknek a feladatoknak végrehajtása so­rán nem feledkezhetünk meg az 1956. évi terv legdöntőbb kérdéseiről, a munka termelékeny­ségéről, az önköltség csökkentéséről, és ennek elérése érdekében az anyagtakarékosságról. Az önköltség jelentős mértékű csökkentése, a mű­szaki színvonal emelése a gépiparban is nagy­összegű beruházásokat tesz szükségessé, új gé­peket, berendezéseket, szállítóeszközöket. Ezek­re a gépipar beruházási tervében megfelelő fe­dezetet találunk. Emellett azonban hangsúlyoz­ni kell, hogy az önköltség csökkentésének és a termelékenység emelésének igen nagy tartalé­kai vannak a gépiparban, amelyek jelentősebb beruházások nélkül feltárhatók és hasznosítha­tók. Hegedűs elvtárs beszámolójában már hang­súlyozta a munka jobb megszervezésének jelen­tőségét. De hasonlóan nagy eredményt várhatunk, ha üzemeinkben rendet, tisztaságot teremtünk, ha gondoskodunk a munkások kedvező munka­körülményeiről. Saját, de külföldi tapasztala­tokból is azt szűrhetjük le, hogy a gépiparban viszonylag kis összegekkel nagy eredményt le­het elérni, ha növeljük a gyártás felszerszámo­zottságát, ha egyes nagytömegben gyártandó al­katrészeket célgépeken munkálunk meg. Jelentős hiányosságok vannak még az újí­tások szervezett elterjesztésében és bevezetésé­ben. Hogy ezen javítsunk, kizárólag rajtunk mú­lik, és ezáltal is sok tízmilliót takaríthatunk meg országunk számára. A Központi Vezetőség no­vemberi határozatai e téren is megszabják leg­fontosabb tennivalóinkat. A gépipar dolgozóinak a párt iránti szeretete abban fog megnyilvánulni, hogy ezeket a határozatokat egész népünk javá­ra, valósággá fogjuk váltani. Külön is ki kell emelni, hogy terveink tel­jesítésének feltétele az anyagtakarékosság. Ez az 1956. évi terv kulcskérdése. Az 1956. évi anyag­terv az 1955. évihez viszonyítva tartalmaz 3 százalék csökkentést. Ez ötvözetlen és ötvözött hengerelt áruban mintegy 15 000 tonna, rézfél­gyártmányokban mintegy 200 tonna, fenyőfű­részáruban mint 5000 köbméter megtakarítást jelent. De ezen túlmenően a kohó- és gépipari minisztérium dolgozói további erőfeszítéseket tesznek az anyagtakarékosság fokozott biztosí­tása végett. Megfelelő műszaki, szervezési intéz­kedésekkel, a helyettesítési lehetőségek széle­sebbkörű alkalmazásával, az anyaggazdálkodási fegyelem legszigorúbb megkövetelésével kíván­juk biztosítani, hogy az ötéves terv további évei­ben az 1956. évre tervezett megtakarításoknál jóval nagyobb megtakarítások váljanak lehetővé. Tisztelt Országgyűlés! A kohászat és a gép­ipar 1956. évi terve nagy feladatot állít a kohó­és gépipar minden munkása és műszaki dolgo­zója elé. A terv nagy feladatai lelkesedéssel töl­tik el a dolgozókat. Mind a kohászat, mind a gépipar nagy erőfeszítéssel készül a tervfelada­tok végrehajtására. Elsősorban a december 20-ra történt felajánlást* kell teljesíteni. Az idei terv teljesítéséért folytatott harc során — pártunk és kormányunk útmutatásai alapján — egyre több és több új kezdeményezés születik. Mun­kásaink, mérnökeink alkotó kezdeményezése a legfőbb biztosíték arra, hogy a kohászat és a gépipar teljesíteni fogja 1956. évi tervét is. Az 1956-os tervet reálisnak tartom és azt elfoga­dom. (Taps.) ELNÖK: Szíjártó Lajos építésügyi minisz­ter kíván szólni: SZIJÁRTÓ LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Tervhivatal elnöke, Bérei elvtárs által beterjesztett 1956. évi népgazdasági terv az 1955. évivel szemben jelentékenyen nagyobb fel­adatokat állít népgazdaságunk egésze és első­sorban az ipari minisztériumok elé. Különösen nagymértékben nő jövő évben a beruházások összege. Első ötéves tervünk eredményes meg­valósítása következtében hazánk mezőgazdasági országból fejlett ipari és mezőgazdasági országgá lett. A régi mezőgazdasági városok, mint Sze­ged, Debrecen, Nyíregyháza, Kecskemét, Kapos­vár, Zalaegerszeg, Jászberény stb. ipari, mező­gazdasági városokká alakultak át.

Next

/
Thumbnails
Contents