Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-23

1085 Az országgyűlés 23. ülése 1955. november 17-én, csütörtökön. 1086 Az első ötéves terv beruházásainak meghatározása abból a helyes lenini—sztálini elvből indult ki, hogy a szocializmus építésének alapját az ország iparosítása és ezen belül a nehézipar elsődleges fejlődése, a mezőgazdaság szocialista átalakítása és a lakosság életszínvonalának állandó emelése képezi. A Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata, valamint a III. Pártkongresszus határozatai ezeket az alapelveket ismételten aláhúzták. Az elért eredmények teljes egészében igazolták pártunk és kormányunk gazdaságpolitikájának a helyességét. Pártunk júniusi határozatának a gyakorlatban való eltorzítása, helyes politikájának jobboldali elferdítése átmenetileg megakasztotta az ország iparosítását, valamint a mezőgazdaság szocialista átszervezését, s ezzel jelentékeny károkat okozott népgazdaságunknak. A Központi Vezetőség 1955 márciusi határozata leleplezte a jobboldali elhajlók káros munkáját, s lehetővé tette, hogy pártunk és népünk újra egész, erejét összpontosíthassa a szocializmus építése soinnkövetkező feladatainak megvalósítására. Folyó évben a beruházások terén csak részben sikerült leküzdeni a jobboldali elferdítésekből származó hibákat és nehézségeket. Az 1953— 54. évi átmeneti visszaesés után az idén újra növekedett az ipari beruházások összege. Tovább folytattuk a Sztálin Vasmű, Kokszolómű, Ércelőkészítő építését, a tiszapalkonyai Erőművet, a kazincbarcikai és a péti műtrágyagyárak, a lábatlani és váci cementgyárak és sok más ipari létesítmény építését. Folyó évben növekedtek a mezőgazdasági beruházások és a szocialista mezőgazdaság fejlesztését szolgáló álattenyésztési, terménytárolási építkezések és egész sor új gépállomás építését kezdtük meg. Növekedtek az idén a szociális és kulturális építkezések is, mint gyermekotthonok, általános iskolák, kórházak építése és egyéb kulturális építkezések. Pártunk Központi Vezetősége és kormányunk az eddiginél nagyobb összeget fordított folyó évben a lakásépítkezésekre. Az állami erőből épült lakások számának növekedése azonban nem elégítette ki a szükségletet. A második ötéves terv időszakában népgazdaságunk egyik legfontosabb feladata lesz az ország lakásszükségletének kielégítése. Már a második világháború előtt Magyarországon igen komoly lakáshiány volt., A háború és a német megszállás alatt az ország lakóépületeinek jórésze megseimmisült, vagy megsérült. Budapest lakóépületeinek kétharmad része vált használhatatlanná. A felszabadulás után elsősorban a sérült épületek helyreállításával foglalkozott az építőipar, később pedig az első ötéves terv nagy ipari építkezése folytán keletkezett új ipari telepek lakásszükségletét kellett mindenekelőtt kielégíteni. Teljesen új városok épültek, mint Sztálinváros, Komló, Tatabánya-Újváros, Oroszlány, Kazincbarcika, Várpalota. A fentiek következtében a régi városok lakásépítkezései ideiglenesen háttérbe szorultak. A lakáshelyzetet megnehezítette az 1954 júliusi árvíz is, aminek következtében Szigetközben 1655 ház dőlt össze. Ezeket soronkívül újjá kellett építeni. Ez is elvonta építőiparunkat a normális építkezési teendőktől. Budapesten és a fontosabb vidéki városokban az állami lakásépítkezés 1955-ben 25 százalékkal emelkedett. A városi lakosság gyors szaporodása következtében ez az emelkedés azonban még részleteiben sem oldotta meg a lakáskérdést és a lakásviszonyok továbbra sem kielégítőek. 1954—55-ben nagymértékben megindult a magánlakás-építkezés is. Pártunk és kormányunk a magánlakások építkezését nagymértékben elősegítette, s évente mintegy 450 millió téglát, 100 millió cserepet és egyéb igen nagymennyiségű építőanyagot bocsátott a magánépitkezések rendelkezésére Ellátta ezeket az építkezéseket gyárilag előállított ajtókkal, ablakokkal, vasbetonszerkezetekkel és egyéb épületelemekkel. Ennek a támogatásnak következtében a magánlakás-építkezés rohamosan nő, s különösen a mezőgazdasági lakosság lakáshiányának pótlását szolgálja. Bizonyos fokig hozzájárult a hiány csökkentéséhez a racionalizálás következtében felszabadult irodák és egyéb helyiségek lakássá való alakítása is. Egyedül Budapesten ez az intézkedés több ezer lakáshoz juttatta az igénylőket. Ezen a téren még igen nagy lehetőségek vannak, s az elkövetkező években is jelentékeny számú lakást lehet nyerni az irodák és egyéb intézmények további összevonásával és racionalizálásával. A lakásviszonyok jelentős megjavítása érdekében az 1956. évi népgazdasági terv a folyó évvel szemben a megépítendő lakások számát országos viszonylatban 80 százalékkal, Budapesten pedig több mint a kétszeresével emeli. Az elkövetkezendő években az építőipar egyik legfontosabb feladata lesz a lakásépítkezések eddigi rendszerének és ütemének megváltoztatása és meggyorsítása. Az állami építőiparnak az előzetes terv szerint 1956-ban mintegy 12 ezer lakást kell építenie. Folytatjuk és részben be is fejezzük Budapesten a 800 lakásos albertfalvai lakótelepet, a 850 lakásos gubacsi hídfői lakótelepet, a Kerepesi úti 1750 lakásból álló, a Nagy Lajos király úti 500 lakásból álló telepeket. Üj lakótelepeket építünk Tatabányán, Miskolcon, Oroszlányban, Veszprémben, Ózdon, Salgótarjánban és egész sor más városban. Ezeken a lakótelepeken a lakásépítkezésekkel együtt felépülnek az összes szociális, kulturális, egészségügyi intézmények, üzletek, óvodák, iskolák, s mindazok a létesítmények, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a dolgozók egésszéges és szociális igényeiket kielégítő környezetben lakhassanak. Mindezek a nagyméretű lakásépítkezések azonban nem elégségesek a lakáshiány teljes felszámolásához. Éppen ezért az állami építőipar legfontosabb feladata a következő esztendőkben a lakásépítkezések mennyiségének fokozása, az építkezések időtartamának megrövidítése és a lakásépítkezések költségeinek jelentékeny csökkentése. Az építőipar összes dolgozóinak kötelessége, hogy a pártunk és kormányunk által rendelkezésre bocsátott hatalmas összegeket úgy IIESZ-