Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-22

1049 Az országgyűlés 22. ülése 1955: november 16-án, szerdán. 1050 Annak ellenére, hogy az elosztható nemzeti jövedelem jóval nagyobb hányadát fordítjuk az állóalapok növelésére, mint 1955-ben, a lakosság fogyasztási alapját is több mint 3 milliárd forinttal, 1955-höz képest 4,7 százalékkal emeljük, ami az életszínvonal újabb javulását jelenti. A fogyasztási alapnak ez a növelése lehetővé teszi bérrendszerünk egyes aránytalanságainak kiküszöbölését, és főként olyan bérügyi intézkedéseket, amelyek a műszaki fejlesztés előrevitelét, az abban való anyagi érdekeltséget biztosítják. A lakosság jövedelmének növekedéséből kiindulva a kiskereskedelmi áruforgalom 4,1 százalékos növelését irányozzuk elő. Az élelmiszerek között 10 százalékkal emelkedik a hús és a húskészítmények forgalma. Brikettből 85 százalékkal többet hozunk forgalomba, mini 1955-ben. A női és férfikabátok forgalmát 11 százalékkal, a szintetikus fonalból készült harisnyáét 18 százalékkal, a konyhabútorét 16,5 százalékkal, a hálószoba-bútorét 12 százalékkal emeljük. Ugyanakkor 27,5 százalékkal több alumíniumedényt, 23,5 százalékkal több rádiót, majdnem háromszor annyi 125 köbcentiméteres motorkerékpárt, több mint kétszerannyi drótfonatot, 32 Százalékkal több permetezőgépet fogunk kiskereskedelmi forgalomba hozni, mint az idén. Az életszínvonal emelésében jelentős szerepet fog játszani a lakosság kommunális, szociális és kulturális ellátásának számottevő megj avulása. 1956-ban 94 községet fogunk villamosítani. A villamoshálózatba és a gázszolgáltatásba bekapcsolt új fogyasztók száma jelentősen növekszik. Az egészségügyi intézmények bővítésének eredményeként 1655 új gyógyintézeti ágy fog a lakosság rendelkezésére állni. Az iskolahálózat 600 új iskolai tanteremmel bővül. Az év folyamán 50 új mozi és 19 új kultúrotthon létesül. Mindez mutatja, hogy 1956. évi tervünk ugyanakkor, amikor nagy lendületet ad a szocialista iparosításnak, a mezőgazdaság szocialista átalakításának, külkereskedelmünk fejlesztésének, egyszersmind messzemenően gondoskodik a dolgozó lakosság életkörülményeinek megjavításáról. 1956. évi tervünk új lépcsőfokot jelent abban a hatalmas gazdasági átalakulásban, amely hazánkban a felszabadulás óta folyik. Az egyik évről a másik évre végbemenő, aránylag szerény változások nem teszik mindenki számára nyilvánvalóvá gazdasági fejlődésünk hatalmas méreteit. Ez azonban éles megvilágításba kerül, ha az 1956. évi előirányzatokat a háborúelőtti régi Magyarország utolsó békeévével, 1938-cal vetjük össze. 1956-ban Magyarországon minden lakosra négy és félszer annyi villamosenergiafogyasztás, több mint két és félszer annyi hengereltacél termelés fog esni, mint 1938-ban. Egy katasztrális holdon több mint ötször annyi műtrágyát fogunk felhasználni, mint Horthy-Magyarországon. Az egy főre eső cukorfogyasztás több mint kétszerese lesz az 1938. évinek, és lakosságunk hatszor annyi rádiót vásárolhat. A mozilátogatók száma hatszor annyi, az egyetemi hallgatók száma három és félszer annyi lesz, mint 1938^ban. Mindez mutatja, hogy milyen gyökeres, alapvető változás ment nálunk végbe, milyen rohamos gazdasági fejlődés folyik nálunk, mennyivel gazdagabb, erősebb, műveltebb országgá váltunk. Az utóbbi években végbement gazdasági fejlődés és a második ötéves terv hatalmas távlatai úgy is lemérhetők, ha második ötéves tervünk első évét az első ötéves terv első évével — 1950 évvel — hasonlítjuk össze. 1950-ben az egy főre eső villamosenergia-termelés 319 kilowatt-óra volt, 1956-ban 588 kilowatt-óra lesz 1950-ben egy főre 54 kilogramm hengereltacéltermelés esett, 1956-ban 93 kilogrammot irányozunk elő. Az egy főre eső nyersolajtermelés 1950-ben 54 kilogramm volt, 1956-ban 176 kilogramm lesz. Az egy főre eső alumíniumtermelés 1,8 kilogrammról 4,1 kilogrammra nő; az egy főre eső cementtermelés 86 kilogrammról 126 kilogrammra növekszik. Egy katasztrális hold szántóterületen 1950-ben 19,5 kilogramm műtrágyát használtunk fel, 1956-ban 38 kilogrammot fogunk felhasználni. Ugrásszerű volt szociális és kulturális fejlődésünk is. 1956-ban ötszörannyi bölcsődei férőhellyel, 4,5-szer annyi kultúrotthonnal fogunk rendelkezni, mint 1950-ben és a mozilátogatók száma két és félszeresére emelkedik. Ezek a számok mutatják, hogy a második ötéves tervet sokkal szélesebb alapokon, sokkal magasabb színvonalon indítjuk meg, mint 1950ben az első ötéves tervünket. A magasabb kiindulási pont arra kötelez minket, hogy a szocializmust tovább építve, második ötéves tervünk éveiben is gyors léptekkel vigyük előre a gazdasági fejlődést és olyan eredményeket érjünk el, amelyek megfelelnek népgazdaságunk nagy erőforrásainak, amelyek méltók népünk hősi erőfeszítéseihez. (Taps.) Erre kötelez minket az is, hogy — habár gazdasági fejlődésünk már elért eredményei országunk régi helyzetéhez képest hatalmasak — gazdasági fejlettségünk elért foka még jelentősen elmarad mind a baráti Szovjetunió, vagy Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság, mind számos kapitalista ország mögött. Fejlődésünk távlatait, a gazdasági fejlődés során elérendő színvonalat az szabja meg, hogy egyre szilárdabb szocialista alapokra felépülő országunknak a számunkra legfontosabb területeken belátható időn belül el kell émie a jelenleg előttünk járó fejlettebb országok színvonalát. Minden erőnket megfeszítve dolgoznunk és küzdenünk kell 1956. évi tervünk teljesítéséért, hogy a második ötéves terv következő éveiben már gyorsabb léptekkel törhessünk előre a gazdasági fejlődés jóval magasabb foka felé. Tisztelt Országgyűlés! 1956. évi tervünk reális alapokra, népgazdasági erőforrásaink és fejlődési lehetőségeink gondos mérlegelésére épül fel. Ugyanakkor azonban kétségtelenül sok feszültséget tartalmaz, sok nehézséget rejt magában. Ezeket a feszültségeket és nehézségeket sikeresen le fogjuk tudni küzdeni, ha a terv megvalósítása során feltárjuk és felhaszI