Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-22

»y 1051 Áz országgyűlés 22. ülése 1955. november 16-án, szerdán. 1052 náljuk népgazdaságunknak hatalmas belső tar­talékait. Miben állnak ezek a tartalékok? Először is á műszaki színvonal emelésének ma még pon­tosan fel nem becsülhető, tervünkben még kel­lően figyelembe nem vett eredményeiben. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé­nek ez év novemberi határozata mozgósítja a munkásosztályt, a műszaki értelmiséget, az ösz­szes dolgozókat a műszaki fejlődés előbbrevi­telére, az új technika elterjesztésére. A párt hívó szava nem fog eredmény nélkül maradni. Szükséges, hogy a termelés minden ágában for­dulat következzen be a műszaki kultúra emelé­sében, gyorsan fejlődjék a gépesítés, a műsze­rek fokozott alkalmazása, a vegyi folyamatok felhasználása, hogy elterjedjenek a korszerű technológiai eljárások, az élenjáró munkamód­szerek. Mindez számos új gyártmány előállítá­sát, számos hiányanyag pótlását fogja lehetővé tenni. Ezek az eredmények nagy jelentőségű ha­tást fognak gyakorolni a népgazdaság minden területén a munka termelékenységének alaku­lására és következésképp a termelés alakulá­sára is. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy a műszaki fejlődés terén minél nagyobb lépésekkel törjünk előre, és hogy az ennek so­rán keletkező tartalékot megfelelő intézkedé­sekkel feltárjuk és hasznosítsuk. Hatalmas tartalékaink vannak másodszor a takarékosság következetes megvalósításában. Tervünket már a szigorú takarékosság meg­valósítására építettük ugyan fel, de nem fér kétség aihihoz, hogy ezen a téren még igen nagy, ezideig fel nem tárt lehetőségek vannak. Min­denekelőtt az anyagokkal való takarékosság te­rén tudunk még elérni nagy eredményeket, a túlzott anyagnormák leszállítása, a felesleges vagy túlzott mértékű készletek csökkentése út­ján. Üj lehetőségek nyílnak meg a külföldről importált hiányanyagok, főként a fa és a színes­fémek felhasználásának csökkentésére, ezeknek az anyagoknak másokkal való helyettesítésére. A munkafegyelem és a technológiai fegyelem további megerősítése, a munkaidő jobb kihasz­nálásának biztosítása és másrészt a nem ter­melő munkát végző dolgozók arányszámának további csökkentése módot ad a munkaidővel való fokozott takarékosságra. A nélkülözhető kiadások megszüntetése, az állami ügyvitel egyszerűsítése, az államháztartás terén is még nagy összegeket szabadíthat fel. Mód van tehát új anyagi és pénzeszközök feltárására, amelyek egyszersmind az önköltségcsökkentési tervek teljesítését és túlteljesítését is biztosítják a gazdasági élet minden területén. Végül további tartalékok rejlenek abban a baráti együttműködésben, amely egyre job­ban megszilárdul országunk és a Szovjetunió, valamint a szocialista tábor többi állama között. Tervünk nem becsülheti fel mindazokat a pozi­tív következményeket, amelyek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok által átadott műszaki tapasztalatok és eljárások eredménye­ként tudományos kutatómunkánkban és tech­nikai fejlődésünkben jelentkezni fognak, amint­hogy nem mérhetjük fel még előre azt a ked­ORSZAGGYÜLÉSI ÉRTESÍTŐ vező hatást sem, amelyet a fokozódó nemzet­közi munkamegosztás népgazdaságunkra gya­korolni fog. Mindent el kell követnünk, hogy még jobban elmélyítsük a gazdasági és mű­szaki együttműködést a Szovjetunióval és a többi baráti országgal és hogy bátran éljünk a nemzetközi munkamegosztás által teremtett új lehetőségekkel. (Taps.) Ezek a tartalékok, valamint mindazok, amelyek munkásosztályunk és dolgozó népünk alkotó erejében, öntudatában, kezdeményezésé­ben rejlenek, kedvező feltételeket biztosítanak a terv teljesítéséhez ós túlteljesítéséhez. Terme­lési terveink teljesítése és túlteljesítése azonban csak akkor lesz teljes és zavartalan, ha együtt jár exportterveink teljesítésével és túlteljesíté­sével és ha semmiképp sem vezet importter­veink túllépéséhez. 1956-ban arra van szük­ség, hogy ne csak termelési terveinket, de ex­portterveinket és aktív külkereskedelmi mér­legünk előirányzatát is maradéktalanul teljesít­sük, sőt túlteljesítsük. Az 1956. évi népgazdasági terv kidolgozása a minisztertanács jóváhagyásával befejezést nyert és ennek irányelveit és fő feladatait most megtárgyalásra az országgyűlés elé hoztuk. A mi számunkra is igaz azonban Sztálin mon­dása: „Csak bürokraták gondolhatják, hogy a tervezőmunka a terv összeállításával befejező­dik. A terv összeállítása csak kezdete a terve­zésnek. Az egész tervszerű vezetés csak a terv összeállítása után, a helyi ellenőrzés, a terv megvalósítása, javítása és tökéletesítése során bontakozik ki." Most, amikor befejezzük 1956. évi tervünk kidolgozását, mi is elmondhatjuk, hogy ez csak kezdete az eredményes tervezőmunkának. A mi tervezőmunkánk is csak akkor lesz célrave­zető, ha ugyanakkor, amikor a legszigorúbb tervfegyelmet követeli meg, a legnagyobb mér­tékben támaszkodik az állami és gazdasági szer­vek vezetőinek és munkatársainak, és legfőképp a széles dolgozó tömegeknek alkotó kezdemé­nyezésére. Csak a dolgozók millióinak akarata, tudatos erőfeszítése, szocialista munkaversenye biztosíthatja a terv sikeres megvalósítását, a tervben kitűzött célok elérését. Csak a dolgozók aktív közreműködése mellett valósítható meg a terv végrehaj tásának olyan ellenőrzése, amely lehetővé teszi, hogy a tervet megvalósítása so­rán javítsuk és tökéletesítsük és így biztosítsuk azt a tervszerű vezetést, amely megfelel a lenini követelményeknek és amelyre a mi országunk­nak, a mi népgazdaságunknak is szüksége van. 1956. évi tervünk sikerének legfőbb feltétele az, hogy a munkásosztályt, a dolgozó paraszt­ságot, az értelmiséget, az egész dolgozó népet mozgósítsuk a terv teljesítésére és túlteljesíté­sére, a terv megvalósítása során jelentkező akadályok és nehézségek leküzdésére, második ötéves tervünk sikeres megindítására. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az 1956. évi népgazdasági tervnek ismertetésem­ben kifejtett irányelveit vegye tudomásul. (Hosszan tartó, nagy taps.) 78

Next

/
Thumbnails
Contents