Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-6

191 Az országgyűlés 6. ülése 1954. évi június hó 15-én, kedden. 192 bor országaival való gazdasági együttműködésre és ezt az együttműködést magasabb síkon valósítja meg, különösen a magyar népgazdasági tervnek az európai népi demokratikus országok és a Szovjetunió népgazdasági terveivel való összehangolása révén«. Ez az együttműködés azáltal, hogy mindegyik ország, elsősorban a sajátosságainak leginkább megfelelő termelési ágakat fejleszti,"meggyorsítja az egyes országok népgazdaságának fejlődését is. Népi demokratikus államunk kormánya békeszerető politikájának kifejezője a múlt év folyamán egyre bővülő árucsere- és fizetési forgalom a tőkés országokkal is, mely 1954-ben is folytatódik. Ez gyakorlatilag bizonyítja annak az elvnek a helyességét, hogy társadalmi és gazdasági berendezkedésekre való tekintet nélkül az egyenjogúság és az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásának elve alapján a különböző országok gazdaságilag együttműködhetnek, békésen egymás mellett élhetnek. A közelmúltban több olyan országgal is vettünk fel rendszeres, közvetlen kereskedelmi kapcsolatokat, amelyekkel korábban nem volt érdemleges kereskedelmünk. így többek között Indonéziával, Izlanddal, Paraguay-jal, Braziliával, Görögországgal. Kereskedelmünk sikeres fejlesztésének egyik alapvető követelménye, hogy kötelezettségeinknek hiánytalanul eleget tegyünk, a szállítási határidőket pontosan betartsuk és fokozott mértékben gondoskodjunk a magyar ipar és mezőgazdaság jó hírnevének megőrzéséről, az exportra kerülő áruk minőségének emelésével. A termelés emelkedésével és az áruforgalom növekedésével szoros összhangban kell állnia közlekedésünk fejlesztésének. A növekvő áruforgalom, valamint a személyszállítás zavartalan lebonyolítása érdekében a költségvetés közel másfélmilliárd forintot irányoz elő a közlekedés egyes ágainak továbbfejlesztésére, Budapesten és vidéken egyaránt. A népgazdaság fejlesztésére szolgáló kiadások között a múlt évinél kisebb összegben irányoztuk elő az állami vállalatok forgóalapjának növelésére szolgáló kiadásokat. Ez részben a nehézipari termelés viszonylag lassúbb fejlődésével, részben pedig azzal kapcsolatos, hogy a vállalatok forgóeszközgazdálkodása terén igen jelentősek a népgazdaságunkban meglévő tartalékok. Éppen ezért 1954-ben jelentős feladatok állnak előttünk a vállalatok helyes forgóeszközgazdálkodásának megszervezése terén. A forgóeszközcsökkentési mozgalom, amely 1953 tavaszán bontakozott ki, már az elmúlt évben számottevő eredményt ért el. A forgóeszközcsökkentési mozgalom kiszélesítése ellenére az iparnak minden területén még mindig sok az elfekvő készlet. így például a nehézipari minisztérium alá tartozó vállalatok mintegy 18 millió forint értékű gumihulladékot tárolnak, a textilipari vállalatoknál gyakori, hogy az exportgyártással kapcsolatos biztonsági tartaléknormatívákat nem tartják be. Mindez tervszerűtlenséghez, s a készletek felhalmozódásához vezet. A Goldberger-gyár például pamutáruban a tervezett 950.000 méter biztonsági tartalékon felül 562.000 métert gyártott le. A Len, Kender és Jutaáru Kereskedelmi Vállalatnál mintegy 20 millió forint értékű 250.000 méter ponyvakészlet fekszik el azért, mert a tervkészítés során a gyártás és az értékesítés nem volt kellően egybehangolva. A Magyar Nemzeti Banknak a hitelezésen keresztül fokozottabban elő kell segítenie a készletek feltárását és megmozgatását, és egyben meg kell akadályoznia újabb elfekvő készletek keletkezését. Természetesen a forgóeszközcsökkentésre is teljes mértékben érvényes az, hogy csak a minisztériumok, a vállalatok és a bank szoros együttműködésével érhetünk el népgazdaságilag jelentős és tartós eredményeket az anyagok gyorsabb mozgatása, az árualapok feltárása terén. Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés kiadásai között évről-évre fontosabb helyet fogkainak el a helyi tanácsok kiadásai. Míg a tanácsok megalakulása előtt az önkormányzatok kiadási előirányzata egymilliárd és 300 millió íorint volt, addig a helyi tanácsok költségvetése 1954ben már hatmilliárd és 316 millió forintot tesz ki. A tanácsi költségvetések gyorsan fejlődő kiadási előirányzata is világosan bizonyítja a tanácsok megnövekedett szerepét népi demokratikus államunk életében. Az elmúlt évek során állami életünkben kialakult túlzott centralizmus azonban fékjévé vált tanácsaink egészséges fejlődésének. Ez abban is megnyilvánult, hogy a korábbi években a költségvetési keretek megállapításába a tanácsokai nem vontuk be megfelelően, ami gazdálkodásuk során különböző nehézségeket eredményezett. Az elmúlt évben a kormányprogramm elhangzása után. igyekeztünk változtatni ezen a helyzeten és bizonyos eredményeket el is értünk. így például az 1954. évi költségvetés tervezésében már fokozott aktivitással vettek részt a helyi tanácsok. Számos olyan tanács volt már, amely felelősséggel és érdemben foglalkozott a költségvetés kialakításával, mégis meg kell állapítanunk, hogy a tanácsok nagyobb része nem élt ezzel a joggal, nem érvényesítette megfelelően helyi gazdaságpolitikai elgondolásait a költségvetések kialakításánál. Ennek legfőképpen az az oka és az a magyarázata, hogy a tanácsok még mindig nem érezték magukénak költségvetésüket, és ezért a tanácsi és végrehajtóbizottsági ülések ma is sok helyütt formálisan tárgyalják a pénzügyi kérdéseket. Helyi tanácsainkat eddig gazdasági, kulturális és szociális téren egyrészt a gazdasági megkötöttség, másrészt a gazdálkodás túlzott központosítása jellemezte. Ezért a pénzügyminisztériumot komoly felelősség terheli. Nem biztosította a helyi tanácsok részére azt a hatáskört és önállóságot, amely államhatalmi és államigazgatási feladataik ellátásához szükséges lett volna. Ez megmutatkozott a tanácsi költségvetés rendszerében is: túl részletezett volt a tanácsi költségvetés szerkezete, merev a költségvetés végrehajtásának rendszere, túlzott adminisztrációs követelményeket támasztottunk a helyi tanácsokkal szemben. A kormányprogramm célkitűzései alapján csak kezdeti lépéseket tettünk a tanácsok költségvetési gazdálkodásának egyszerűsítése érdekében. Módosítottuk a költségvetési szabályozás