Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-27

1313 Az országgyűlés 27. ülése 1956 Kormányunk, pártunk Központi Vezetőségé­nek határozata alapján komoly erőfeszítéseket lett annak érdekében, hogy a szarvasmarha­tenyésztés, hizlalás területén is növelje paraszt­ságunk érdekeltségét. Ennek eredményeként az októberi állatszámlálás adatai szerint, egy év alatt szarvasmarha-állományunk 3,8 százalékkal, ezen belül tehénállományunk 26 ezer darabbal nőtt. Emelkedett az egy tehéntől kifejt tejmeny­nyiség is, s a levágásra kerülő szarvasmarhák átlagsúlya darabonként 14 kilogrammal volt na­gyobb, mint. 1954-ben. Javult a helyzet a sertéstenyésztés területén is. Mindezekhez az eredményekhez együttvéve hozzájárult az állategészségügy terén kifejtett te­vékenység, melynek következtében egy sor ra­gályos betegséget előztünk meg. Erre csak egy­két példát említek. 1953-ban 4536 udvar volt sertéspestissel fertőzve, 1955-ben már csak 117. Vagy a sertésorbánc 1951—1953 között évenként 17 ezer volt, 1955-ben már csak 945. De így le­hetne sorolni tovább az e téren elért eredmé­nyeket. A Földművelésügyi Minisztérium és a mező­gazdasági szervek 1955-ben komoly erőfeszítése­ket tettek a tekintetben, hogy a termelőszövet­kezetek gazdálkodása megjavuljon, példamuta­tóvá váljon, hogy a párt márciusi határozatának megfelelően a termelőszövetkezeti mozgalom egyhelyben topogását felszámoljuk és a szövet­kezeti mozgalom fejlesztése nagyobb arányban meginduljon. Ezek az erőfeszítések, valamint a szövetkezetekben tömörült dolgozó parasztság jobb, szorgalmasabb munkája, termelési eredmé­nyei segítették elő, hogy 1955-ben jelentősen nőtt — több mint 60 ezer családdal és 380 ezer katasztrális holddal — a termelőszövetkezetek tagsága és területe. Termelőszövetkezeteink te­rületén javult a pénzügyi fegyelem és-a munka­erőhelyzet, növekedtek bevételeik és a tagok jö­vedelme. Országos átlagban az egy munkaegy­ségre eső részesedés megközelíti a 32 forintot, az előző évi 26 forinttal szemben. A termelőszövetkezeti gazdálkodásban elért eredmények vitathatatlanul javulták, azonban semmi nem szól amellett, hogy ez bennünket el­bizakodottá tegyen. Termelőszövetkezeteink gaz­dálkodásában elért eredményeket egy pillanatra sem szabad túlbecsülni, annál is inkább nem sza­bad ezt tenni, mert az eredmények mellett van néhány olyan tünet, amely arra figyelmeztet, hogy nincs minden rendben. Különösen meg­mutatkozott ez az őszi hónapokban. Egyes ter­melőszövetkezeteinkben lazult a munkafegyelem, amit a£ is bizonyít, hogy a termelőszövetkezetek őszi terményeik betakarításával elmaradtak, s nem végezték el időben az őszi szántás-vetési munkálatokat sem. Erre figyelmeztet az is, hogy több esetben a közös állatállomány rovására osztottak takar­mánygabonát és több termelőszövetkezetben mu­tatkozott olyan tünet, hogy herdálják a termelő­szövetkezet vagyonát. Mindezek együttvéve arra kell, hogy figyelmeztessék a mezőgazdasági szer­veket, hogy nem kielégífő még a közös vagyon­hoz való viszony és hogy komoly feladataink vannak a téren. Ezért nem volna helyes az elért eredményekkel elvakítani önmagunkat és nem évi február 11-en, szombaton. 1314 látni a hibákat. Az elkövetkezendő időben mező­gazdasági szerveink igen szívós és lelkiismeretes munkájára van szükség ahhoz, hogy a meglevő régi és új termelőszövetkezeteinket minél előbb megszilárdíthassuk és számszerűleg is tovább fejlesszük, hogy végrehajtsuk a párt és a kor­mány azon határozatát, amely kimondja, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése nem jár­hat terméskieséssel, hanem a termelésnek ebben az időszakban is növekedni kell. Pótolni kell a termelőszövetkezetek állatte­nyésztésében meglevő elmaradást. Tarthatatlan az a helyzet, hogy a termelőszövetkezetekben a szarvasmarha-állományon belül a tehenek arány­száma alacsonyabb az országos átlagnál is, amely szintén alacsonynak mondható; vagy hogy a száz katasztrális holdra eső szarvasmarha-sűrűség alatta van az egyéni parasztok átlagának, s hogy a száz katasztrális holdra eső' hizottsortés-átlag is alatta van az országos átlagnak. Ezen a hely­zeten úgy tudunk változtatni, ha minden illeté­kes a legtöbb segítséget nyújtja termelőszövet­kezeti parasztságunknak ahhoz, hogy a nemrégen még egyénileg gazdálkodó, de ma már termelő­szövetkezetben levő dolgozók minél előbb, minél közelebb kerüljenek a közös gazdálkodáshoz, a közös vagyonhoz, hogy magukénak érezzék azt, tisztán lássák annak hatalmas előnyeit az egyéni kisgazdaságokkal szemben, s így minél előbb megszabaduljanak a magántulajdonosi gondol­kodás azon káros maradványaitóí, amelyek je­lenleg még a közös gazdaságban is afelé viszik őket, hogy a háztáji gazdaságot fontosabbnak tartsák a közös gazdaságnál, hogy a közös gazda­ság, a közös állatállomány rovására osztozkodja­nak a jövedelemből. Mindezek felszámolása ko­moly feladatot jelent, de a munkafegyelem meg­szilárdítása, a közös vagyonhoz való viszony megjavítása egyik alapja a mezőgazdasági ter­melés növelésének. Ebben a munkában több segítséget kell nyúj­taniuk gépállomásainknak is. Vitathatatlan, hogy gépállomásaink munkájában komoly javulás yan, de tevékenységük ma még nem mutatja eléggé a termelőszövetkezetek gazdasági, politi­kai megszilárdításáért való felelősséget. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés egyes tételei azt bizonyítják, hogy kormányunk ko­moly összegeket fordít a mezőgazdaságra. Csu­pán egy-két számmal szeretném ezt alátámasz­tani. À szarvasmarha-állomány, különösen a te­hénállomány tervszerinti növelése és a lej hozam emelése érdekében kiváló minőségű apaállatok, beszerzésére 75 millió forintot irányoz elő a költ­ségvetés. A fertőző állatbetegségek megelőzésére és felszámolására, ingyenes oltóanyag beszerzé­sére 23 millió forint jut. A növénytermelés területén a hozamok eme­lése és a termékek minőségének megjavítása ér­dekében növényvédelemre a költségvetésben 140 millió forint az előirányzat. Ezek a számok vilá­gosan bizonyítják azokat az erőfeszítéseket, amelyeket pártunk és kormányunk e kettős fel­adat megoldására, a mezőgazdaság szocialista át­szervezésére és a termelés fokozására fordít. Tisztelt Országgyűlés! Állatállományunk ta­karmányellátása megköveteli valamennyi takar­mányforrás maximális kihasználását. Takar-

Next

/
Thumbnails
Contents