Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-27

1311 Az országgyűlés 27. ülése 1956 évi február 11-én, szombaton. 1312 állattenyésztésben. Éppen ezért sok még a kézi munka is. Növeli a költségeket és a deficitet az állami gazdaságoknál meglevő túlzott bürokrácia, egyes igazgatóságok meggondolatlan, kapkodó irányítása. Erré csak egy példát hozok fel: a Somogy megyei igazgatóság a Felsőbogáti Állami Gazdaságot telefonon és táviratbán a következőkre utasította: „Január 3-i utasítás: A tejtermelés csökkenését akadályozza meg. Okáról azonnal jelentést kérek. — Január 5-i utasítás: 6-án 10 órára fegyelmi felelősség terhe mellett jelentse . a január 1-i abrak- és szálastakarmánykészletet. — Január 6-i utasítás: Azonnal jelentse, hogy az iparból mennyi munkást kapott a gazdaság. — Január 7-i utasítás: Munkaerőszükségletét hány százalékban biztosította? Igazoló jelentést adjon, hogy miért hátráltatja a termelést" — és így tovább. Ügy gondolom, hogy az ilyenfajta vezetés alapos magyarázatot ad arra, hogy miért magasak egyes állami gazdaságainknál a termelési költségek, hogy miért alacsonyak a hozamok, de az ilyenfajta vezetési módszer nem segíti, hogy az egyes állami gazdaságok vezetői lelkiismeretesen és átgondoltan végezzék feladatukat. Nyilvánvaló, hogy ez a vezetési módszer nagyban szerepet játszik abban is, ami a Kaposvári Állami Gazdaság területén történt,, hogy az elmúlt évben a zöldségtermelés területén minden egyes katasztrális holdon 6,160 forint ráfizetés volt. Fel kell hívnom az Állami Gazdaságok Minisztériumának és az állami gazdaságok vezetőinek figyelmét arra, hogy több helyütt az 1955ben elért eredmények alapján az elbizakodottság jelei mutatkoznak. Szerintem az eredményeket helyes és kell is látni, mert ez erőt ad a további munkához, de az eredmények nem vakíthatnak el bennünket, nem vakíthatnak el már csak azért sem, mert az állami gazdaságok termelési feltételei sokkal jobbak, mint a termelési eredmények és igen magasak a termelési költségek is. Az Állami Gazdaságok Minisztériumának és az állami gazdaságoknak ahhoz, hogy elérjék a költségvetésben előírt 5 százalékos költségszintcsökkentést és a népgazdasági tervben 1956-ban a tervfeladatokat teljesítsék, arra van szükség, hogy az Állami Gazdaságok Minisztériumáéban és az állami gazdaságokban tovább javuljon a vezetés színvonala, felkarolják és széles körben elterjesszék az élenjáró termelési módszereket, a géppark számszerű növelése mellett sokkal nagyobb gondot fordítsanak a kapacitás maximális kihasználására. Ezért nagy gondot kell fordítani állami gazdaságainkban is a párt Központi Vezetőségének novemberi határozata alapján a műszaki fejlesztésre. Mindezeknek együttesen oda kell vezetniók, hogy jelentősen csökkenjenek a termelési költségek és tovább nőjenek a termelési eredmények. A párt és a kormány elvárja azt az Állami Gazdaságok Minisztériumától, a gazdaságok vezetőitől, de valamennyi dolgozójától, hogy a költségvetésben előirányzott összeget a takarékosság legmesszebbmenő figyelembevételével, a jó gazda gondosságával úgy használják fel, hogy minden fillér többszörösét adják vissza terményekben és ici inékekben a népgazdaság számára. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A Földművelésügyi Minisztérium költségvetésében előirányzott összeg azt a célt szolgálja, hogy a minisztérium apparátusával és intézkedéseivel biztosítsa 1956-ban a mezőgazdasági termelés területén a további 3 százalékos növekedést, s emellett a mezőgazdaság szocialista átszervezésében is jelentős lépést tegyünk előre. A költségvetésben meghatározott összeg felhasználásához a legfontosabb elvek rögzítve vannak, de ezen túlmenően nagyon fontos, hogy a. Földművelésügyi Minisztérium és a mezőgazdasági szervek dolgozói munkájuk során gondosan ügyeljenek arra, hogy minden területen, minden egyes fillér a legcélszerűbben legyen felhasználva. A Földművelésügyi Minisztérium költségvetése csakis így szolgálhatja dolgozó népünk érdekeit. Így segítheti leginkább a mezőgazdasági termelés növelése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése terén a minisztériumra háruló feladatok legjobb gyakorlati megvalósítását. A költségvetésben előirányzott összeg helyes felhasználásának elsősorban termelőszövetkezeti parasztságunk további erősödését, boldogulását, termelőszövetkezeteink, segítését, erősítését, szilárdítását, továbbfejlesztését kell céloznia, hogy 1956-ban még több termelőszövetkezetünk legyen példamutató, vonzó. A termelőszövetkezetekről való gondoskodás mellett államunk komoly segítséget nyújt az egyénileg dolgozó parasztságnak is. Ezt célozza a gépállomások utján nyújtandó fokozottabb segítség, a nemesített vetőmaggal, műtrágyával, növényvédő szerekkel való jobb ellátás, szerződéses termeltetés, a szerződéses állattenyésztés, apaállatokkal való ellátás, ingyenes állatorvosi kezelés és egyebek. Az állam segíti az egyénileg dolgozó parasztságunkat,-de egyben el is várja, hogy egyéni parasztságunk addig is, amíg el nem határozza magát a szövetkezeti gazdálkodásra, a gondos, jó gazda módján művelje földjét, minél több állatot tenyésszen és kötelezettségeinek teljesítésével viszonozza államunk segítségét. A minisztériumnak a reá háruló feladatokat a legnagyobb gonddal és körültekintéssel kell végrehajtania. Véleményem szerint erre a Földművelésügyi Minisztérium és apparátusa alkalmas, amit bizonyítanak az utóbbi időben elért, s így a múlt év eredményei is. Az 1955. évi növénytermelési terveket általában véve teljesítettük, sőt egyes növényeknél túl is teljesítettük. Mint ismeretes, az 1955-ös év volt az, amikor termelőszövetkezeteink a növénytermelés területén maguk mögött hagyták az egyéni termelőket. A növénytermelési tervek teljesítésénél elismeréssel kell szólnom a termelőszövetkezetek dolgozóiról és emellett az egyénileg dolgozó parasztokról is, akik döntő többségükben ugyancsak teljesítették a növénytermelés területén előírt termésátlagokat. Országunk dolgozó parasztsága, a termelőszövetkeze- l tiek épp úgy, mint az egyéniek, komoly erőfeszítéseket tettek a jó terméseredmények elérése érdekében. Ezzel az erőfeszítéssel párosult kormányunk, munkásosztályunk sokoldalú segítsége, támogatása, melyet a mezőgazdaság számára nyújtott.