Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-26
1275 Az országgyűlés 26. ülése 1956. évi február 10-én, pénteken. 1276 ban jelentősen megnőtt és emelkedett az oktatás szakmai-ideológiai színvonala. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1954-ben hozott határozatának szellemében kidolgozott tantervek alapján elkészültek az új tankönyvek az általános iskolák alsó tagozata számára. 1956 szeptemberében az általános iskolák I— IV. osztályaiban tanuló gyermekeink kezébe az eddiginél tartalmasabb, életkoruk sajátosságait jobban figyelembe vevő. színesebb, vonzóbb tankönyveket adunk. Ezzel nagy lépést tettünk előre afelé, hogy egész oktatási rendszerünk alapvető hibáit: a rendszertelenséget, túlméretezettséget. elvontságot kiküszöböljük. Az eredményeket elismerve sem tekinthetjük kifogástalannak az általános iskolák munkáját. Nem kielégítő a pedagógusok szakmai és ideológiai képzésének színvonala. Különösen hiányolni kell a kisiskolák, tehát a falusi és tanyai gyermekek oktatóinak gyengén megszervezett továbbképzését. Az Oktatásügyi Minisztérium a múlt évben sem adott elég elvi és módszerbeli segítséget a pedagógusoknak a nevelés egyes nagyon fontos kérdéseinek megoldásához, mindenekelőtt a kommunista világnézet, a közösségi szellem, a hazafias érzés kifejlesztésének érdekében végzett munkához. Az erősen növekvő szükségletekhez képest nem volt elegendő a tanteremépítés, az iskolai felszerelés gyarapítása sem. Az Oktatásügyi Minisztérium költségvetési előirányzatait megvizsgálva úgy látom, hogy a tárca a különböző iskolatípusok anyagi szükségleteire a lehetőségekhez képest megfelelő összeget fordít. Nem találom azonban kielégítőnek az általános iskolai tantermek építésére, felszerelésére, és a napközi otthonok fejlesztésére rendelkezésre álló előirányzatot. Ezért javaslom, hogy az országgyűlés szavazzon meg további 15 millió forintot az általános iskolák eme céljaira. A középiskolások száma az első ötéves terv idején hirtelen megnőtt. 1937—38-ban hazánkban 52 ezer középiskolás tanult. Ebben az esztendőben 119 ezer rendes tanulója van a középiskoláknak és az esti, valamint a levelező tagozatokon még 56 ezren tanulnak. Ez érthető is. hiszen a népgazdaság fejlődése, az egész ország társadalmi átalakulása az új értelmiségiek egyre növekvő számát követelte meg. Hasonló volt a helyzet az egyetemeken is. Az alapjában egészséges fejlődésnek azonban megvoltak az árnyoldalai is, mindenekelőtt az, hogy az egyetemeken zsúfoltság volt és a tovább tanulok kiválasztása nem lehetett mindig megfelelő. A mostani helyzet egészségesebb, mert a nagyszámú középiskolát végzett diákból jobban ki lehet válogatni az egyetemi tanulmányokra legrátermettebbeket. Ez egyrészt lehetővé teszi az egyetemi oktatás színvonalának emelését, másrészt az eddiginél több tanuló láthat munkához művelt fiatal munkaerőként, örömmel állapíthatjuk meg. hogy az érettségizett fiatalok körében gyorsan megszűnt a húzódozás a fizikai munkától, szívesen választottak élethivatásukként magas alapműveltséget igénylő szakmákat. Az érettségizett fiatalok saját tapasztalataikon mérték le, milyen könnyebbséget jelentett számukra a szükséges szaktudás elsajátításához az. hogy magasabb általános műveltséget szeíeztek. De az egész magyar népgazdaság, az ország fejlődése szempontjából is igen jelentős, hogy a fiatal szakmunkás nemzedék egy része I nagyobb felkészültséggel kezdi meg mestersége elsajátítását. Az általában kedvező kép azonban még sok részlethiányosságot takar. Mindenekelőtt azt. hogy az érettségizetteket csak az ipari pályák vonzzák, fejlődő mezőgazdaságunkban sokkal kisebb számban helyezkednek el. Ebben természetesen a mezőgazdaság irányító szervei is hibásak. Az érettségizettek foglalkoztatása általában nem elég tervszerű. Az állami felsőbb szervek, intézmények, üzemek nem gondoskodnak kielégítően munkábaállításukról, illetve továbbképzésükről. Szükséges, hogy 1956-ban mind az ipar, mind pedig a mezőgazdaság irányító szervei e kérdés megoldására nagyobb figyelmet fordítsanak. Az egyetemeken továbbra is az oktatás színvonalának emelése a fő feladat. A költségvetés — helyesen — nagyobb összegeket fordít az egyetemi felszerelés fokozatos kiegészítésére. Kívánatos azonban, hogy egyes ipari minisztériumok saját tárcájuk költségvetéséből több nnvagi eszközt bocsássanak az egyetemek rendelkezésére, hiszen az ipar fejlődésének, a műszaki színvonal emelésének magasan kvalifikált szakemberi gárda kiképzése alapvetően fontos tényezője. Az egyetemek tantestületei egyre jobban megfelelnek annak a feladatnak, amelyek egy szocializmust építő ország^ nagy műveltségű, jól képzett szakembereket nevelő oktatóitól megkövetel. Sok kívánnivalónk van azonban még, különösen a tanítás gyakorlatiasságát és még több az egyetemi hallgatók világnézeti, magatartásbeli nevelését illetően. Pedagógusaink az elmúlt esztendőben igen sokat fejlődtek és odaadó munkájukért méltán érdemelték ki a fizetésük rendezésében megnyilvánuló anyagi támogatást és elismerést kormányunk részéről, valamint a hálás szülők szeretetét. Egyre jobban kiveszik részüket a felnőttoktatásból, a népművelési munkából, a társadalmi tevékenységből. Javult a pedagógusok és a szülők kapcsolata is. így a család és az iskola nevelőmunkája egyre inkább kiegészítik egymást. A második ötéves tervben azonban az oktatásügynek gyorsabban kell haladnia. Iskoláink . feladata, hogy a jól kidolgozott tantervek és a magas színvonalú tankönyvek birtokában szi. lárd tudományos értékű ismereteket, sokoldalú műveltséget, marxista—leninista világnézetét nyújtsanak. Keltsék fel és erősítsék fiatalságunkban a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség érzését. Készítsék elő jól az életre, a gyakorlati feladatokra. Az ifjúság áthatóbb világnézeti és hazafias nevelése, magatartásbeli formálása, műveltségének, szakértelmének magas nívója egész fejlődésünk jelentékeny tényezője lehet. Az oktatásügy fejlesztése éppen ezért nem egyetlen tárca gondja. Nagy nemzeti feladat ez, amelyben mindannyiunknak, akik felelősséget
