Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-25

1211 Az országgyűlés 25. ülése 1956. követett bűncselekmények esetében egyik vagy másik állami gazdasági vezető feljelentést tett ugyan a bűncselekményről, de ezzel úgy vélte, teljesítette kötelességét. Nem szüntette meg azonban a lehetőségét annak, hogy mások ilyen bűncselekményt a továbbiakban is elkövessenek. A feljelentés természetesen mindenkinek elemi kötelessége. De ez nem elegendő. Olyan társadalmi légkört kell létrehozni, amelyben elítélik a bűnözést és mindent elkövetnek annak megelőzésére. Tehát az a feladat, hogy ne csak a már megtörtént bűnesetek után tegyünk intézkedéseket, hanem minden erővel előzzük meg ezeket. Nemcsak arra van szükség, hogy elfogjuk a tolvajt, hanem arra is, hogy lehetetlenné tegyük számára a bűnözést. Jobban kell tehát őrizni a szocialista, és személyi tulajdont mindenkinek, és kezére kell csapni annak, aki azt, valamint a dolgozók szocialista társadalmi együttélését megsérti. Szükség van arra, hogy állami szerveink a megfelelő fegyelmi .eljárások lefolytatásával, a fegyelmi ' határozatok széles nyilvánosságával, az okozott kár feltétlen megtéríttetésével visszariasszanak mindenkit a tár sadalomellenes cselekmények elkövetésétől. A dolgozók aktivitásának növelése érdekében üzemeinkben társadalmi bíróságokat kell szervezni, illetve fel kell karolni az ilyen irányú - kezdeményezéseket. A várpalotai szénbányában, vagy a Szolnok megyei állami gazdaságokban kedvező tapasztalatokkal jártak az eddigi öntevékeny kezdeményezések. A karcagi „Szabadság" termelőszövetkezetben, valamint ugyanitt a „Szabad Ifjúság" termelőszövetkezetben a társadalmi bíróság elé kerülnek a legkülönbözőbb ügyek, társadalmi tulajdon ellenes cselekedetek, botrányokozás, stb. Ennek hatása kétségtelenül megmutatkozik a termelőszövetkezetben. Az ilyen eszközök és módszerek az egyszer megtévedt dolgozóra is igen hatásosak. Természetesen nem arról van szó, hogy a bűnüldözés terén levő feladatokat csak társadalmi útra tereljük. Ez továbbra is a Belügyminisztérium, az ügyészség, az Igazságügyminisztérium elsőrendű kötelessége. De mert a társadalmi feladatok ez ideig meglehetősen háttérbe szorultak, emelem ki ennek igen nagy jelentőségét. Mindkét szerv, mind a Belügyminisztérium, mind az Igazságügyminisztérium munkájában fokozattan érvényesül a törvények tiszteletbentartása, a törvényesség. Ma már csak ritkán fordulnak elő esetek, amikor jogtalanul zaklatnak dolgozókat, vagy igazságtalan ítéleteket hoznak bíróságaink. Nem nagyon sok az ilyen eset, de van és amíg van, addig harcolni kell ellene. A belügyi, az igazságügyi szervek és a Legfőbb ügyészség lépjenek fel továbbra is minden törvénysértés ellen, amely az állam és a dolgozók kapcsolatát rontja. (Taps.) Ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni a törvényesség másik oldalát sem, azt, hogy a törvény nemcsak az államot, hanem az állampolgárokat is kötelezi. Még ma is vannak olyanok, akik élnek egyes állami szerveink liberális magatartása adta lehetőségekkel és kibújnak kötelezettségeik teljesítése alól. Például, míg a múlt évben dolgozó parasztságunk túlnyomó ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ évi február 9-én, csütörtökön. 1212 többsége teljesítette beadási és adófizetési kötelezettségét, több ezren voltak olyanok, akik ennek saját hibájukból nem tettek eleget. A belügyi és az igazságügyi szervek feladata többek között az, hogy minden tekintetben érvényt szerezzenek a törvényeknek. Sokan, amikor a törvények betartásáról beszélnek az állami szervek részéről, majdnem kizárólag a Belügyminisztériumra, az Igazságügyminisztériumra és az ügyészségre, tehát a bűnüldözéssel foglalkozó szervekre gondolnak. Pedig népi demokráciánk minden szervének, minden vezetőjének, tisztviselőjének és dolgozójának eszerint kell dolgoznia. A törvénysértések sokszor üzemekben, hivatalokban, terv-, munkaügyi, bérügyi, adóügyi stb. kérdésekben jelentkeznek. A bürokraták például kötelességük elmulasztásával a törvényeket sértik meg. Ez ellen is szigorúan küzdeni kell, mert nagyon sok kárt okoznak. Ki akarom emelni, hogy a törvényesség biztosításának egyik legfontosabb feltétele, hogy a Legfőbb Ügyészség jól lássa el feladatát. E szerv munkájának eredményei már mutatkoznak, de vezetőinek igen nagy erőfeszítéseket kell tenniük, hogy e szerv mielőbb betöltse fontos szerepét. Végül hangsúlyozni kívánom, hogy 1956-ban e két szervnek a takarékosság szem előtt tartásával kell elvégeznie feladatát. A Belügyminisztérium, amelynek költségvetése a múlt évben alacsonyabb volt, mint a megelőző évben, és most is több mint két százalékkal kisebb, mint a múlt évben, valamint az Igazságügyminisztérium ért el eredményeket a takarékosságban is. De van még lehetőség a takarékosságra, tehát további intézkedésekre van szükség. Szem előtt kell tartaniuk, hogy elsősorban a jó minőségi munkával kell az eredményeket fokozni és nem a költségek növelésével, a létszám emelésével, nagyobb mennyiségű anyag felhasználásával. Az elmúlt tíz év megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a Belügyminisztérium és az Igazságügyminisztérium vezetői, e két minisztérium minden dolgozójától képességeinek megfelelő, felelősségteljes munkát követeljenek meg. Márpedig ha ez így van. akkor tovább kell menni az ésszerűbb, a jobb, a szervezettebb munka kialakításában, hogy ezáltal csökkentsék a költségeket. A költségvetés biztosítja mind a két minisztérium szociális szükségleteinek a tavalyinál jobb kielégítését, valamint a szükséges anyagi, dologi kiadásokat. A minisztériumok vezetői biztosítsák ennek helyes és gazdaságos felhasználását. Tisztelt Országgyűlés! A két minisztérium területén a legutóbbi időben tapasztalható eredmények láttán bízni lehet abban, hogy a Belügyminisztérium és az Igazságügyminisztérium szervei dolgozó népünk javára eredményesen tesznek majd eleget kötelességüknek. A költségvetés ennek anyagi feltételeit biztosítja, ezért azt pártom és a magam nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szót kért Matécz János képviselőtársunk. A szót megadom. 90