Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-24

1153 Az országgyűlés 24. ülése 1956. évi február 8-án, szerdán. 1154 ilyen képmutató hamis kísérletet, amely legszentebb élményeiket, az emberek és a népek békéje ellen akarja kijátszani. Gyülekezeteink valóban felismerték istentől kapott otthonukat, népi demokráciánk keretében szabadon élik bizonyságtevő keresztyén életüket és szent felháborodással hárítanak el maguktól minden kísérletet, mely az egyházat ismét a reakció fellegvárává, vagy legalább is búvóhelyévé akarná tenni. Az egyházak gyülekezetei erejükhöz mérten részt kérnek a maguk számára abban az építő munkában, mely hazánkat boldog otthonként s a népek családjában a béke és szabadság őrhelyeként erősiti. Most. amikor a hidegháború és az erőpolitika egyik-másik vezetője álarcát magáról levetette és valódi szándékait a népek közvéleménye előtt úiból feltárta, amikor viszont Moszkvából, Pekingből, Prágából a békés együttélés új ajánlatai a népek közvéleményének nyilvánossága elé kerültek, akkor a tömegek életében valóban új szakaszba, új lendületbe csap a békemozgalom ereje. Április hónapra új ülésszakot hívott egybe a Béke Világtanács. Ezzel párhuzamosan a föld egész kerekségén a nemzeti békemozgalmak keretében, de azok mellett is, új akciók indultak meg a tömegpusztító fegyverek eltiltásának és a -fegyverkezési verseny megállításának akadályai ellen. Olaszországban és Frar ciaországban, Nagy-Britanniában és Indiában, Argentínában és Németországban ilyen jelszavak alatt indulnak gyűlések szervezésére a béke híveinek száz- meg százezrei. Tegyük az 1956. évet a leszerelés diadalának esztendejévé. A mozgalmak minden eddiginél szélesebb hullámokat vernek. A mozgalmak arányainak szélességére lellemző, hogy Angliában olyan közéleti személviségek is. mint az anglikán egyház főpapja, George Bell chichesteri püspök, a brit nemzeti Béketanács kiadványában és a „Times" hasábin in követeli a hidrogénfegyverek eltiltását. A békemozgalom új lendületének ebben az új szakaszában a népek közvéleménye felelni fog a kérdésre: Ki az oka annak, hogy mindmáig nem sikerült a tömegpusztító fegyvereket eltiltani és a kollektív biztonságra vonatkozó észszerű javaslatokat megvalósítani? Miközben ez a közvélemény így megbélyegzi a hidegháború és az erőpolitika bajkeverőit, felfokozza ugyanakkor azokat az erkölcsi és anyagi erőket, melyek a béke, a szabadság, az igazság, a biztonság ügyét előbbre viszik a nemzetközi élet minden területén. Tisztelt Országgyűlés! A magyarországi egyházak gyülekezeteiben isten iránt mély hála él azért, hogy a veszélyeztetett nemzetközi helyzelben a nértek békés együttéléséért hatalmas erővel állnak őrt a varsói szerződés tagállamai és hálásak vagyunk azért, hogy a béke erőinek ebben a nagy védelmi szövetségében Népköztársaságunk minden erejével részt vesz és részt vehet. A gonoszt a jóakarat erőivel meggyőzni akaró és tudó szép és nagy vállalkozásra, benne népünk erőfeszítéseire sok áldást kérve, életünket és munkánkat boldogan szenteljük a népek békés egymás mellett élésének védelmére és ápolására. örömmel üdvözölve a varsói szerződés tagállamainak prágai deklarációját, a Minisztertanács elnökének beszámolóját örömmel elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Szabó Gusztáv képviselőtársunk. SZABÓ GUSZTÁV: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnöke, Hegedűs elvtárs részletesen beszámolt a Szovjetunió vezette béketábor és a Magyar Népköztársaság külpolitikáiának sikereiről, a nemzetközi feszültség enyhülése terén elért eredményekről. A magyar nép, a magyar munkások, akiket annyi társammal együtt népünk törvényhozó házában én magam is képviselek, teljes szívvel és megértéssel támogatják kormányunk békepolitikáját. Jól tudjuk, hogy nagy terveink megvalósításához, magunk és gyermekeink számára a boldog jövő építéséhez elsősorban békére van szükség. Ennek megfelelően a magyar nép kormányának külpolitikai tevékenysége arra irányul, hogy minden módon biztosítsa népünk békéjét, függetlenségét és szocialista építésünket. Elmondhatjuk, — mint ahogy Hegedűs elvtárs is mondotta —, hogy a Magyar Népköztársaság a maga' részéről erőihez és lehetőségeihez mérten megtett és a jövőben is mindent meg fog tenni r

»nnnk érdekében, hogy a béke erős és szilárd Terven. És ennek az erőfeszítésnek is köszönhető, hogv nagymértékben csökkent a feszültség Délkelet-Európában is. Az elmúlt évek során elért külpolitikai eredményeinket, valamint szocialista énítőmunkánk sikerét úgy voltunk képesek elérni, hogy biztosan támaszkodtunk nagy szövetségesünkre, a Szovjetunióra és a béketábor országaira. Ezekkel az országokkal fennálló barátságunk és gyümölcsöző együttműködésünk teremtette és teremti meg az alapiát elért eredményeinknek és biztosítja jövő fejlődésünket. Együttműködésünk nem formális, jnint sok kapitalista ország esetében mutatkozik ez, hanem valóságos és ma már kiterjed politikai, gazdasági, kulturális és tudományos térre, s mondhatjuk úgy is, hogy az életnek szinte valamennyi területére. Ez az együttműködés teszi lehetővé erőink fokozását, ipari, mezőgazdasági módszereink fejlesztését; de a legnagyobb jelentősége függetlenségünk megvédelmezése szempontjából van. A magyar munkásosztály kivívta a maga számára a hatalmat, a szabadságot és a függetlenséget. Ezt a szabadságot és függetlenséget a magunk választotta társadalmi rendszerrel együtt minden áron megvédelmezzük. Ezért vallja magáénak kormányunk külpolitikáját a magyar munkásosztály, a parasztság és az értelmiség. Ennek a külpolitikának szilárd, függetlenségünket, fejlődésünket egyedül biztosító alapja a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való szoros szövetség, testvéri együttműködés. Pest megye gyárainak dolgozói, továbbá azok a parasztok, akik a járás, vagy a megye termelőszövetkezeteiben és falvaiban dolgoznak, nagy megelégedéssel és őszinte lelkesedéssel fo-