Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-24

1155 Az országgyűlés 24. ülése 1956. évi február 8-án, szerdán. 1156 gadták a Szovjetunió és a béketábor eredményes lépéseit a nemzetközi helyzet enyhítése érdekében. A kormányfők genfi értekezlete, a Szovjetunió javaslatai a leszerelésre, az atomfegyver eltiltására, a Kelet és Nyugat kapcsolatainak fejlesztésére, a közös szovjet—jugoszláv nyilatkozat, Bulganyin és Hruscsov elvtárs látogatása Indiában, Burmában és Afganisztánban, Bulganyin elvtársnak Eisenhower elnökhöz küldött személyes üzenetei eredményeképpen az üzemekben és a földeken nálunk új kedvvel fogtak munkához a dolgozók. Mindenki boldogan látja a béke lehetőségeit, azt, hogy a Szovjetunió és a béketábor minden módon biztosítja a békés termelőmunka feltételeit. Dolgozótársaink bíznak a béketábor erejében, a békéhez ragaszkodó hatalmas tömegek erejében és ezért lelkesen, magabiztosan láttak hozzá második ötéves tervünk megvalósításához. Bízunk a Szovjetunió és a béketábor külpolitikájának további sikereiben, hiszünk a béke megvédésének lehetőségeiben, abban, hogy a két rendszer békés egymás mellett élése és békés versengése megvalósítható. Ezért támogatja népünk a Szovjetunió és a béketábor minden új kezdeményezését. Tudjuk azonban mindannyian azt is, hogy a béke ellenségei, a nemzetközi feszültség enyhítésének ellenzői nem mondtak le agresszív szándékaikról. Mindig újabb és újabb terveket tákolnak össze a nemzetközi helyzet kiélezésére. Éppen ezért a magyar nép örömmel üdvözölte a varsói szerződésben résztvevő országok legutóbbi prágai értekezletét és annak eredményeit. Népünk tudja és tisztában van azzal, hogy a varsói szövetségi szerződés erős gátat emel az imperialisták támadó terveivel szemben. A prágai tanácskozások igazolták a magyar népnek azt a jogos reményét, hogy a szocialista országok egysége és ebben az egységben megmutatkozó erő képes meghatározó befolyást gyakorolni a nemzetközi események alakulására, a béke megőrzése érdekében. Dolgozó népünk ezért teljes mértékben egyetért a magyar megbízottak prágai tevékenységével, amely megfelel a pártunk és kormányunk által megszabott külpolitikánk irányvonalának, a magyar nép legközvetlenebb érdekeinek. Nagy öröm számunkra az is, hogy történelmünk során először sikerült szomszédainkkal szoros baráti viszonyt, testvéri együttműködést létesítenünk. Dolgozó népünk örömmel fogadta, hogy viszonyunk a szomszédos Jugoszláviával az elmúlt időszakban jelentősen megjavult és kapcsolataink egyre szélesednek a baráti jugoszláv néppel. Ez a barátság és együttműködés mindkét népnek egyaránt érdeke, mert hatalmas lehetőségek mutatkoznak az együttműködésre és ez rendkívül előnyös távlatokat nyit a két baráti nép további felemelkedése szempontjából. Népünk nagy jelentőséget tulajdonít annak is, hogy jelenleg országaink határain sehol sincsenek más népekkel szemben nézeteltéréseink. Most nyugalom és rend uralkodik határainkon és a környező országokkal kivétel nélkül eredményes, baráti viszonyt igyekszünk kiépíteni. Ezt a Magyar Népköztársaság kormánya erőfeszítésének köszönhetjük. A magyar nép békeszerető nép. Békében, barátságban akar élni a világ valamennyi népével, az egyenjogúság, a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján. Ezért nem engedjük meg egyik országnak sem, hogy belügyeinkbe avatkozzék. A közelmúltban egyes amerikai vezetők olyan üzeneteket küldtek a népi demokratikus országoknak, amelyek durva beavatkozást jelentenek ezeknek az országoknak, köztük hazánk belügyeibe. Az Egyesült Államok vezető körei úgy látszik nem nagynak fel beavatkozó politikájukkal. Ezek az amerikai körök szégyenletes kudarcaik ellenére sem elégelték meg ezt a keleteurópai népek érdekeit lábbal tipró politikát. Nemcsak üzengetnek és robbanó léggömböket küldenek országaink fölé, hanem legutóbb az amerikai kormány durvahangú jegyzékben próbált beavatkozni a Magyar Népköztársaság belügyeibe. Mi, magyar dolgozók, határozottan visszautasítjuk az amerikai vezetőkörök nyilatkozatait és jegyzékeit. Azt üzenjük nekik: ismerjük az általuk kívánt „szabadságot" és „felszabadítást"! A nyakunkra szeretnék ültetni az országból kiseprűzött tőkéseket, földbirtokosokat és gyárosokat, akik évszázadokon keresztül szívták a magyar munkás vérét. A magyar munkások nem felejtették még el, milyen sorsuk volt az amerikai érdekeltségű üzemekben. Nem felejtették el az olajtelepek mellett épült nyomortanyákat, a 35—40 filléres órabéreket és a munkanélküliséget. Mi, munkások, nem kérünk az amerikai életformából! De a munkások mellett a magyar parasztok is iól ismerik az amerikai tőke nyújtotta szabadságot. Emlékeznek még jól a 30-as évekre, amikor a kisparaszti földek minden kataszteri holdját átlagosan 534 pengő bankadósság terhelte a maga kibírhatatlan kamatos kamatával. Ebben az időben született meg az a paraszti közmondás is, hogy „az asszony szalmán szül, az urak tehene pedig lepedőn ellik". Csak keserűséggel gondolhatnak vissza dolgozó parasztjaink a gazdasági válságokra, a bolettás búzára és az egész kapitalista világra. A Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban évről-évre emelkedik a dolgozók életszínvonala. Ugyanakkor éppen annak az elnöknek az országában, aki nekünk „szabadságot" és „felszabadítást" ígérget, hivatalos adatok szerint a családoknak több mint fele a létminimumnál kevesebb jövedelemmel rendelkezik és a dolgozó családok egy része a létminimum felét se keresi meg. A dolgozók bérének állandó csökkenése következtében csökken a közszükségleti cikkek és az élelmiszerek forgalma is. A dolgozó nép helyzetét a kapitalista országokban egyre sivárabbá teszi a munkanélküliség, melyet a kapitalizmus nem tud felszámolni. Éppen Eisenhower elnök országában igen magas a teljes és a részleges munkanélküliek száma és a 45 éven felüli dolgozók, amikor