Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-24

1147 Az országgyűlés 24. ülése 1956. évi február 8-án, szerdán. 1148 romba propaganda ellen egyébként — amely súlyos sebesüléseket és károkat is okozott — még az angol sajtóban is olvashattunk ellenérveket. Legutóbb a Csehszlovákiában történt balesettel kapcsolatban a liberális angol „Manchester Guardian" megállapítja, hogy ezek a propaganda-léggömbök egyáltalán nem ártatlan ballonok, hiszen átmérőjük 30 láb, s ezért a légi közlekedés számára is komoly veszélyt jelentenek. Tisztelt Országgyűlés! A magyar nép elég érett ahhoz, hogy ezeket az újabb hidegháborús jelenségeket, a belügyeinkbe való beavatkozás kísérleteit hideg fejjel, higgadtan és józanul mérlegelje. A magyar nép, amikor a leghatározottabban visszautasítja az ilyen durva és sértő mesterkedéseket, egyúttal szilárdan és megingathatatlanul kitart a békés együttélés eszméje mellett. Folytatja azt a politikát,, amely más országokkal való kapcsolatunk elmélyítését, egymás megismerését, egymás kulturális alkotásainak és gazdasági termékeinek kicserélését tartja szem előtt. Bulganyin marsall újévi nyilatkozatát a következő mondattal fejezte be: „Azt kívánjuk, hogy az új év a nemzetközi helyzet további enyhülésének, az egész világ békéje szilárdulásának esztendeje legyen." A magyar külpolitika legnagyobb, de egyszersmind legnemesebb feladata, hogy erőihez mérten mindent megtegyen e jókívánság megvalósítására. Kedves Képviselőtársak! Az országgyűlés külügyi bizottsága megtárgyalta a nemzetközi helyzetet és ezen belül a Magyar Népköztársaság külpolitikáját. A külügyi bizottság felhatalmazott annak bejelentésére, hogy egyetért a Magyar Népköztársaság kormánya külpolitikájának irányvonalával, a varsói szerződésben részt vevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának prágai ülésszakán képviselt magyar állásfoglalással, valamint a Politikai Tanácskozó Bizottság nyilatkozatával. Így a kormány külpolitikai be'számolóját mind a külügyi bizottság, mind pedig a magam nevében örömmel elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Péter János képviselőtársunkat illeti a szó. PETER JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A világ különböző részein élő keresztyén egyházakat hitük közössége sajátos felelősségre kötelezi a nemzetközi élet kérdéseiben. A keresztyén hitnek ebben a felelősségében kívánok a Minisztertanács elnöke beszámolójának néhány pontjával foglalkozni. Nemcsak hazánkban, hanem valóban az egész világon is nagy érdeklődés kísérte a varsói szerződés tagállamainak prágai tanácskozását. Nagy várakozás előzte meg ezt a tanácskozást a magyarországi egyházak gyülekezeteiben is. Érthető volt ez a várakozás, mert feleletet vártunk a varsói szerződés tagállamainak képviselőitől azokra a kérdésekre, amelyek a genfi kormányfői találkozó után a népek közvéleményében egyre határozottabb formát öltöttek. ORSZÁGGYŰLÉSI ÊRTESII i I A kormányfők genfi tárgyalása és megállapodása valóban új reményt adott a népeknek. Reménységet arra, hogy a hidegháborúnak vége, az erőpolitikát felváltja a genfi szellem politikája, a támadó katonai tömbök helyére a kölcsönös megértés és a tárgyalások módszere lép. A népek ilyen reménnyel tekintettek a külügyminiszterek genfi értekezlete elé, de azt kellett tapasztalnunk, hogy a három nyugati külügyminiszter olyannak mutatta magát ezen az értekezleten, mint aki lassítani, sőt megakadályozni akarja a népek reményeinek teljesedését. Ezt követően eddig Nyugat felől a nyilatkozatok és intézkedések egész sorozata olyan szándékokat tárt fel, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere fogalmazott meg abban a nyilatkozatban, amelyet több felszólalás is megbélyegzett az országgyűlés színe előtt. A békeszerető emberek szívében az a kérdés ébred fel a népek sorsával ilyen cinikus játékot folytató intézkedések láttán, hogy miként felelnek minderre a varsói szerződés tagállamai. Hogy a nyugati közvélemény hogyan felel a szakadékpolitikának erre az őrületére, azt egy mérsékelt, sőt joggal mondhatom konzervatív londoni egyházi lap szavaival tudom a legjobban jelemezni. Az anglikán egyház lapja, a „Church of England Newspaper" írja: „Mr. Dulles az ellenség helyett saját barátaira mért hatalmas csapást azokkal a kijelentésekkel, amelyeket legutóbb tett. Az amerikai külügyminiszter azt állítja, hogy a diplomácia művészete abban a képességben mutatkozik meg, hogy a háború szakadékának szélén tántorgunk és mégsem esünk bele. Általában elfogadható — mondja ez a londoni lap — hogy az a kívánatos, hogy ne essünk bele a szakadékba, de az európai emberek nagy többsége nem szemléli közömbösen ezt az egyensúlyozó művészetet, amelyet Mr. Dulles úgy látszik élvez. A nyilatkozat első hatása — folytatja a lap — az volt, hogy a brit szövetséges állam sok alattvalója bizony nagyon megdöbbent. Az Egyesült Államokban gyakorolt hatása is — mondja a lap — valószínűleg rossz lesz, mivel Mr. Dulles eseményeket magyarázó kijelentései egyszerűen nem felelnek meg a tényeknek. De bármi legyen a pro és contra vélemény Mr. Dulles kijelentéseivel kapcsolatban, sikerült neki sok angol lélekben felébresztenie azt a szörnyű gondolatot, hogy mi angolok mindnyájan az amerikaiak kénye-kedvére vagyunk kiszolgáltatva, akik bármely percben atomháborút indíthatnak és hogy mindez Mr. Dulles diplomáciai belátásától függ, melyben senki sem bízik." Hangsúlyozom, hogy ez londoni vélemény, anglikán egyházi lap állásfoglalása és nem éppen a legbaloldalibb angolok meggyőződése tükröződik benne. ízelítőt nyújt nekünk ez a szemelvény abból a nyugtalanságból, amelyet egyes harci uszítók ilyen hadonászása Nyugaton előidéz. így szól és így hat a mai Washington hangja. Nagy érdeklődés várta tehát, hogy a varsói szerződés tagállamai mit szólnak ehhez a helyzethez. A prágai nyilatkozat megszégyenítő erköl86