Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-23

1093 Az országgyűlés 23. ülése 1955 fenntartási, 80 forint a hazautazási költség, s ez egyéb költségekkel együtt 500 forint — ami pontosan tíz százalékot tesz ki. Azért van olyan nagy jelentősége az építőipari munkások letelepítésének és azért hozott a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és kormánya nemrég olyan határozatot, hogy az építőmunkások zömét 1957 végéig állandó lakásokkal kell ellátni s éppen ezért rendelte el, hogy az összes megépített lakások 10 százalékát az építőknek kell átadni. Azt hiszem, ez követendő példa lenne nálunk is. A költségmegtakarításon kívül a dolgozók szociális körülményeit is megjavítaná, mert lehetővé tenné a családjukkal való együttélést és megszabadulnának az ideiglenes munkásszállástól, amely igen sok dolgozót visszatart az építőipari szakmától. Az építkezések minőségének megjavításához nagyban hozzájárulhatnak a társminisztériumok is jóminőségü szerelőanyagok, fürdőszoba-, konyhaberendezések szállításával. Ugyancsak elvárja az építőipar a vegyipari minisztériumtól, hogy a közeljövőben szépkivitelű, nagy mennyiségű műanyagokkal lássa el az építőipart, ami szintén egyik útja az építkezési önköltség csökkentésének. A második ötéves terv első évének előirányzata nehéz feladat elé állítja az építőipart, s különösen nagy erőfeszítést követel meg az építőipar minden dolgozójától, a majdnem kétszeresére emelkedett, igen munkaigényes lakásépítkezés. A terv célkitűzései reálisak és megvalósíthatók. Az állami ipar összes dolgozói minden tudásukat és erejüket fel fogják használni arra, hogy mind Hegedűs elvtárs, mind Gerő elvtárs és a többi felszólalt elvtársak által felsorolt hiányosságokat munkájukból minél előbb kiküszöböljék, a pártunk és kormányunk által a beruházásokra előirányzott óriási összegeket céltudatosan, gazdaságosan használják fel és ezzel elősegítsék az 1956. évi terv megvalósítását. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az 1956. évi népgazdasági terv beruházási előirányzatát, amely a szocializmus további sikeres építését jelenti, hagyja jóvá és fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Az ülést tizenöt percre felfüggesztem. (Szünet 12 55—13.16.) (Elnök: RÓNAI SÁNDOR.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Erdei Ferenc, a minisztertanács elnökhelyettese kíván szólni. ERDEI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az 1956. évi népgazdasági terv igen nagy feladatokat ró a mezőgazdaságra. A terv — híven a Központi Vezetőség június 8-i határozatához — azt a célt tűzi a mezőgazdaság elé, hogy az idei évhez képest 3 százalékkal, a tavalyihoz képest pedig kereken 10 százalékkal növeljük a termelési eredményeket és egyidejűleg jelentős lépésekkel vigyük előre a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A tervben előirányzott terméshozamokat az ideihez hasonló időjárási viszonyok között künovember 17-én, csütörtökön. 1094 lönösen nagy erőfeszítés nélkül teljesíthetné mezőgazdaságunk. Nekünk azonban a tervet nemcsak ilyen feltételek közt, hanem kedvezőtlenebb időjárás mellett is feltétlenül teljesítenünk kell, sőt jóelőre erre fel kell készülnünk. Ez pedig nyilvánvalóan nem egyszerűen az évi munkánk folytatását jelenti, hanem ennél sokkal nagyobb, fokozottabb erőfeszítést követel a mezőgazdaság minden dolgozójától. Bérei Andor elvtárs előadói beszéde feltárta azokat a népgazdasági összefüggéseket, amelyek feltétlenül szükségessé teszik, hogy mezőgazdaságunk a tervben előirányzott termelési eredményeket elérje. Ezen tehát semmiféle vitatkozásnak nincs helye, ezt feltétlenül szükséges követelményként el kell fogadni és minden szellemi és anyagi erőfeszítésünket arra kell fordítani, hogy a terv teljesítését kedvezőtlenebb időjárási viszonyok között is elérhessük, sőt biztossá tegyük. Mind Hegedűs András elvtárs, a minisztertanács beszámolójában, mind Bérei Andor elvtárs a tervről szóló előterjesztésében, hasonlóan Gerő Ernő elvtárs is felszólalásában utalt arra, hogy a mezőgazdaság elé tűzött tervfeladatok teljesítése nemcsak a mezőgazdaság minden dolgozójától és a mezőgazdaság minden irányító szervétől követel több és jobb munkát az eddiginél, sokkal jobb szervezettséget és takarékosabb gazdálkodást, hanem szükséges hozzá népgazdaságunk egyéb területeinek és a más területen dolgozóknak is igen nagymérvű, a jelenlegihez képest fokozottabb közreműködése és segítsége. Engedjék meg, hogy először erről szóljak néhány szót. 1956. évi népgazdasági tervünk kiemelkedő feladatként tűzi ki szocialista iparunk fejlesztését és ipari termelésünk fejlesztéséhez a múlt évinél nagyobb anyagi eszközökről is gondoskodik. Emellett a Központi Vezetőség műszaki fejlesztésről szóló határozata a tervben biztosított anyagi alátámasztásnál is nagyobb erőforrást nyitott meg az ipar számára. Szocialista iparunk fejlesztésének ezek a hatalmas erőforrásai egyben a mezőgazdasági termelés fejlesztésének is döntő erői. Ipari termelésünk, elsősorban a gépgyártás, a műtrágyagyártás, és az építőipar nagyobb és jobb teljesítményeivel járul hozzá a jövő évi mezőgazdasági terv teljesítéséhez. El kell ismerni, hogy különösen a gépipar — korábbi mulasztásait sokban pótolva — ebben az évben már az eddigit meghaladó menynyiségű és különösen jobb minőségű gépekkel sietett mezőgazdaságunk, ezen belül elsősorban szocialista mezőgazdaságunk segítségére. A szükséghez mérten ;

— és tervéhez képest is — eddig kevésbé teljesítette feladatát műtrágyát gyártó vegyiiparunk, azonban ezen a téren is van fejlődés ez évben. A legtöbb panaszra adott okot az eddigiekben az építőipar munkája és hozzáteszem, nemcsak az építésügyi minisztériumhoz, hanem a mezőgazdasági minisztériumhoz tartozóké is azzal, hogy nem segítette eléggé az állattenyésztés, a növénytermelés és egyéb mezőgazdasági szükségletek ellátására alkalmas meöfelelő típusú épületek kialakítását és még inkább azzal, hogy a mezőgazdaság számára épí-