Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-18

815 Az országgyűlés 18. ülése 1955. április 21-én, csütörtökön. 816 alapján, részben az egyéb területen is szüksé­gessé vált racionalizálási intézkedésekkel gyöke­resen igyekezzünk változtatni ezen a helyzeten. Két legfőbb törekvés irányítja ezeket az in­tézkedéseket. Az egyik: az érdemi ügyintézés decentralizálása, az alsóbb szervek felelősségé­nek növelése, s egyidejűleg a túlfejlesztett köz­ponti szervek állandó és aprólékos beavatkozá­sainak csökkentése, a másik pedig: az egész me­zőgazdasági irányító szervezet létszámának, ke­reteinek szűkítése, s ezzel az ügyintézés egysze­rűsítése, gyorsabbá tétele. A mezőgazdasági szakirányításnak ilyen irányú egyszerűsítése és javítása az elmúlt év második felében kezdődött és ez év első negyedében folytatódott. Ennek eredményeként az 1955. évi költségvetésben már jelentős megtakarítással tudjuk ellátni a mező­gazdasági szakirányítást, s minden feltétele Megvan annak, hogy ennek megfelelően nem rosszabbul, hanem gyorsabban, kevesebb bü­rokráciával, s végeredményben eredményeseb­ben végezzük ezt a munkát. Különösen fontos feltétele ennek az, hogy a minisztérium szerve­zete, — amely néhány évvel ezelőtt még körül­belül mai feladatai keretében több mint 2000-es létszámmal működött — az 1955. évi költségve­tésben már alig több mint ezres létszámmal dol­gozik. A mezőgazdaság általános irányító szervei­nek munkája mellett különösen fontos, hogy kü­lön-külön az egyes termelési feladatokat is mi­nél célszerűbb és minél bürokrácia mentesebben dolgozó szervezettel lássuk el. E téren is számos egyszerűsítésre volt szükség, szem előtt tartva azt az alapvető célt, hogy minél gyorsabban és hatásosabban segítsük elő a mezőgazdasági ter­melés fejlesztését. A növénytermelés terén különösen fontos feladat a minőségi vetőmagellátás kiszélesítése annak érdekében, hogy legfontosabb növényeink termelésében minél jobb termőképességű, neme­sített vetőmagot bocsássunk termelőink rendel­kezésére. Ebben a munkában a vetőmaggazdál­kodásnak és a vetőmag minőségi ellenőrzésé­nek szervei több év óta működnek mai formá­jukban és lényegében beváltak. Súlyos hibák voltak azonban azon a téren, hogy a minőségi vetőmagellátás, a vetőmagvak cseréje nem elég gyorsan és túl sok szállítási költséggel történt, s a minőség ellen is merültek fel olykor kifogások. Mindamellett évről-évre nagyobb mennyiségű és részben mind jobb minőségű vetőmagot adunk ki a termelésbe. Különösen ki kell emelnem a tekintetben azt a munkát, amely a kukoricatermés fokozása ér­dekében éppen most folyik: a heterózis kuko­rica vetőmagcseréjét. A korábbi évek nemesítő es elszaporító munkájával ez évben már elértük, nogy a vetésterület mintegy 10 százalékán tu­dunk az eddig ismert kukoricafajtáknál mintegy *5 százalékkal biztosan többet termő heterózis kukorica-vetőmagot a termelők rendelkezésére bocsátani. Ezzel azonban nem akarom azt mon­dani, hogy mind a kukoricavetőmag, mind pedig különösen a kenyérgabona, a lucerna és egyéb fontos növényeink vetőmagtermesztésében és felújításában kielégítő lenne a helyzet. Koránt-' | sem az! Egyik legfontosabb további feladatunk, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben azoknak a legfőbb növényeknek a vetőmagját állítsák elő kísérleti gazdaságaink és állami gaz­daságaink, amelyeknek egész növénytermelé­sünk emelése szempontjából népgazdaságunk­nak különösen szüksége van. A legfontosabbak ezek közül: a kenyérgabona, a kukorica és a lu­cernamag termesztése. A másik legfőbb teendő pedig, hogy az így előállított magvakat kifogás­talan minőségben, jól tisztítva, az eddiginél egy­szerűbben és gyorsabban s főleg olcsóbban bo­csássuk az egyes termelők rendelkezésére, olyan fajtákban, amelyek az egyes tájak termelési vi­szonyainak megfelelnek. Növénytermelésünk másik alapvetően fon­tos kérdése a talajerő fokozása és a bevált talaj ­javítási módszerek minél szélesebbkörű alkal­mazása. Erre a célra népgazdaságunk igen nagy anyagi erőket fordít, s ezeket nem mindig hasz­náljuk fel a leggazdaságosabban. Műtrágyagyár­tásunk évről-évre igen nagy arányokban növek­szik, ami mellett még a műtrágyabehozatal is je­lentős tételekkel szerepel. Hasonlóképpen talaj­javító gépek és anyagok évről-évre nagyobb mennyiségben állnak rendelkezésünkre. A kö­vetkezőkben az a legfőbb feladatunk, hogy első­sorban fokozzuk és javítsuk a mezőgazdaságban termelődő szervestrágya mennyiségét és minő­ségét, valamint ennek helyes alkalmazását, és emellett különösen gondosan és gazdaságosan használjuk fel az ipari termelés és a behozatal adta lehetőségeket mind gépekben, mind anya­gokban. A korábbi években viszonylag kevéssé gon­doskodtunk a növénytermelésünk eredményes­ségét károsító kártevők hatásos leküzdéséről. E tekintetben az elmúlt év döntő fordulatot je­lentett. A növényegészségügy céljaira a nö­vényvédelmi állomások keretében hatalmas gép­parkokat állítottunk be és többszörösére emeltük a növényvédelmünkre fordított-anyagok meny­nyiségét is. Ez 1955-ben tovább növekedett. A növénytermelés hozamainak fokozása és a vesz­teségek minél kisebbre csökkentése azt követeli, hogy növényvédelmünk sokkal hatásosabban működjék. E téren igen nagy feladataink van­nak. A mind nagyobb területen elterjedő ameri­kai burgonyabogár, valamint a fehér szövőlepke különösen Veszélyes kártevésein kívül egész sereg más kártevőtől kell óvni egész növény­termelésünket, ezen belül külön gonddal kerté­szeti termelésünket, gyümölcsfáinkat és szőlőin­ket, ami különösen bonyolult és körültekintő munkát követel nemcsak a termelőktől, hanem az ezzel foglalkozó szakszervektől is. Minden­esetre megállapíthatjuk, hogy mind szervezeti­leg, mind anyagi felszerelésben, mind pedig pénzösszegekkel a feladat súlyához képest gon­doskodik költségvetésünk növénytermelésünk védelméről. Növényvédelmi szakszerveinknek és az ezeket irányító mezőgazdasági vezető szer­veknek a feladata, hogy e nagy áldozattal meg­teremtett hálózat eredményesen teljesítse is kö­telességét. Az állattenyésztés terén különösen a szarvas­marhatenyésztés képezi a mezőgazdasági irányító

Next

/
Thumbnails
Contents