Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-18

817 Az országgyűlés 18. ülése 1955. április 21-én, csütörtökön. 818 szervek gondját, miután a decemberi határozat után is állattenyésztésünknek ez az ága fejlődik legkevésbé, sőt a tehénlétszámban kisebb visszaesés tapasztalható. A takarmánytermés fokozásán túl, amely egész állattenyésztésünk alapja, számos nagyon fontos olyan állattenyésztési feladat van, amelyre költségvetésünk is ez évben nagyobb gondot fordít, mint az elmúlt években. Ki kell emelnem elsősorban azt az intézkedést, amelyet a legelőgazdálkodás megjavítása érdekében hozott a Minisztertanács és ami ez évi költségvetésünkben már ennek megfelelően szerepel. A törvényerejű rendelet és a Minisztertanács határozatának megjelenése óta eltelt aránylag rövid idő alatt is megállapíthatjuk, hogy ezt a rendelkezést mind a helyi állami, illetve tanácsi szervek, mind maga a dolgozó parasztság igen kedvezően fogadta és már eddig is figyelemreméltó lendület tapasztalható mind a legelőgazdálkodás megjavításában, mind az apaállatok gondozásában. A helyi tanácsok és a földművelésügyi minisztérium feladata most az, hogy ez a kezdeti lendület tovább folytatódjék és már ebben az évben sokkal jobb karba kerüljenek a legelők és megszűnjenek azok a panaszok, amelyeket az elmúlt évben még nem egy községben hallhattunk az apaállatok tartása miatt. Állattenyésztésünk fejlesztésének alapfeltétele, hogy legjobb minőségű állataink minél nagyobb számban megbízható és pontos törzskönyvezésbe kerüljenek. Ebben a tekintetben az elmúlt évi munka még nem volt kielégítő. Éppen ezért a tapasztalt hibák kiküszöbölése érdekében egységes megyei szervezetbe fogtuk össze a járási törzskönyvezőket és törzsállattenyésztő állomásokat, hogy közvetlenül a megyei tanács, illetve a megyei mezőgazdasági igazgatóság irányításával mind a törzskönyvezés megbízhatósága, mind az ezzel kapcsolatos tenyésztői munka magasabb színvonalra emelkedjék. Ezt az intézkedést is rövid ideje tettük, de máris úgy tapasztaljuk, hogy igen kedvezően fogadták az érintett állattenyésztők és a szakigazgatási szervezet is. Minden remény megvan tehát arra, hogy ezzel a lépéssel jelentősen emelni tudjuk a törzskönyvezés színvonalát és ezen keresztül állattenyésztésünk, különösen szarvasmarhatenyésztésünk fejlesztését. Az állattenyésztés hozamainak növelése és állatállományunk fejlesztése tekintetében különösen fontos tevékenységet lát el az állategészségügyi szervezet. A már több éve működő állami állatorvosi szolgálat és az 1953. nyarától kezdve bevezetett ingyenes állatorvosi szolgálat e téren már igen figyelemreméltó eredményeket ért el. A korábbi években sikeresen leküzdötte állategészségügyi szervezetünk a száj- és körömfájás kártételeit, az elmúlt évben, valamint az év első negyedében pedig nem kisebb eredményt ért el, mint hogy az igen súlyos károkat okozó baromfipestist először, mióta hazánkban fellépett, teljesen megszüntettük. Emellett teljesen visszaszorítottuk a sertéspestist, annyira, hogy gyakorlatilag jelenleg ez is megszűntnek tekinthető. Ezenkívül eredményesen halad a brucellózis, valamint a tuberkulózis kártételeinek elszigetelése is. A mezőgazdasági termelés fellendítésének kiemelkedően fontos eszköze a mezőgazdasági tudomány, a kísérleti kutató munka és azok eredményeinek legszélesebb körű elterjesztése. Államunk igen nagy anyagi áldozatokat hoz azért, hogy mezőgazdasági kutatásunkat mind magasabb színvonalra emelje. A kutatási eredmények nem is lebecsülendőek. Azonban igen komoly gyengesége mezőgazdasági kísérletügyünknek, hogy az eredmények lassan terjednek az egész mezőgazdaság gyakorlatában. E téren mulasztás terheli magukat a kutatókat is, akik néhány tiszteletreméltó kivételtől eltekintve, nem fáradoznak eléggé azon, hogy kutatási eredményeik széles körben elterjedjenek, másfelől pedig mezőgazdasági irányító szerveinket, amelyek nem fordítanak elég gondot arra, hogy állandóan terjesszék, ismertessék a nagyobb hozamokat biztosító, fejlettebb, újabb termelési eljárásokat, akár az élenjáró szovjet mezőgazdaság gyakorlatából ismerjük meg azokat, akár saját kutatásunk bocsátja a termelés rendelkezésére. A mezőgazdasági szakpropaganda egyik leghatásosabb módja a mezőgazdasági kiállítás. Az elmúlt évi kiállítás szép sikerrel zárult és hatásai mind az állattenyésztésben, mind a növénytermesztésben tapasztalhatók. Ezért ez év őszén is megrendezzük az Országos Mezőgazdasági Kiállítást, és ennek anyagi feltételeit a költségvetés biztosítja. A mezőgazdasági szakoktatás az elmúlt évben továbbfejlődött. Az ez évi költségvetés is gondoskodik a további fejlesztés anyagi feltételeiről. E téren is az a cél vezet bennünket, hogy a továbbiakban ne az oktatás kereteit szélesítsük, hanem minden erőnkkel az oktatás színvonalát emeljük, különösen olyan irányban, hogy a gyakorlat számára minél jobban képzett szakembereket bocsássanak ki az iskolák. E térén kritikával kell illetnünk a korábbi évek mezőgazdasági szakoktatási munkáját, egyrészt azért, mert az egyetemi felsőfokú oktatást túlságosan specializáltuk és ezzel a gyakorlati gazdálkodás különböző munkahelyein sok esetben nehézséggel küzdenek az új szakemberek, másrészt pedig azért, mert túlságosan kiszélesítettük és szintén túlspecializáltuk a mezőgazdasági technikumi oktatást, aminek eredményeképpen a mezőgazdasági technikumot végzett fiatal szakemberek sok esetben nehezen találják meg helyüket a termelés gyakorlatában. Ezekből a tapasztalatokból azt a következtetést szűrtük le, s már az elmúlt évben lépéseket is tettünk ez irányban, hogy mind a felső oktatásban, mind a középfokú oktatásban kevésbé kell specializálni, s emellett a technikumi oktatás kereteit bizonyos mértékben szűkíteni kell a leggyakorlatfbb szakembereket képző kétéves szakiskolák javára. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági termelés hozamainak általános növelése mellett a másik nagy feladat — a mezőgazdasági szervek munkájának központi kérdése — termelőszövetkezeteink gazdálkodásának fejlesztése és ezen keresztül a termelőszövetkezeti mozgalom kiszé-