Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-4

77 Az országgyűlés 4. ülése 1954. előregyártó üzemeket, vasbeton-elemgyárakat kell létesíteni, a körzeti terveknek megfelelő kapacitással. A gyárak létesítésével és az elemgyártás tervezésével egyidejűleg kell a szállítás és az elemek összeépítésének kérdéseit megoldani, ezek speciális gépesítését megtervezni. Foglalkozni kell olyan megoldással, hogy ezeknek az előregyártott elemeknek összeépítésére külön brigádok, esetleg külön kis építési szervezetek alakuljanak, melyeknek irányítása egyes trösztök külön e célra létesített részlegeként történhetik. Külön kell foglalkoznunk a lakásépítkezés területén az eiőregyártás kérdésével. Itt nemcsak a vasbetonelemek előregyártásával, hanem az épület összes elemeinek, falazatok, válaszfalak, szakipari és épületgépészeti munkák előregyártásával is kell foglalkoznunk, hogy a szovjet építőipar tapasztalataira támaszkodva kialakíthassuk, illetve tökéletesíthessük a szalagrendszerű gyorsépítkezést. Gyakran előfordult eddig és éppen a súlyponti munkáknál, hogy a túlfeszített határidők fokozott munkamenetet követeltek, így a megvalósítás lázas ütemében nem foglalkoztunk eléggé a miinőségnek és az anyagtakarékosságnak kérdésével. Ennek a két kérdésnek az elhanyagolása népgazdaságunk számára komoly kárt jelentett. A termelés menynyiségének fokozása lassan egyetlen szemponttá vált a kivitelezők előtt. De néha már a tervezésnél keletkeztek azok a hibák, amelyek-a most létesített építmények'használatánál egyre-másra kiütköznek. Az igen rövid időre megszabott tervezési idő nem tette lehetővé a különböző építészeti, statikai és épületgépészeti tervek szükségszerű összehangolását, így a hibáknak utólagos korrigálásával nem a legmegfelelőbb megoldások jöttek létre. A kivitelezésnél is komoly hibák voltak. A mennyiségre való törekvés mellett a minőséget elhanyagoltuk, a munkák kijavítása pedig tetemes költséggel járt. Ennek oka gyakran a helytelenül megszervezett, szűklátókörűén elbírált verseny volt. Különösen a lakások rossz minősége volt kifogásolható a múltban. 1954-ben egyik főfeladatunkká kell tenni a lakások minőségének megjavítását, amihez a feltételeket helyes ütemezéssel, a szakipari és épületgépészeti munkák elvégzéséhez szükséges időtartam kezdeti betervezésével, a munkaterületek minőségi szempontból fokozottabb időközi ellenőrzésével már előre biztosítani kell. Ezen a téren a hibákat nemcsax az építőipari vállalatoknak kell megjavítaniok, hanem, okvetlenül jobb minőségű anyagot, szerelvényt és berendezési tárgyakat kell az építőipar rendelkezésére bocsátani. A kohó- és gépipari minisztériumnak is részesedést kell vállalnia a lakások minőségének megjavításából, mert jogos a dolgozók bosszankodása, ha az |ajtó vagy ablakkilinrs a kezükben marad, ha nincs víz a lakásban, mert eltört és rossz a csap. Rossz minőségű leszerelésekkel a legpontosabb kivitelezés mellett ser- lehet olyan lakásokat építeni, melyeket a dolgozók az új kormányprogramm alapján joggal elvárhatnak. A iminőség kérdésére 1954-ben azért is nagy súlyt kell helyezni, mert az új kormányprogramm szerinti építőipari tevékenység a dolgozók széles tömegét érinti. Mindmáig túl drágán építettünk. Ebben döntő szerepe van az adminisztráció túlburjánzásának. évi január hó 22-én, pénteken. 78 Ez nem egyedülálló építőipari kérdés, sőt az építőipar egyedül megoldani nem is tudja. A főhiba izokban a szervekben van, amelyek ezt az adminisztrációt megkívánják. Hivatkoznunk kell itt az egymást gyakran keresztező adatszolgáltatási kívánalmak tömegére, amelyek lényegesen egyszerű, sithetők volnának a cél érdekében. Ezek a gyakran olvasatlanul maradó és többnyire pontatlanul ki !| állított adatszolgáltatások a műszaki vezetés munkáját is erősen hátráltatják. Vagonszámra érkezik <•] trösztökhöz és a vállalatokhoz a nyomtatvány és papír,- néha szinte több, mint az építkezéshez szük:>é£;es vas vagy bádog, mégsem elegendő a túlzott adminisztrációhoz. Ez a helyzet a tervezés bonyolult volta miatt a statisztika 'terén, a tömeges szerződések és ezen alapuló havi keresetelések vonalán is. Saját 'területemről hozok fel példát, ahol egyik kisebb vállalatunknál decemberben többhasábú tételes keresetből 760-at kellett elkészíteni, mindegyiket 6 másolattal. Ez magábanvéve is nagyon nagy munka, de tulajdonképpen csak ezután kerül az adminisztráció útvesztőjébe, mert hiszen a kereseteket még sok szervnek kell kézbevennie, míg ellenőrzik, kifizetik, több helyen elkönyvelik, míg kimutatják a statisztikai adatok között, majd feldolgozzák. Az adminisztráció túlburjánzása olyan hálót fon dolgozó vállalataink köré, amelyből kiszahadulniok csak a kormányzat erélyes közbelépésével sikerülhet. A Szovjetunióban végzett tanulmányutam alkalmával magam is személyesen győződhettem meg arról, hogy a mi legnagyobb építési feladatainknál is többszörösen nagyobb feladatok lebonyolítását észszerűbb adatszolgáltatási rendszer mellett kisebb adminisztrációval, így kisebb létszámmal is, de hatékonyabban tudják elvégezni. Ez a túlzott adatszolgáltatási követelmény nemcsak az adminisztrációban, de más vonalakon is megmutatkozik. Főképpen az ellenőrzés túlságos széttagoltsága miatt emészt fel sok munkaerőt és ezzel természetszerűen emeli a költségeket, de gyakran gátolja a vezetést és dolgozóink termelőmunkáját is. Előfordul, hogy az építkezéseinken körülnézve, sok lógós, nem dolgozó embert találunk, majd megállapítást nyer, hogy azok mind ellenőrzőszervek kiküldöttei. (DerüJUség.) Különösen szép idő esetén nagy az ellenőrző tevékenység és az építésvezető — aki kénytelen az ellenőrzőszervek rendelkezésére állni — az építkezés helyett az ellenőröket vezeti, igaz, hogy néha félre is vezeti. (Elénk derültség.) De természetesen nemcsupán ezek az okai annak, hogy drágán építke'zünk. Hiányzik még a tervszerűség a munkánkból. Nem általános még a fejlett új munkamódszerek alkalmazása, nem harcolunk elég következetesen az anyagpazarlás ellen, és ha anyagtakarékossággal foglalkozunk, az csak egyes, mindig csak a szűk keresztmetszetű anyagokra szorítkozik. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása és ezáltal az önköltség csökkentése kell, hogy az 1954.-es évben főfeladatunk legyen. Mezőgazdasági építkezéseinknél pedig az önköltségen felül azok költségeit is csökkenteni kell és felül kell vizsgálni, hogy mindaz, amit eddig építettünk, szükséges-e, nem felesleges luxus-e. Szeretnénk, ha ezen a téren a mezőgazdasági szak-