Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-17

771 Az országgyűlés 17. ülése 1955. április 20-án, szerdán. 772 tárásával, amit az elmúlt év folyamán is tapasz­taltunk. Ilyen példák vannak bőven. Fejér megye területén 222 km kocsiutat hoztak rendbe. Bor­sod megyében 40 000 négyzetméter járdát épí­tettek, és 40 000 forint felújítási hitelből 100 000 forint értékű új középületet épített Felsőregmec község lakossága. De az országban sokmillió fo­rint értékű társadalmi munkával segítették a dolgozók utak, iskolák, kultúrházak, egészség­ügyi intézmények és egyéb a nép érdekét szol­gáló intézmények szebbé, jobbá tételét. Az elvégzett feladatokon túl igen komoly jelentőséggel bír az, hogy az állam által nyúj­tott pénzösszegeket a lakosság munkával, fu­varral egészíti ki, és ezek nyomán sokkal na­gyobb mennyiségű munkát lehet elvégezni, ami a lakosságnak nyújtott szolgáltatások mértékét jelentősen megemeli. Véleményem szerint ezeket a kezdeti ered­ményeket és kezdeményezéseket kell tovább fo­kozni, mert a nagyobb mennyiségű munkán fe­lül ez az önköltség csökkentésének, a takaré­kosság érvényesítésének is fontos tényezője. A város- és községgazdálkodási feladatok nagyobb mértékű megvalósítását, túlteljesítését, különösen városaink és községeink tisztaságát és szebbé tételét segíti elő a költségvetési hitel­keretek felhasználása mellett a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetősége által nemrégen beindított »Tegyük széppé városainkat, falvain­kat« mozgalom is. A város-szépészeti mozgalom keretében a DISZ fiatalok és úttörők egy-egy park patroná­lását vállalják, és társadalmi munkájukkal je­lentősen elősegítik városaink, falvaink külsejé­nek csinosítását, fásítását, a dolgozók pihenését szolgáló parkok, terek, sétányok és ligetek rendbentartását. Az 1954. évi eredmények és az 1955. évi költségvetésben biztosított összegek, és népünk alkotó kezdeményezésében rejlő hatalmas erő lehetővé teszik, hogy dolgozó népünk szükség­leteiről a szocializmus építése során évről-évre nagyobb mértékben gondoskodjunk és igényeit fokozottabban ki tudjuk elégíteni. Ehhez az 1955. évben is biztosítva van az anyagi fedezet az ismertetett költségvetésben és a város- és községpolitikai tervek kidolgo­zása és annak anyagi alapja megteremtésével. A város- és községgazdálkodási szervek pe­dig — úgy az egyéves múlttal rendelkező vá­ros- és községgazdálkodási minisztérium, mint a tanácsi osztályok, valamint az irányításuk alá tartozó vállalatok most kialakított szervezeti formája — véleményem szerint alkalmas a város- és községgazdálkodás megnövekedett feladatainak ellátására. Az elért eredmények mellett azonban nem szabad elfeledkeznünk az elmúlt év során elő­fordult hibákról és hiányosságokról sem, ame­lyek megszünetésére úgy a minisztérium, mint a tanács város- és községgazdálkodási szervei­nek komoly harcot kell folytatni. A miniszté­riumnak nagyobb gondot kell fordítani a gaz­dálkodás szakmai irányítására, a szakmai spe­cialitás összefogására és kialakítására, hogy ezen a téren a gazdálkodás lényegesen meg­javuljon. Hiba volt az elmúlt évben elsősorban az, hogy egyes tanácsi szerveinknél nem helyeztek kellő gondot a költségvetésben foglalt feladatok maradéktalan és gazdaságos megvalósítására. Nem használták fel a rendelkezésükre álló hitel­kereteket. De még nagyobb hiba, hogy nem ak­názták ki a helyi anyagokban és a lakosság se­gítő készségében, a társadalmi munkában rejlő erőket és lehetőségeket. Helyesen állapította meg pártunk Központi Vezetősége, hogy a sültgalamb-várás politikáját folytatja számos állami és gazdasági szervünk, mindent felülről várnak és nem érvényesül a takarékosság megfelelően. Ha volt is kezdeményezés a tanácsok, vagy egyes vállalatok részéről az elmúlt évben arra, hogy megkönnyítsék a lakosság szükségleteinek a kielégítését, ez hosszú időn keresztül a bü­rokrácia útvesztőjében megakadt. Ügy a taná­csoknál, mint a minisztériumoknál. Példa erre, hogy Borsod megyében még az elmúlt év tavaszán kimunkálta a tanács és an­nak ipari osztálya a tetőcserépgyártást, de ezek gyártása elé a könnyűipari minisztérium egész sor kifogást emelt, mondhatnám úgy is, hogy nem értett vele egyet. Az önköltségcsökkentésre számos intézke­dést hozott pártunk és Népköztársaságunk kor­mánya, azonban, hogy ezen a téren hiba van a gyakorlati megvalósításnál, erre engedjék meg tisztelt Képviselőtársaim, hogy elmondjak egy szintén borsodi példát. Diósgyőrből, Ózdról, Borsodnádasdról a vas- és acélhulladékot Bu­dapestre szállítják és onnan szállítják vissza a helyiipar részére azt a mennyiséget, amely ré­szére ki van utalva. Többször kifogást tettünk ez ellen a helytelen intézkedés ellen a miniszté­rium felé, de ez a legutóbbi időkig nem talált meghallgatásra. Mindez oka annak, hogy-lényegesen keve­sebb szolgáltatást nyújtottunk lakosságunknak és drágábban, mint amit az adott körülmények lehetővé tesznek. Meg kell mondani azt is, hogy több terüle­ten megmutatkozott a gondatlan anyaggazdál­kodás. Az egyes feladatokra előirányzott hite­lek a pazarlás következtében kevésnek bizonyul­tak, de a bevételeket sem munkálták ki taná­csaink kellő alapossággal, sok esetben elhanya­golták az előirányzott bevételek beszedését. Ennek következtében növekedtek az állami lakóházak bérbevételéből származó hátralékok és kihasználatlanul hagytak olyan bevételi le­hetőségeket, forrásokat, amelyekkel fokozhat­tuk volna a lakosság részére nyújtandó szolgál­tatások mértékét. Mindez annak a káros következménye, hogy a város- és községgazdálkodási feladatokat el­látó vállalatok ellenőrzése hiányos volt, nem folytattak állandó harcot a termelékenység nö­veléséért, az önköltség csökkentéséért és nem utolsó sorban a minőség megjavításáért. Helyesen állapította meg pártunk Központi Vezetősége népgazdaságunk egész területére ezeket a hiányosságokat. ORSZAGGYflLÉSI ÉRTESÍTŐ 56

Next

/
Thumbnails
Contents