Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-17

751 Az országgyűlés 17. ülése Összevonásával segítünk, — eddig 54-re csökkentettük a szakok számát —, a tantervek és tananyagok megfelelő átdolgozásával, a gyakorlati oktatás fejlesztésével pedig a termeléshez fogjuk közelebb vinni a technikumi oktatást. El kell érnünk, hogy a technikumok tanulói necsak szakmájuk termelési folyamatainak tudományos alapelveit ismerjék meg, hanem a termelési eszközök szerkezetének alapelveit is. és kellő gyakorlatra tegyenek szert a termelési eszközök kezelésében. A gyakorlati kiképzés során el kell sajátítaniuk mindazokat a készségeket és ismereteket," amelyek alkalmassá teszik őket arra, hogy kezdő szakmunkásként is megállják helyüket. Az iparnak, mezőgazdaságnak és kereskedelemnek egyaránt nagy szüksége van jólképzett középkáderekre, akik ellátják a szakmunkás Munkakörét meghaladó, de a felső műszaki és gazdasági irányításhoz nem tartozó feladatokat. Erre azonban a technikumot végzettek tanulmán

yaik alapján általában csak akkor lesznek képesek, ha szakmunkásként kezdik működésüket és csak kellő gyakorlat, valamint élettapasztalat Megszerzése után kerülnek szoros értelemben vett technikusi munkakörbe. A technikumi képzés ilyen értelmű átszervezése most van folyamatban. A középiskolák között az általános gimnáziumi oktató-nevelő munkát is meg kell javítani. s jellegét némileg meg kell változtatni. A túlméretezett tananyag csökkentése mellett jobban kell előkészíteni a gyakorlati életre. Gimnáziumainkban évről évre többen érettségiznek, s ennek folytán csak egy részük — az érettségizőknek kk- egynegyede — kerül az egyetemekre és főiskolákra, többségük közvetlenül a termelőmunkában fog elhelyezkedni. Iparunk, mezőgazdaságunk és kereskedelmünk fejlődése szempontjából ez igen örvendetes. A termelésnek ugyanis Ma már számos ága olyan bonyolult és kifinoMult, hogy nagy műveltséget igényel a szakMunkástól ahhoz, hogy jól végezhesse munkáját. Szakmunkásaink, akik ezekben a szakmákban eredményesen dolgoznak, nagy fáradsággal, öntevékenyen szerezték meg e műveltséget. Az ipari és mezőgazdasági termékek minőségének javítását, az önköltség csökkentését, a technológia korszerűsítését, a kereskedelem kulturáltabbá tételét meg fogja gyorsítani és könynyíteni az, hogy érettségizettjeink nagy része a termelő munkába megy. Gondoskodni fogunk arról, hogy az érettségizettek előképzettségüknek megfelelően rövidített tanulmányi idő alatt képezhessék ki magukat szakmunkásokká. A továbbtanulás azok elől sincs elzárva, akik érettségi után a termelő munkában helyezkedn

ek el. Néhány évi gyakorlat után munkájuk Megszakítása nélkül elvégezhetik a szakmájuknak megfelelő egyetem levelező tagozatát. A gimnáziumok nevelő munkájukban nagy gondot fognak fordítani arra. hogy kiirtsák azt a nyárspolgári csökevényt, amely a legszerényebb íróasztalt is kívánatosabbnak tartja a terMelő munkánál. Az iskola önmagában azonban itt sem érheti el célját, ha nem támogatja nevelő munkáját az e

gész társadalom is, de különösen a szülők. A 1955. április 20-án, szerdán. 752 középiskolai oktatás gyakorlatibbá tételére továbbfejlesztjük a szakköröket, melyek lehetővé teszik, hogy a tanulók közelebb kerüljenek a termelő munkához és némi készséget is elsajátítsanak e téren. A szakkörök, valamint az idén fakultative bevezetett műszaki rajz hathatós eszközei a politechnikai képzés bevezetésének, de természetesen nem szorítkoznak erre, mert a társadalmi tudományok és sport terén is működnek szakkörök, melyek fontos szerepet játszanak az ideológiai, illetőleg testi nevelés megjavításában. A gimnáziumot közelebb visszük a gyakorlati élethez. De ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy megszüntetjük magasszínvonalú, általános műveltséget nyújtó jellegét. A gimnáziumnak továbbra is feladata az előkészítés a felsőfokú tanulmányokra, s a gyakorlati életre nevelés követelményeinek érvényesítése nem jelentheti a társadalomtudományi tárgyak háttérbeszorulását. Ez utóbbiak alapvető fontosságúak a helyes marxista ideológia kialakításában és a szocialista hazafiasságra való nevelésben. Igen fontos, hogy a gimnáziumot jól végzettek közül minél többen jelentkezzenek az egyetemekre. A párt és a kormány nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy minél nagyobb képzettségű szakemberek kerüljenek ki egyetemeinkről. Ezt pedig igen elősegíti, ha az egyetemek sok jelentkező közül választhatják ki a legalkalmasabbakat. A középiskolai tanulók hazafias nevelésének elmélyítésére, természetismeretük kibővítésére és szervezetük egészséges edzésére az idén széles körben megszerveztük szünidei országjárásunkat. Több ajánlott mozgótábor-útvonalat dolgoztunk ki, s mintegy 40 turistaállomást bocsátottunk az ifjúság és kísérőik rendelkezésére a szünidőben. Számos iskolában rendezünk be nyáron szálláshelyet az országjárók számára és biztosítottuk a szükséges anyagi fedezetet a diákok, valamint kísérőik számára. Tanulmányi kirándulásokra is biztosítottunk fedezetet. Ez pedagógusaink számára is lehetővé fogja tenni, hogy az eddiginél jobban ismerjék meg hazánk földjét, s ezáltal élmény szerűbbé tehessék tanításukat. Oktatásunk minden szintjén fokozott gondot kell fordítanunk a nevelésre, a helyes magatartás kialakítására, a munkafegyelem növelésére. A szilárdan megalapozott tárgyi ismeretek mellett jobban kell tudatosítani ifjúságunkban, milyen széles távlatú nagyszerű feladatok állnak előtte a szocializmus építésében, népi demokráciánk milyen hatékony működési területet tár fel számára, s mennyivel kedvezőbb helyzetben van, mint a szabadság és haladás régebbi harcosai voltak. Mai ifjúságunk helyzeti előnye a múlttal szemben nem az. hogy mentes lesz nehézségektől és nem fog akadályokba ütközni — nehézségek és akadályok nélkül nincs fejlődés —, hanem az az előnye, hogy a nehézségek leküzdésében, az akadályok elhárításában mellette áll pártunk, kormányunk, egész dolgozó népünk, s felhasználhatja a Szovjetunió tapasztalatainak kimeríthetetlen tárházát. Mai ifjúságunkat az a tudat lelkesítse, hogy nem áll egyedül, sem 5, sem országunk, hogy a szocializmus nagy esz-