Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-15

619 Az országgyűlés 15. ülése 1955. évi április 18-án, hétfőn. 620 a potsdami értekezleten kiharcolta azokat a megállapodásokat, amelyek kijelölik az egysé­ges, demokratikus, békeszerető német állam fej­lődésének útját. A potsdami szerződésben ki­mondták, hogy Németországgal meg kell kötni a békeszerződést. S ma, tíz esztendővel az egyez­mény után, Németország még mindig ketté van szakítva, s a békeszerződést még mindig nem sikerült aláírni. Mi jellemzi a potsdami egyezményt meg­kötő nagyhatalmak politikáját Potsdamtól nap­jainkig? A Szovjetunió a javaslatok egész sorával kívánta megvalósítani azóta is az egységes Né­metország megteremtését; következetes béke­politikával harcolt a londoni és párizsi szerző­dések megkötése ellen. A Szovjetunió, amikor az újraegyesítésért, a Wehrmacht feltámasztá­sának megakadályozásáért küzd, egyben Európa és az egész világ népeinek jövőjéért is küzd és ezért támogatja a Szovjetuniót ezen törekvésé­ben a világ népeinek több mint 900 milliós tá­bora. Ugyanakkor az amerikai—angol impe­rialisták mindent elkövetnek a postdami érte­kezlet határozatainak meghiúsításáért, Német­ország egyesítésének megakadályozásáért. Az im­perialista hatalmakat egy vágy fűti: minden erőt összpontosítani a harmadik világháború kirob­bantására. A világ népei azonban békében akar­jak élni és ezért örömmel támogatnak minden olyan kezdeményezést, amely ezt van hivatva szolgálni. Ezért fogadta olyan lelkesedéssel dol­gozó népünk az Elnöki Tanács határozatát, amely a Németországgal való hadiállapot meg­szűntetéséről szólt. Szorosan kapcsolódik a német kérdéshez és egyben a béke ügyéhez a Népköztársaság El­nöki Tanácsának 1955. évi 6. számú határozata, amelyben csatlakozik a Szovjetunió Legfelső Tanácsának február 9-i felhívásához, melyet a v üág népeihez és parlamentjeihez intézett. Igen nagyjelentőségű a Szovjetuniónak ez a felhívása, amelyben felszólítja a népeket a nemzetközi feszültség enyhítésére, a béke meg­óvására és megszilárdítására. Felszólítja a vi­lág parlamentjeit a testvéri összefogásra, a par­lamentek közti közvetlen kapcsolatok megterem­tésére. Népünk a békés együttműködésnek ujabb járható útját látja a vitás kérdések békés tárgyalások útján való megoldásában. Népünk minden eszközzel küzd a háború ellen és ezért támogatja a felhívást, amely kimondja, hogy or­szággyűlésünk mindent meg fog tenni, hogy szorosabbá tegye kapcsolatait más népek tör­vényhozó testületeivel és ezzel is tevékenyen hozzájáruljon a tartós béke biztosításához. A mi államunk külpolitikája a különböző társadalmi rendszerek együttműködésének lenini elvén épül fel, egymás területi sérthetetlenségének és köl­csönös szuverenitásának tiszteletbentartásán. Ez Jellemzi egész politikai magatartásunkat. A mi népünk békében akar élni; a termelés, a kultúra minden vívmányát ennek a szent ügynek a megvédésére akarja felhasználni. Ezért parla­mentünk és népünk örömmel csatlakozott a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének felhívásá­hoz, hisz nálunk a nép és a parlament egyet je­lent. A mi parlamentünk a nép parlamentje. Határozatai a nép határozatai. Népünk élni, épí­teni, alkotni akar és ennek feltétele a teremtő béke, melynek biztosítása egész népünk erő­feszítésétől, munkájától függ. Népünk a béke frontjának ráeső szakaszán az elmúlt tíz esz­tendő alatt becsülettel helytállt. Felszabadult életünk egy évtizedét ünnepeltük az elmúlt na­pokban, s amikor egy évtized munkája felett tartottunk számvetést, boldogan állapítottuk meg, hogy gazdag, termékeny évtized volt. Ez alatt az évtized alatt politikai, gazdasági, tár­sadalmi életünkben alapvető változások történ­tek, s pártunk vezetésével népünk olyan egy­ségbe forrt össze, amely biztosítéka szocialista társadalmunk felépítésének. Államunk és társadalmi rendszerünk szi­lárdságának bizonyítéka a 11. számú törvény­erejű rendelet: az ország határain kívül tartóz­kodó magyar állampolgárok tekintetében a ke­gyelem gyakorlásáról, továbbá a 8. számú ha­tározat: hazánk felszabadulásának 10. évfordu­lója alkalmából kegyelem gyakorlásáról. Nép­köztársaságunk a kegyelem gyakorlásával lehe­tőséget kíván adni állampolgárainak, hogy az Alkotmányban biztosított jogaikkal élhessenek és munkájukkal résztvehessenek szocialista hazánk építésében. Kegyelemben részesülnek azok az ország határain kívül élő magyar állam­polgárok is, akik nem tartoztak a fasiszta rend­szer irányítói közé, illetve nem követtek el fő­benjáró háborús vagy népellenes bűntettet. A felszabadulás óta nemcsak politikai, gaz­dasági, hanem kulturális téren is igen nagy ered­ményeket értünk el. Dolgozóink kultúrigénye és érdeklődése megnőtt a szocialista-realista kul­túra iránt. Ezt az érdeklődést kihasználva képző­művészetünk és iparművészetünk területén igen nagy mértékben elszaporodtak a kultúrpolitikai­lag káros, művészietlen alkotások. Ezért mondja ki az 1955. évi 12. számú törvényerejű rendelet, hogy a képző- és iparművészén alkotások, vala­mint a dekorációs anyagok engedély nélküli sokszorosítására és terjesztésére vonatkozóan a jelenleg érvényben lévő büntetési tételeket hat hónapról kétévi börtönre kell emelni, a cselek­ményt pedig kihágás helyett bűntetté kell nyil­vánítani. A lakosság kulturális szükségleteinek foko­zottabb kielégítését szolgálja a műsoros előadá­sokról szóló törvényerejű rendelet is. Ezen a té­ren a rendelet értelmében fokozottabb ellen­őrzést kell gyakorolni és a magánhangversenye­zést teljesen fel kell számolni. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakban ismertettem az Elnöki Tanácsnak a két ülés­szak közötti időben kifejtett működését. Kérem az Országgyűlést, hogy a beszámolót — külö­nösképpen a törvényerejű rendeletek tekinteté­ben — tudomásul venni szíveskedjék. ELNÖK: Kérdem a tisztelt Országgyűlést, hogy a jelentésben foglaltakat jóváhagyólag tu­domásul veszi-e? (Igen.) Az országgyűlés a jelentésben foglaltakat tudomásul veszi.

Next

/
Thumbnails
Contents