Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-15

621 Az országgyűlés 15. ülése 1955. évi április 18-án, hétfőn. 622 Olt Károly pénzügyminiszter kíván szólni. OLT KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Be­terjesztem az 1955. évi állami költségvetést, valamint az 1955. évi költségvetésről és az 1954. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés torvényjavaslatát. Kérem az országgyűlés tagjai közötti szétosztásának elrendelését, előzetes tár­gyalás és jelentéstétel céljából az országgyűlés gazdasági és pénzügyi bizottsága elé utalását. ELNÖK: A beterjesztett költségvetést és költségvetési törvényt, valamint az 1954. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést az országgyűlés tagjai között szétosztatja. Előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a gazda­sági és pénzügyi bizottságnak. Molnár Erik igazságügyminiszter kíván szólni. MOLNÁR ERIK: Tisztelt Országgyűlés! Be­nyújtom a Magyar Népköztársaság Alkotmánya 24. szakasza új szövegének megállapításáról szóló törvényjavaslatot. Kérem a törvényjavas­lat kinyomtatásának és szétosztásának elrende­lését, valamint előzetes tárgyalás és jelentés­tétel céljából az Országgyűlés jogi bizottsága elé utalását. ELNÖK: A beterjesztett törvényjavaslatot az országgyűlés kinyomtatja és tagjai között szétosztatja. Előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a jogi bizottságnak. Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet: 11.30—11.42.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést új­ból megnyitom. Hegedűs András, a Miniszter­tanács elnöke kíván szólni. HEGEDŰS ANDRÁS: Tisztelt Országgyű­lés! Képviselő elvtársak! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt köszönetet mondjak azért a meg­tisztelő bizalomért, amelyet irántam a Minisz­tertanács elnökévé való megválasztásommal ta­núsítottak. Teljes erőmmel arra törekszem, hogy népünk javára eredményes munkát végezzek abban a nehéz és felelősségteljes munkakörben, amelyre a tisztelt Országgyűlés bizalma állított. (Nagy taps.) A Magyar Népköztársaság kormánya egész tevékenységének alapja pártunk, a Magyar Dol­gozók Pártja politikája, amelynek célja a szocia­lizmus alapjainak lerakása, majd felépítése ha­zánkban, a népgazdaság fejlesztése, a népjólét emelése, a tudomány és kultúra felvirágozta­tása és honvédelmünk megerősítése. Olyan cé­lok ezek, amelyek lelkesedéssel töltenek el min­den becsületes magyar hazafit, munkást, dol­gozó parasztot, néphez hű értelmiségit. Részt­venni ezeknek a feladatoknak végrehajtásában annyit jelent, mint szolgálni népünk felemelke­désének, a szocialista Magyarország megterem­tésének, a béke védelmének nagy nemzeti ügyét. A Magyar Dolgozók Pártja politikájának végrehajtása érdekében kormányunknak figyel­mét az előttünk álló időszakban a gazdasági kér­dések megoldására kell összpontosítania, mert mindenekelőtt tovább kell szilárdítanunk és fej­lesztenünk a népgazdaságot a népjólét felemelé­sére, a kultúra és tudomány fejlesztésére és nem utolsósorban honvédelmünk megerősítésére. Népgazdaságunk meg tud felelni a vele szemben támasztott követelményeknek, mert fejlett szocialista iparral és ezen belül komoly nehéziparral rendelkezünk, olyan iparral, amely­nek termelése többszöröse a felszabadulás előtti­nek és mert mezőgazdaságunkban mindinkább gyökeret ver a termelés szocialista rendje és ez lehetőséget ad a termelőerők gyors fejlesztésére. Pártunk célkitűzéseinek megvalósítását azonban megnehezítik azok a jobboldali oppor­tunista hibák, amelyekre a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége márciusi hatá­rozata hívta fel a figyelmet, s amelyek a nép­gazdaság szinte minden területén jelentkeztek. Az iparban az utóbbi időben a nehézipar fejlesz­tésének elhanyagolása, a munkafegyelem meg­lazulása, a termelés nem kielégítő megszerve­zése és egyéb okok következtében nem nőtt megfelelően a termelés, megtorpant a munka termelékenységének növekedése és sok iparág­ban növekedett az önköltség. E hibák kiküszö­bölése kormányunk legfontosabb, halaszthatat­lan feladata. * További gyors felemelkedésünk, egész fej­lődésünk érdekében a kormánynak mindenek­előtt a nehézipar fejlesztésére kell határozott intézkedéseket tennie. Ez az alapja mind a könnyű- és élelmiszeripari termelés növelésé­nek, mind a mezőgazdasági termelés fellendíté­sének. Szocialista iparosítás, állandóan fejlődő nehézipar nélkül nem emelkedhet a népjólét, nem épülhet a szocializmus. A nehézipar fejlesztésének kulcskérdése az alapanyagipar terelésének fokozása. Van sze­nünk, olajunk, bauxitunk, minden lehetőségünk megvan az építőanyagipar fejlesztésére is. Ha­zánk e tekintetben igen nagy lehetőségekkel rendelkezik, amelyeket jelenleg még nem hasz­nálunk ki megfelelően. Nagyobb gondot kell for­dítanunk a minőségi szenek termelésére, sze­neink gazdaságosabb felhasználására, elsősorban feldolgozására. E cél érdekében építjük a sztá­linvárosi kokszolót, amelynek első művét már a jövő évben üzembe helyezzük. Dúsítással és tömörítéssel jobban akarjuk hasznosítani vas­érceinket. Tovább építjük a rudabányai ércdúsí­tót olyan ütemben, hogy legkésőbb 1958-ban üzembe helyezhessük. Hazai bauxitkincsünk lehetőséget nyújt az alumíniumipar lényeges fejlesztésére. Az ipari termelés növeléséhez, a lakosság növekvő igényeinek kielégítéséhez jelentősen növelnünk kell villamosenergia termelésünket is. Kormányunk meg kívánja gyorsítani a tisza­palkonyai erőmű építését úgy, hogy ez az épít­kezés a második ötéves tervben már befejeződ­jék. Emellett nagyobb gondot fordítunk a vízi­energia kihasználására is. Alapanyagiparunk fejlesztése és a baráti államokkal, elsősorban a Szovjetunióval való Tokozott együttműködés ad lehetőséget arra, hogy gyorsabban növeljük és korszerűsítsük a nehézipar motorját, gépiparunkat. Világosan kell látnunk, hogy a műszaki színvonal emelé­sének kulcskérdése gépiparunk fejlesztése és

Next

/
Thumbnails
Contents