Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-15

617 Az országgyűlés 15. ülése 1955. évi április 18-án, hétfőn. 6ÍÖ ság Elnöki Tanácsa a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének javaslatára a következő határozati javaslatot terjeszti az Országgyűlés ele elfogadás végett: Az országgyűlés Nagy Imre elvtársat, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnö­két megbízatása alól felmenti, mivel nem látta t.l megfelelően a Minisztertanács elnökének tisztét. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének Hegedűs András elvtársat válassza meg. Az országgyűlés Mekis József elvtársat, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnö­kének helyettesévé válassza meg. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az elő­terjesztett határozati javaslatot fogadja el. (Nagy taps.) ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, elfo­gadja-e a Népköztársaság Elnöki Tanácsa javas­latát Nagy Imrének a Minisztertanács elnöki tisztsége alól való felmentéséről? (Igen.) Kimondom a határozatot: Az országgyűlés Nagy Imrét a Minisztertanács elnöki tisztsége alól egyhangúlag felmentette. Kérdem az Országgyűlést, elfogadja-e a Népköztársaság Elnöki Tanácsának javaslatát a Minisztertanács elnöki tisztségének betöltésére? (Igen.) Kimondom a határozatot: Az országgyű­lés a Minisztertanács elnökévé HEGEDŰS ANDRÁST egyhangúlag megválasztotta. (Nagy taps.) Kérdem az Országgyűlést elfogadja-e a Népköztársaság Elnöki Tanácsának javaslatát a Minisztertanács elnökhelyettesi tisztségének be­töltésére? (Igen.) Határozatilag kimondom, hogy az ország­gyűlés a Minisztertanács elnökének helyettesévé MEKIS JÓZSEFET egyhangúlag megválasz­totta. (Élénk taps.) Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára kí­ván szólni. DARABOS IVAN: Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk 21. §-ának (2) bekezdésében fog­lalt rendelkezésnek megfelelően a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának működéséről, amelyet az országgyűlés 1954. évi szeptember 22-én be­rekesztett és a mai napon megnyitott ülésszaka közötti időben fejtett ki, mint a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára, a következőkben számolok be: Az Alkotmány 10. §-ának (3) bekezdésében biztosított jogkörében hozott határozattal az Elnöki Tanács a Nehézipari Minisztérium he­lyébe az 1954. évi 29. számú törvényerejű ren­delettel a Szénbányászati Minisztérium, vala­mint a Vegyipari- és Energiaügyi Minisztérium szervezését rendelte el, az 1954. évi 30. számú törvényerejű rendelettel pedig felállította az Állami Gazdaságok Minisztériumát. Az Alkotmány 20. §-ának (4) bekezdésében biztosított jogkörében az Elnöki Tanács Zsofi­nyec Mihály elvtársat a kohó- és gépipari minisz­teri, Hegedűs András elvtársat földművelés­ügyi miniszteri, Erdei Ferenc elvtársat igazság­ügyminiszteri, Kiss Árpád elvtársat könnyűipari miniszteri, Molnár Erik elvtársat a Népköztár­saság Legfelsőbb Bíróságának elnöki, Szálai Béla elvtársat az Országos Tervhivatal elnöké­nek tisztsége alól felmentette. Hidas István elvtársat vegyipari és energia­ügyi miniszterré, Czottner Sándor elvtársat szénbányászati miniszterré, Csergő János elv­társat kohó- és gépipari miniszterré választotta meg. Hidas István elvtársat vegyipari és ener­giaügyi miniszteri tisztsége alól felmentette és a Minisztertanács elnökhelyettesévé, Erdei Fe­renc elvtársat földművelésügyi miniszterré, Po­gácsás György elvtársat állami gazdaságok mi­niszterévé, Molnár Erik elvtársat igazságügyi miniszterré, Kiss Árpád elvtársat vegyipari és energiaügyi miniszterré, Szálai Béla elvtársat könnyűipari miniszterré, Román József elvtár­sat egészségügyi miniszterré, Bérei Andor elv­társat az Országos Tervhivatal elnökévé, Do­monkos József elvtársat a Legfelsőbb Bíróság elnökévé választotta meg. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a két ülésszak közti időben 17 ülést tartott, 18 tör­vényerejű rendeletet alkotott és több fontos határozatot hozott, melyeket a Magyar Közlöny­ben való közzététel útján kihirdettetett. Az Al­kotmány 20. paragrafusának ötödik bekezdése szerint a két ülésszak közti időben alkotott tör­vényerejű rendeleteket az országgyűlés legköze­lebbi ülésén be kell mutatni. Beszámolómban ezek részletes felsorolását mellőzöm, mert az országgyűlés tisztelt tagjai kinyomtatva meg­kapták; mégis szükségesnek tartom, hogy né­hány törvényerejű rendelettel, illetve határo­zattal, azok jelentőségénél fogva, röviden külön foglalkozzak. Gondolok itt elsősorban az 1955. évi 9. számú törvényerejű rendeletre, mely a Magyar­ország és Németország közötti hadiállapotot megszünteti. Több mint tíz esztendő telt el, 1945 január 20-a óta, amikor az Ideiglenes Nemzetgyűlés fel­szólította a magyar népet, hogy fegyveres erejét fordítsa a német fasiszta elnyomók ellen. Nem­zetünk történelmének leggyászosabb ideje volt 1944 március 19-e, hazánknak a német fasiszták által történt megszállásának napja. Ezen a na­pon vonultak be hazánkba Hitler csapatai, ame­lyek ittlétük utolsó percéig rabolták, fosztogat­ták népünket. A hitleri katonai politikának Magyarország részéről való támogatása 400.000 magyar életébe került, nem beszélve a 35 mil­liárd pengőnyi anyagi kárról, rombolásról, pusz­tításról és azokról az igen nehezen gyógyítható sebekről, amelyeket a magyar anyák szívén ejtettek. A fasiszta Németország összeomlása óta tíz esztendő telt el, eseményekben, eredményekben gazdag tíz esztendő, amely alatt a mi felszaba­dított népünk eddigi történelmének legdicsőbb korszakát formálta. A második világháború be­fejezése, a német fasizmus szétzúzása után a Szovjetunió, amely már a hitleri agresszió leg­szörnyűbb napjaiban is úgy tekintett a német népre, mint a fasizmusnak áldozatul esett népre,

Next

/
Thumbnails
Contents