Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-ünnepi
609 Az országgyűlés 14. ülése 1954. évi december 21-én, kedden. 610 létének szakadatlan emelésével történelmünk legfényesebb korszakává tegyük. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra jelentkezett Gáspár Sándor képviselőtársunk. (Taps.) GÁSPÁR SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Ma 10 esztendeje, hogy a dicsőséges Vörös Hadseregnek a fasiszta hordák felett aratott sorozatos győzelmei eredményeként ebben a városban mega.akult az Ideiglenes Nemzetgyűlés, és ezzel kezdetét vette a magyar nép történetének legdiosőbb fejezete. Amikor az Ideiglenes Nemzetgyűlés összeült Debrecenben, hazánk területének nagyobb részén még dúlt a háború, Budapest még a nácik és nyilas cinkosaik kezén volt. És az Ideiglenes Nemzetgyűlés akkor hirdette meg Debrecenben az új élet programját, amikor Budapesten az elvetemült nyilas banditák halálra ítélték gyönyörű fővárosunkat. 1849-ben Kossuth Lajos és az 1848—49-es forradalom legjobbjai ebben a teremben hirdettek élethalálharcot nemzeti létünkért, hazánk függetlenségéért. De akkor, minden hősi erőfeszítés ellenére is, Debrecen után a belső széthúzás következtében és az idegen túlerővel szemben lehanyatlott dicső szabadsághacunk zászlaja. Nem egészen 100 évvel később, 1944-ben, mintegy történelmi elégtételként Debrecenből indult el népünk új, nagy szabadságiharca. A Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés azért tudta történelmi hivatását teljesíteni, mert célkitűzései híven kifejezték dolgozó népünk vágyát, akaratát, és mert az első perctől kezdve a munkásosztály volt az Ideiglenes Nemzetgyűlés vezető ereje. Munkásosztályunk — mint történelemformáló erő — elsőnek sorakozott fel a Kommunista Párt hívó szavára az Ideiglenes Nemzetgyűlés, az új kormány mögé, elsőnek állt a kifosztott és rombadőlt ország újjáépítésének szolgálatába. A magyar munkásosztály, mint .a legkövetkezetesebb forradalmi osztály, az ország demokratikus átalakításáért megindított küzdelem élére állt. Minden erejével támogatta az Ideiglenes Kormányt, amikor ítéletet mondott a magyar parasztság évszázados perében és törvénybe iktatta a földosztást. Nem egészen 10 esztendő alatt az egykor kisemmizett, jogfosztott munkásosztályunk a hatalom birtokosává, a nemzet vezető erejévé vált. A nép ügyét szolgáló, országépítő feladatok elvégzésére maga köré tömörítette az összes demokratikus és haladó erőket. Megvalósította hazánkban mindazt, amiért a nemzetközi munkásmozgalom legjobbjai oly sok áldozatot hoztak egy évszázadon keresztül. Szabad hazánkat építve megváltoztatta a termelési viszonyokat, a termelési módot. Szabad utat nyitott a termelőerők fejlődésének. Megszüntette a létbizonytalanságot, felszámolta a munkanélküliséget. Életre hívta a törvényhozó és igazgatási szerveket. Megvalósította azt, amiről József Attila, a nagy proletárköltő álmodozott, azt kívánva, hogy »a dolgozó nép okos gyülekezetében kéne meghányni-vetni száz bajunk«. Népünk ma már a maga gyülekezeteiben, az országgyűlésben, a tanácsüléseken és termelési értekezleteken hányja-veti meg, de most már egészen más természetű száz baját, gondját. Ezek azonban már a mi gondjaink, az uralkodó osztálynak a vezetéssel járó gondjai. Azzal járnak, hogy a magyar munkásosztály történelmi hivatása szellemében pártunk vezetésével fáradhatatlanul munkálkodik az egész dolgozó nép anyagi jólétének, szociális ellátásának és műveltségének állandó emelésén, hogy híven őrködik hazánk függetlensége és békéje felett. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés történelmi jelentőségének törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szót kért Kádas István képviselőtársunk. A szót megadom. (Nagy taps.) KÁDAS ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A magyar népszabadság és nemzeti függetlenség évszázados csatákban vérrel öntözött zászlaját bontotta ki tíz éve e falak között szabaddá lett népünk, és hazánk ifjúsága szabadon sorakozhatott e zászló alá. Tíz éve annak, hogy az idegen érdekekért vívott szégyenteljes háború vértengerében meggyötört, erkölcsileg megalázott magyar ifjúság végre kiegyenesíthette gerincét és elindulhatott a szabad fejlődés, az emberi felemelkedés útján. A demokrácia és a reakció erői között végbement győzelmes küzdelemben a magyar ifjúság megtanult helyes politikai ítéletet alkotni: felismerte, hogy a haladás híveinek a kommunisták vezette hatalmas táborában a helye, azok soraiban, akik — mint Vasvári Pál, a dicső 48-as ifjúság egyik vezére írta: »Hajnalt akarnak deríteni Hunniára-«. Ez a legjelentősebb tényezője a magyar ifjúság tízéves fejlődésének. Dolgozó népünk győzelmes csatái során a népi demokrácia rendszerében tanulta meg az ifjúság azt, hogy sorsa és jövője, ifjúi erőinek szabad szárnyalása szorosan összeforrt a dolgozó nép boldogulásának, a nemzet felemelkedésének szent ügyével, a szocializmus diadalával. Ez a felismerés serkentette ifjúságunkat arra, hogy állhatatos szorgalommal és odaadással vegyen részt a romokból felemelkedő ország talpraállításában. A magyar ifjúság megtanult gazdaként széttekinteni a hazában, és megtanult felelősséget érezni mindazért, ami országunkban történik. A szabad haza szeretettel övezi ifjú nemzedékét. Politikai jogokat adott az ifjúságnak, és az ifjúság büszkén él jogaival. Az ifjúság legjobbjai ma már ezrével és tízezrével vesznek részt az államvezetés munkájában, a gazdasági, politikai és kulturális élet irányításában es alakításában, társadalmi életünk formálásában. A munkás-paraszt és értelmiségi ifjúság százezrei, a Diszisták, öntudatosan, a jövőbe vetett hittel munkálkodnak a szocializmus ragyogó épülete megalkotásán, mert tudják, hogy minden tégla felrakásával közelebb jutnak legszebb törekvésünkhöz: a szocialista Magyarország megvalósításához. A magyar ifjúság, miközben dolgozó népünk soraiban jövőjét építi, hálával és büszkeséggel gondol vissza a mai nemzeti ünnepen azokra az elődeire, akik évszázadokkal, évtizedekkel ezelőtt a nemzeti függetlenség kivívásának, a dolgozó
