Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-ünnepi

611 Az országgyűlés 14. ülése 1954. évi december 21-én, kedden. 612 nép leigázottsága megszüntetésének szentelték ifjúi életüket. Más és más korok szülöttei val­tak, de mégis egyazon szív dobogott Dózsa ifjú vitézeiben, Rákóczi kurucaiban, az 1848-as for­radalom és szabadságharc vörössipkás honvédéi­ben, az 1919-es magyar vöröshadsereg katonái­bőn, a Horthy-fasizmus ellen harcoló kommu­nista ifjak keblében. A hazaszeretet, a hazáért minden áldozatra kész ifjú lángoló szíve. A magyarság legjobbjainak évszázadokon át ra gyogó hősi harcait tetőzték be, juttatták dia­dalra a dicsőséges Szovjet Hadsereg harcosai, a magyar földön küzdő komszomolista katonák. Ifjú szovjet katonák ezrei pihennek magyar fold­ten, kik vérükkel pecsételték meg a Szovjetunió és Magyarország ifjúságának eltéphetetlen ba­rátságát. Ez a barátság nem új keletű, és mélyen gyökeredzik történelmünk elmúlt évtizedeiben. Visszanyúlik a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom és a Magyar Tanácsköztársaság idejére. Ez a barátság azonban csak 1944 után, népi álla­munk születése nyomán terebélyesedett ki iga­zán, és válhatott új, lelkesítő erővé ifjúságunk életében. A közös eszmék, a közös célok kiapad­hatatlan forrását képezik a magyar és a szovjet ifjúság örök barátságának. Tíz év nem nagy idő egy nép történetében, de új arcú ifjúságunk erkölcsi felfogása, érett­sége, szilárd hite és lelkesedése: szép tanúbizony­sága kivívott eredményeinknek. A fiatalokat a napi kenyérgond, a munkanélküliségtől való ret­tegés serkentette dologra akkor, amikor a gyá­ros és földbirtokos hasznát gazdagította munká­juk. Ma viszont tudja, hogy önmagának, népé­nek dolgozik, saját jövőjét kovácsolja — s ez a tudat megtízszerezi erejét, meghatványozza al­kotókészségét. Elsősorban azért új arcú, új er­kölcsi vonásokban gazdag a mi ifjúságunk, mert felismerte a több és jobb munka s népünk fel­emelkedése közti szoros összefüggést, és erről tesz egyre inkább tanúbizonyságot a bányákban, a gyárakban, a földeken, a laboratóriumokban, a hivatalokban, s az építőmunka minden terüle­tén. Felismerte azt is, hogy a hazánk ellen törő agresszív erők ellen még nagyobb erőt kell szem­beállítani! Most, amikor a magyar ifjúság azt tapasztalja, hogy a német militaristák új fegy­vereket kovácsolnak, új zsoldos hadsereget szer­veznek — elszántan és határozottan »nem«-et kiált. Nem engedjük, hogy országunk ismét ne­met gyarmat legyen. Minden támadóval szem­ben megvédjük békés hétköznapjainkat, újjá­születő szabad hazánkat, nemzeti függetlensé­günket. Az előterjesztett törvényjavaslatot a magyar ifjúság és a magam nevében örömmel elfoga­dom. (Nagy taps.) ELNÖK: Miután több felszólaló nem jelent­kezett, felteszem a kérdést: elfogadja-e az Or­szággyűlés az Ideiglenes Nemzetgyűlés törté­nelmi jelentőségének törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot? (Igen.) Határozatilag kimondom: az Országgyű­lés az Ideiglenes Nemzetgyűlés történelmi jelentőségének törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadja. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az ország minden tájáról nagyszámú távirat érke­zett, melyekben dolgozóink az Országgyűlés ün­nepi ülését szeretettel és ragaszkodással üdvöz­lik. (Nagy taps.) Tisztelt Országgyűlés! Ünnepi ülésünket bezárom. (Az országgyűlés ülése a Nagytemplom or­gonáján felzendülő Szózattal ért véget.— 18.07) 3 1-550011. Athenaeum (Fv. Soproni Öéla)

Next

/
Thumbnails
Contents