Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-13

529 Az országgyűlés 13. ülése 1954. azért is, mert a dolgozók valóban meg fogják ismerni a törvényeket és ha jobban ismerik, jobban be is tartják azokat. Tanácsaink tömegkapcsolatának jelentőségét növeli járásunk azon sajátossága, hogy itt jelentős számban élnek délszlávok és kisebb számban német nemzetiségű lakosok. Területünkön ezért fokozott jelentősége van a népi nemzeti egység megteremtésének. Tanácsaink munkájában ezen a téren jelentős eredmények vannak. Munkájukban sokoldalúan támogatták és támogatják a délszláv anyanyelvűek intézményeit, óvodákat, iskolákat. A nemzetiségiek részt vesznek az államhatalom helyi szerveiben. Eltűnt a régi határvonal, melyet a múlt bűnös politikája állított a nemzetiségi dolgozók közé. Tanácsainknak a jövőben még jobban kell törekedniök arra, hogy a népi szokásokat, hagyományokat, népi kultúrát támogatva növeljék tömegbefolyásukat, hogy ezzel is elősegítsék a népi nemzeti egység kialakulását. Különös jelentősége van e területen a Hazafias Népfront létrehozásának. A megalakult Előkészítő Bizottságok eddigi munkája és a munkájuk iránti érdeklődés azt mutatja, hogy a dolgozók helyesléssel fogadják a Hazafias Népfront megalakítását. A Hazafias Népfront létrehozásával járásunkban még egységesebbé tudjuk tömöríteni az összes dolgozókat foglalkozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül, amely alap lesz ahhoz, hogy legdöntőbb feladatainkat, a mezőgazdasági termelés fokozását megvalósítsuk. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat fejlődést jelent tanácsaink munkájában. Hogy ilyen tanácstörvényt hozhatunk, ez azért vált lehetővé, mert tanácsaink négyéves munkájuk alatt hibáik ellenére is megálltak a helyüket, bebizonyították, hogy képesek az ország államhatalmi és államigazgatási feladatait jól ellátni. A törvényjavaslat azzal, hogy több jogot és önállóságot biztosít tanácsainknak, még inkább lehetővé teszi tanácsaink jobb működését, növelni fogja a tömegek aktivitását, közelebb hozza őket államapparátusunk munkájához. Ha ezt a fejlődésben lévő aktivitást helyes irányban fejlesztjük tovább, ez elősegíti az ország termelési feladatainak megoldását is. A tanácstagság munkájának megjavításával, a helyi kezdeményezések kiszélesítésével el fogjuk érni államunknak, a dolgozó nép államának további megerősítését éppen a tanácsok és a tömegek kapcsolatának megszilárdítása útján. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsok munkájának eredményesebbé tételére helyesnek tartanám, hogy a községi tanácsok ne kéthavonként — amint ez a törvényjavaslatban van —, hanem havonként tartsanak ülést. Éppen ezért javasolom a 11. § első bekezdésének módosítását. Ez a paragrafus úgy rendelkezik, hogy a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanács legalább háromhavonként, a járási tanács, a járási jogú városi, továbbá a városi' (fővárosi) kerületi és a községi tanács legalább kéthavonként köteles ülést tartani. Ezzel szemben javaslom a 11. § (1) bekezdését a következőképpen módosítani: évi szeptember hó 22-én, szerdán. 530 »11. § (1) A fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanács legalább háromhavonként, a járási tanács, a járási jogú városi, továbbá a városi (fővárosi) kerületi tanács legalább kéthavonként, a községi tanács pedig havonként köteles ülést tartani.« Kérem az Országgyűlést, hogy módosító javaslatomat fogadja el. A tanácstörvény-javaslatot a javasolt módosításokkal együtt megfelelőnek tartom, azt örömmel elfogadom és az országgyűlésnek is elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Parragi György képviselőtársunk. PARRAGI GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Mindenkor megtisztelő feladat a magyar nép képviselője számára, ha itt, az országgyűlésben, a magyar szuverenitás legfőbb hatalmi szervében felszólalhat, a magyar nép nevében tolmácsolhatja népünk akaratát, kívánságát, érzéseit. Ügy érzem azonban, hogy ritkán került az országgyűlés elé olyan törvényjavaslat, mint amilyen a mostani, amely annyira az egész dolgozó népnek a szívügye, amelyet annyira magáénak érez népünk. A tanácsokról szóló törvényjavaslat az életnek, a mindennapi életnek, a munkás hétköznapok életének a törvényjavaslata. Kifejezésre jut ez elsősorban abban a tényben, hogy a nép akarata hozta létre, sokezer hozzászólásnak, észrevételnek, bírálatnak a kohójában formálódott és edződött meg. Joggal mondhatjuk, hogy népünk szívdobogása lüktet benne. A nép hangja, akarata követeli meg tőlünk képviselőktől, hogy ezzel a javaslattal különösen alaposan, lelkiismeretesen, gondosan, de nagy szeretettel is foglalkozzunk. És valóban az összes eddigi hozzászólásokból érezhető ez a lelkiismeretesség és az a szeretet, amely valamennyiünket összeforraszt népünkkel, hazánkkal. A tanácsokról szóló törvényjavaslat azonban azért is a magyar életnek a javaslata, mert egyrészt szabályozza millió és millió magyar ember életét, másrészt, mert lehetővé teszi, hogy hiánytalanul megvalósítsa a legtávolabb eső falvakban, a tanyákon is Alkotmányunk sarkalatost alapelvét, azt, hogy »-a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé«. Ez a törvényjavaslat — mint az előttem szóló képviselőtársaim is hangsúlyozták — minden eddiginél nagyobb súlyt, tekintélyt, önállóságot biztosít a tanácsoknak. És ez helyes. Ez politikai fejlődésünk követelménye, Alkotmányunk szellemének, írott paragrafusainak gyakorlati megvalósítása. Tisztelt Országgyűlés! Talán még sohasem ment át olyan gyorsan, annyira szervesen valamely politikai változás, új politikai fogalom népünk vérébe, mint a tanácsrendszer megvalósítása, a tanács fogalma. Míg 1950-ben széles tömegek még tájékozatlanul, idegenül — sőt valljuk be őszintén —, részben bizalmatlanul tekintettek a tanácsrendszer megvalósítása elé, ma már ez a bizalmatlanság szertefoszlott és ma már az ország túlnyomó többsége bizalommal várja az előttünk fekvő törvényjavaslat életbelépésétől