Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-13

527 Az országgyűlés 13. ülése 1954. évi szeptember hó 22~én

x szerdán. 528 azzal az indokolással, hogy még nem kezdték meg az építkezést, zárolta és a kecskeméti építők sportpályájának építésére fordította. Mi egyetértünk azzal, hogy a kecskeméti építőknek is kell spprtpálya, — hiszen az a célunk, hogy minden községet és várost fejleszteni kell, —, csak azzal nem értünk egyet, hogy kivételeket tesznek. Hasonlóan nem ért ezzel egyet Bácsalmás község 1500—2000 főből álló lelkes sportközönsége sem, amely vasárnaponként a gyepen ülve vagy állva nézi végig az izgalmas futballmérkőzéseket A megyei tanács tervosztályának tudnia kellene azt, hogy az elfogadott költségvetésen, az elfogadott terven, a tanács tudta és beleegyezése nélkül senkinek nem áll módjában változtatni. A jövőben a tanácsoknak sokkal jobban kell támogatniuk a dolgozók helyes kezdeményezéseit, elő kell segíteniök azok megvalósítását, mert ez nagy mértékben hozzájárul a tanács tekintélyének és tömegbefolyásának erősödéséhez. Maga a törvényjavaslat is lényegesen nagyobb hatáskört biztosít az alsóbb tanácsoknak ehhez. Ezt a jogkört ezután senkinek sem lehet csorbítania, még a megyei tanácsnak, vagy a szakminisztériumoknak sem. A tanácsok tömegkapcsolatainak kiszélesítését döntően befolyásolja a tanácstagok munkája, a beszámolók, a fogadóórák rendszeres megtartása. Ezen a területen még sok a javítanivaló. Hiba, hogy sok esetben nem tartják a fogadóórákat és a beszámolókat. Ezt igazolja az a tény, hogy például 1953-ban a bácsalmási járás területén a beütemezett fogadóóráknak csak 56 százalékát tartották meg. Az idén az arány valamivel jobb, mert eddig a tanácstagok a fogadóórák 66 százalékát megtartották. Ez azonban még közel sem kielégítő. Ezért elsősorban azok a tanácstagok a felelősek, akik nem tesznek eleget kötelezettségüknek, mint Kovács B. Sándor Mátételkén, Sághi Vince, Kazinczi Ilona Bácsalmáson és mindazok a tanácstagok, akik nem tesznek eleget tanácstagi kötelezettségüknek. Persze a tanácstagok többsége nem ilyen. Többségük — mint például Gömöri György Tataházán, vagy Szenté János Bácsalmáson, Győrök Mátyás Mélykúton és még többen — rendszeresen beszámol tevékenységéről és igyekszik elintézni a dolgozók által felvetett problémákat. Az ilyen tanácstagoknak van becsületük a falu dolgozói előtt, ezeket szeretik és bizalommal fordulnak hozzájuk. Bizalmukat nyilván majd a tanácsválasztás idején is kifejezik azzal, hogy újból megválasztják őket a tanácsba. Sokat kell még javítani a tanácstagi beszámolón is, mert azok a számszerűség mellett minőségileg sok esetben még nem kielégítőek. Hiba az, hogy sokszor a beszámoló csak azt tartalmazza, hány százalékra áll a beadás és az adófizetés a községben, és ezt is csak általánosságban vetik fel, ugyanakkor keveset beszélnek arról, hogyan kellene növelni a termelést, vagy mit végzett a tanács, a javaslatok hogyan intéződtek el, vagy ha nem intéződtek el, miért nem intézték el őket. Az olyan beszámoló még igen kevés, ahol minden problémával foglalkoznak. Ennek azután az a következménye, hogy a beszámolókon gyenge a részvétel, kevés a hozzászólás és a javaslat is. A törvényjavaslat szerint a tanácstagokat a. dolgozók területi alapon, személy szerint fogják megválasztani, lehetőség lesz arra is, hogy ha egyesek nem jól dolgoznak, akkor a választók felelősségre vonják és ha szükségessé válik, visszahívják őket. A törvénytervezet vitája is azt mutatta, hogy a dolgozók megelégedéssel fogadták a területi alapon történő egyéni választást. Tanácsaink tömegbefolyását még sok helyen gátolja a hivatali apparátus felületes, bürokratikus munkája, egyes tanácsvezetők durva magatartása. Előfordul még az, hogy egyes vezetők rendkívül' ridegen bánnak a dolgozókkal, például Bácsalmáson a tanács végrehajtó bizottságának titkára, Horváth Pál, Katymáron a tanács végrehajtó bizottságának titkára, Halász László, akik a hozzájuk forduló dolgozók ügyeit egy-két rideg, barátságtalan szóval elintézik. Vagy Bácsszőllősön Nagy Sándor, a végrehajtó bizottság elnöke, aki hasonlóan durva magatartást tanúsít a dolgozókkal szemben. Az ilyen Vezetőknek nincs tekintélyük a dolgozók előtt. Ott, ahol barátságosan fogadják a dolgozókat, foglalkoznak ügyes-bajos dolgaikkal, szívesen fordulnak a dolgozók a tanácshoz. Mélykúton például olyan kérdésben is, felkeresték a tanácstitkárt, Hajdú elvtársat, hogy mivel és hogyan kell permetezni a gyümölcsfákat, és a tanácstitkár barátságosan megmagyarázta a permetezés helyes módját, amit az érdeklődő dolgozó paraszt megelégedéssel' fogadott. Sokszor jogosan kifogásolják a dolgozókj hogy nem hallgatják meg panaszaikat vágy nem intézik el azokat sürgősen. Ez történt Bácsalmáson is, ahol Kovács Pálné dolgozó parasztasszony július óta már ötször volt a tanácsnál, hogy esküdtessék meg jelenlegi férjével, mivel első férje meghalt a háborúban, amit hivatalosan is igazolt. Az anyakönyvvezetőhelyettes Suhajda Jánosné azonban minden alkalommal elutasította különböző indokokkal a kérelmet, holott el lehetett volna és el kellett volna intézni a dolgozó parasztasszony kérelmét- Persze az ilyen esetek után megvan a falu dolgozóinak véleménye a tanács hivatali apparátusának ilyen dolgozóiról. Ott, ahol a tanácsházán ilyen régi hivatali légkör uralkodik, a dolgozók nem szívesen mennek problémáikkal a tanácshoz. Ez végeredményben károsan befolyásolja tanácsaink tömegkapcsolatát, éppen azért ezen a meg nem engedhető magatartáson elsősorban tanácsainkban dolgozó elvtársainknak sürgősen változtatniuk kell. A tanácsapparátusokban dolgozóknak azt az elvet kell szem előtt tartaniok, hogy nem a dolgozók vannak a hivatalért, hanem fordítva, a hivatal van a dolgozókért. Tanácsaink tömegkapcsolatának szélesítésében nem kis jelentőségű a törvényjavaslatnak az a része, amely előírja, hogy tanácsaink feladata lesz a törvényeknek a dolgozókkal való