Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-12

491 Az országgyűlés 12. ülése 1954. évi szeptember hó 21-én, kedden. 402 Szeretném üzenni és üzenetemben hitet Lenni arról papjaink és híveink előtt, hogy a tanácsok életében egész odaadással résztvenni, azt segíteni nemcsak nem ütközik semmi hitbéli, vagy kánonjogi akadályba, hanem lévén ez az élet az egész magyar nép jobb sorsának, szebb jövőjének alakítása minden becsületes magyar közreműködésével, benne munkát vállalnunk és vele közreműködnünk alkotmányos kötelességünk gyakorlása, de egyben lelkipásztori küldetésünk és a hívőnek felebarátjával szemben tanúsítandó áldozatos és gyakorlati szeretetének megvalósítása is. Sztálinvárost építve, volt, akinek a nagy sürgésben akaratlanul a lábára esett a tégla. Országépítő, évtizedes, hatalmas erőfeszítésben akadhat egy-egy apróbb nehézség, félreértés, vagy fájdalom. De ezek részint mind áthidalhatók és múló jelenségek, részint eltörpülnek a gigantikus célok és a hatalmas munka mellett. Mi, katolikus hívek és papok, részt kívánva népünk és hazánk fejlődését szolgáló további szent munkából, ígérjük, hogy a tanácsok bizalmat kiéidemeljük és együtt dolgozva velük, a törvényjavaslat indokolása szerint azokat új, társadalmi életünk építésében harcos, sikerekben gazdag szervekké tenni segítjük. Ezzel az ígérettel a törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Az ülést 15 percre felfüggesztem. (Szünet 12.23—12.47.) (Elnök: RÓNAI SÁNDOR) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Mekis József képviselőtársunké a szó. MEKIS JÓZSEF: Ti^telt Országgyűlés! Joggal beszélhetünk a most vitatott törvényjaat messzeható jelentőségéről népi demokratikus rendszerünk további fejlődésében. Különösen világossá válik rendszerünk demokratikus alapjainak tervszerű szélesítése a Hais Népfront megalakulásából és magából abból a tényből is, hogy az új tanácstörvény tervezetét a Hazafias Népfront Előkészítő Bizottsága kette közzé és az javasolta az országgyűlésnek is a törvénytervezet megvitatását és elfogadását. törvénytervezet széles, nyilvános vitáját rjük a sajtóból és összefoglalóan hallottunk íóla az előadói beszédben is. Valamivel j szervezéssel a vita kétségtelenül mélyebbre hattott volna, a törvény jelentősége közvetlenebbül állhatott volna a dolgozók nagy tömegei e'őtt — de annyit egy hónap alatt is kétségbevonhatatlanul meg lehetett állapítani, hogy a népi közvélemény a tervezet minden lény< vonásával egyetért. Ez az egyetértés máris rovezés és ígéret tanácsaink növekvő támogatására a jövőben. A munkásosztály és a szakszervezetek szempontjából külön is kiemelkedőnek tartom a tervezet néhány pontját. Ezekkel kívánok most ilkozni. Nagy szükség volt a választott államhatalmi szervek és az államigazgatási, szakigazgatási szervek egymáshoz való viszonyának pontos, félreérthetetlen megállapítására. Ennek a viszonynak a tisztázatlanságában, az igazgatási szervek gyakori önkényében — és nem ritkán a néptől való elidegenedésében — gyökerezett nem utolsó sorban a sokat emlegetett bürokrácia, minden jónak, elevennek ez a megfojtója, a szocialista építés egyik legveszedelmesebb ellensége. A munkások, alkalmazottak, háziasszonyok, dolgozó kisemberek rendkívül érzékenyek arra, hogyan foglalkoznak velük a hivatalokban, hogyan intézik ügyeiket — és ha nem is tudják kérésüket teljesíteni, hogyan magyarázzák meg nekik a ^számukra esetleg kedvezőtlen döntést. Aki nem papírfiguráknak képzeli az embereket, hanem éietük hétköznapjaiban találkozik és együtt él velük", az tudja, mennyire el tudja keseríteni őket a lélektelen, időhúzó ügyintézés, viszont szárnyakat ad nekik a figyelme«, támogató elbánás. Az egyszerű ember a hivatal minőségén méri a rendszer minőségét és ezt az évszázadok során bevált mértékét csalhatatlannak tartja. Éppen ezért nem lehet túlbecsülni a ta nácstörvényjavaslatnak azt a törekvését, hogy gmesszebbmenően érvényesítse a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának útmutatásait a választott szervek jogkörének szélesítésére, tekintélyének emelésére a végrehajtó apparátussal szemben. Tisztelet, becsület az állami és tanácsszervek többtízezer dolgozójának, azok sokszor önzetlen, lelkes fáradozásának, de jó, lia tudják: felettük áll a nép által választott, ellenőrzött és visszahívható tanács a maga végrehajtó-bizottságával és állandó bizottságaival. Jó az is, ha a felső szakigazgatási szervek, minisztériumok megtanulnak a helyi tanácsokkal számolni és együttműködni. A választott helyi népképviseleti szervek nem csorbítják a szükséges szakmai irányítást és ellenőrzést, hanem ellenkezőleg: megfelelő helyi alkalmazással még hatásosabbá teszik azt. A tőkés világ urai és törvényhozói mindig büszkén hangoztatták és hangoztatják ma is. hogy különválasztották a törvényhozói és a végrehajtói hatalmat, így a »független« végrehajtó hatalom saját belátása szerint cselekedhet. Ebben az értelemben beszéltek »független« bíróságról, ennek az elvnek a jegyében garázdálkodhattak, önkényeskedhettek a jegyzők, a szolgabírók és a szegénység fékentartására kite-' nyésztett csendőrök. Az a rendszer jó volt a tőkéseknek, a földesuraknak, mert tőlük nem volt független a közigazgatási apparátus, hanem az ő vagyonukat, uralmukat, kizsákmányolási lehetőségüket védte. A munkások, alkalmazottak, dolgozó kisemberek azonban nem akarnak és nem tűrnek más apparátust, mint amely a dolgozó népet védi és szolgálja. Sőt, messzebb mennek: állandó ellenőrzésük alatt akarják tartani a végrehajtó szerveket, közvetlenül és személyesen is részt akarnak venni a hatalom gyakorlásában. Ezért híve a munkásosztály a tanácsok rendszerének, amelyet a nagy Lenin-dolgozott ki és amely messze fölötte áll a legdemokratikusabb