Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-10

433 Az országgyűlés 10. ülése 1954. évi június hó 19-én, szombaton. 434 egyben a nép jogalkotását, a nép joggyakorlását is jelenti, így a hatalom birtokában dicső pártunk vezetésével, Marx-Lenin-Sztálin tanításai nyomán törvényhozó testületünk létrehozta az új szocialista jogot, létrehozta azt a jogot, amely most már megfelel népi demokratikus rendszerünknek, s amelyre régóta vágyott népünk jogérzéke. Tisztelt Országgyűlés! Minthogy a szocializmusban minden intézkedés, minden cselekedet az élő, dolgozó, alkotó embert szolgálja, nyilvánvaló, hogy a törvénynek is mindenekelőtt ezt a feladatot kell betöltenie. De hogy törvényeink és igazságszolgáltatásunk ezt a feladatot minél tökéletesebben tudják betölteni, lehetővé kell tenni, hogy az igazságszolgáltatás és a nép minél szorosabb egységbe fonódjék össze. Ha ennek az új törvényjavaslatnak szakaszait és indokolását olvassuk, akkor ezekből a sorokból világosan kitűnik ennek a szoros együttműködésnek a biztosítéka. Az új javaslat szerint egyszerűsíteni kell a bíráskodást. A törvényjavaslatban népi államunk nagy gondot fordít arra, hogy a törvény tartalmát társadalmunk legegyszerűbb embere is megérthesse, élhessen vele, ha jog- vagy egyéb sérelem éri, de értse meg a törvényeket akkor is, ha olyasmit követ el, amiért a törvény szerint büntetést kell rá kiróni. A szocialista társadalom törvényeinek éppen ezek a legdöntőbb, legjellemzőbb vonásai. Ezeket a törvényeket a nép alkotta. Ez a jogrend a nép jogrendje, amelynek az a feladata, hogy mindenki világosan megérthesse ezeknek a törvényeknek a célját, hogy mindenki világosan megérthesse, mi a kötelessége és mi a joga. A mi törvényeink egyenes logikájúak, világos szövegezésűéit, közérthetőek, mert mi még törvényeinket sem elsősorban büntető, megtorló eszköznek, hanem figyelmeztető, nevelő eszköznek tartjuk és csak végső esetben alkalmazzuk büntető részüket. A szocialista állam törvényei egyszerűek, szemben a kapitalista államok törvényeivel, amelyek szándékosan azért tartalmaznak buktatókat és raffináltan szerkesztett szövegezést, hogy az egyszerű emberek milliói még csak meg se értsék azokat a törvényeket, amelyek a kizsákmányolók érdekeit vannak hivatva szolgálni. Azért teszik ezt, hogy még így is könnyebb legyen a dolgozó milliókat törvényes eszközökkel is kijátszani. Amíg a burzsoá törvényesség nagy hangon hirdetett »jogegyenlősége« végső fokon nem egyéb, mint a társadalom maroknyi kisebbségét tevők tulajdonának védelme azokkal szemben, akiknek két kezükön kívül semmijük sincs — mint ahogy Lenin tanítja —, addig a szocialista törvényesség alapvetően más: a jogegyenlőség az egész társadalom túlnyomó többségének jogérdekeit szolgálja. Hogy a burzsoá világban a jogegyenlőség hogyan jut kifejezésre, erre vonatkozóan szabad legyen "a régi világból, a régi világ jogrendjéből egy-két esetet felidéznem. Egyet Szamuelly Tibornak, az 1919-es Tanácsköztársaság hős népbiztosának még újságíró korából. Szamuelly Tibor annakidején megírta, hogy a régi világban Biharországban milyen nagy hatalom egy főszolgabíró, mekkora a jogegyenlőség a főszolgabíró és a fakereskedő, a főszolgabíró és az egyszerű parasztok között. A főszolgabírót a vele pereskedő fakereskedő, akinek nem fizetett a vásárolt áruért, beperelte. Erre a főszolgabíró beidéztette a főszolgabíróságra, ott a ló farkához köttette és úgy futtatta vele körül a főszolgabíróság udvarát mindaddig, amíg a fakereskedő le nem mondott követeléséről és nem állt el a pereskedéstől. Egy másik eset: a főszolgabíró egy bukott bank részvényeit a parasztokkal űgv fizettette meg, hogy egy csendőrtiszt csendőrökkel, végrehajtóval és a dobos kisbíróval végigjárta a falut és azonnali végrehajtással fenyegetőzött, ha a parasztok nem adják oda garasaikat az urak rosszul sikerült spekulációjának fedezésére. Egy harmadik eset a kapitalista jogegyenlőség dicsőségére. Egy ellenzéki faluban egy választás alkalmával a szolgabíró úri cimboráiból rögtönítélő bíróságot alakított. Ide a csendőrőrjárattal beidéztette azt a 30—40 makacs parasztot, akik sehogy sem akartak átállni a kormány, a miniszter pártjára. A rögtönítélő tanácskozás a jegyző irodájában folyt: gyertyák, feszület, komor statáriális hangulat, zord vádbeszéd; a vád: felségárulás. Végül valamennyi parasztra azonnali hatállyal végrehajtandó halálos ítélet. Az agyonrémített parasztoknak azonban valaki megsúgja, '"ogy van kegyelmi lehetőség is, ezt a kegyelmi lehetőséget Beöthy miniszter úr elintézi, ha a parasztok megígérik, hogy felhagynak ellenzéki korteskedésükkel és leszavaznak a kormánypártra, a miniszter pártjára. Tisztelt Országgyűlés! Ez a három eset csak egy csepp a régi úri Magyarország áporodott feudális tengeréből, de mint ahogy egy csepp vízben benne van az egész tenger, úgy ebben az esetben is benne van az egész feudális-kapitalista Magyarország — idézőjelben legyen mondva — » j ogegy enlősége«. Persze, semmivel sem volt jobb a »jogegyenlőség« a 25 esztendős Horthy-fasizmus ideje alatt sem. 1927-ben egy kúriai határozat kimondotta, hogy ha munkabeszüntetés» sztrájk, vagy egyéb fenyegetések esete miatt a munkáltató kénytelen a bért felemelni, akkor a sztrájk vagy egyéb veszély elmúlta után a munkást mint szerződésszegőt el lehet bocsátani és még a régi munkabér alapján sem kell megtartani. Másik eset: ínségmunkára alkalmaztak egy mérnököt, aki mérnöki munkát töltött be, építési munkák felügyeletével volt megbízva. A Kúria 1939-ben kimondotta, hogy tekiptet nélkül arra, hogy a mérnök mérnöki munkát végzett, csak az ínségmunkáért járó pénzt lehet neki kifizetni. így festett tisztelt Országgyűlés, a mi országunkban is az a törvényesség, amelyet évszázadokon keresztül olyan hangosan hirdettek. Pontosan úgy van ez, ahogyan Lenin tanítja: a burzsoá törvényesség védi a tulajdont azokkal szemben, akiknek két kezükön kívül semmijük sincs. A szocialista társadalomban a törvények a nép felemelkedését, életének gondtalanabbá, boldogabbá tételét szolgálják és védik. Az 1952. évi III. törvény, amely a polgári perrendtartásról szól és amelynek célja, hogy a bíráskodás jogát is teljesen a nép kezébe adja; ezt a célt 32*