Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-10

f 427 Az országgyűlés 10. ülése 1954. tében is megváltoztathatta, helyébe saját határozatát téve. A másik pedig az, hogy a vádlott büntetését a vád által terhére bejelentett fellebbezés hiányában is súlyosbíthatta. A javaslat a szovjet büntetőeljárás tapasztalatai és a szovjet büntetőeljárás iránymutatásai nyomán mind a két elvvel szakított. A másodfokon eljáró bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a maga teljes terjedelmében érdemben felülvizsgálhatja, sőt vizsgálatát természetesen az ügy egész anyagára, a maga egészében kiterjesztheti. Abban az esetben azonban, ha e felülvizsgálata során törvénysértést észlel, nem változtathatja meg és nem súlyosbíthatja az első fokon hozott ítéletet, hanem ezt az ítéletet hatályon kívül kell helyeznie és új eljárás, valamint annak eredményeként új ítélet hozatala végett az első fokon eljárt bíróságnak kell az ügyet visszaadnia. Ennek az elvi változtatásnak az eredményeként meg fog szűnni az, hogy a fellebbezési bíróság iratszerű alapon lefolytatott vizsgálat után, vagy esetleg lefolytatott bizonyítás után, amely azonban sohasem volt olyan teljes és sohasem lehetett olyan közvetlen, mint az elsőfokú bíróság eljárása, az esetek túlnyomó többségében a terhelt távollétében, azt nem is látva, hozzon ítéletet. Mivel pedig ilyenformán a másodbíróság felülvizsgálati jogköre lényegében csak jogi kérdések felülvizsgálatára terjed ki, helyénvalónak látszott a fellebbezési Ijíróság tanácsát kizárólag szakbírókból alakítani. A másodfokon eljáró bíróság egészen kivételes esetekben saját határozati jogkörrel is rendelkezik, akkor, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy javára enyhébb büntetést kell megállapítani. Ezek az esetek általában iratszerű felülvizsgálat alapján is megállapíthatók és semmiesetre sem sértik a vádlott érdekeit. Természetesen, ha a jogi felülvizsgálaton túlmenően az ítélet ilyen megváltoztatása is csak a tényállás módosításával lehetséges, nem az ítélet megváltoztatásának, hanem szintén hatályon kívül helyezésének van helye. A másik elvi változtatás az, hogy a javaslat a vádlott fellebbezése esetén a büntetés súlyosbításának lehetősége helyett annak tilalmát állapítja meg. Akkor ugyanis, amikor a vád képviselője az ítéletet tudomásul vette és azzal szemben fellebbezést nem jelentett be, merőben helytelen és méltánytalan a vádlott, vagy védőjének fellebbezése alapján az ítélet súlyosbítása. Hatályos jogunk szerint a perújítási eljárás rendszerint két szakaszra oszlik: a perújítás megengedhetősége kérdésében való döntésre és az új érdemi eljárásra. Mindkettőben az alapügyben első fokon eljárt bíróság döntött ügyészi indítvány folytán. A perújítás lényegében és döntően a törvényesség kérdése. Ezért helyénvalónak látszott, hogy a jogerős ítélet megtámadásának jogát, vagyis a perújítás megengedhetősége kérdésében való döntés lehetővé tételét az ügyészi szervezet kereteibe utaljuk. A perújítási indítványt a javaslat szerint kizárólag az ügyész teheti meg, minden más jogosult kizárólag perújítási kérelmet terjeszthet elő, amelyet az ügyész, illetőleg a panaszjog gyakorlása következtében a felettes ügyész elutasíthat évi június hó 19-én, szombaton. 428 Amennyiben a perújítás alapos és sikerre is vezet, az mindenekelőtt a jogerős ítélet megsemmisítésével jár. A jogerős bírói ítélet tekintélye megköveteli, hogy ilyen megsemmisítésre kizárólag a legfőbb bírói szervnek legyen joga. Ezért a perújítás megengedhetősége kérdésében való döntést a javaslat a Legfelsőbb Bíróság tanácsa elé utalja. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság a perújítást indokoltnak találja, az ítélet hatályon kívül helyezése után természetesen szintén az alapügyben első fokon eljárt bíróság elé utalja az ügyet új eljárás lefolytatása végett. Tisztelt Országgyűlés! Az 1951. évi III. törvény módosítását célzó törvényjavaslatból három alapvető tény emelhető ki: Az első alapvető tény, hogy a módosítás jól tükrözi fejlődő, szocializmust építő társadalmunk magasabb igényeit, ihelyeket jelen fejlődési szakaszában a törvényesség megtartása szempontjából támasztunk. A második tény az, hogy a javaslat szerkezetében is, nyelvezetében is érthető és jól áttekinthető. Rendelkezéseit azok is megértik, akik nem végeztek jogi tanulmányokat, összes rendelkezéseivel az anyagi igazság megvalósításához a bíróság számára jól és biztosan használható eszközt kíván nyújtani. Az indokolás is kifejezésre juttatja, hogy a törvényjavaslat szerkesztésénél alapvető segítséget jelentett a szovjet büntetőjogi tudomány és gyakorlat. Harmadik tényként megállapíthatjuk, hogy a javaslat rendelkezéseiből nyomatékosan kicsendül a bíráskodás és az Ítélet nevelőmunkájának fontossága. Ezen a téren tapasztalható lemaradásunkat most behozhatjuk. Gondolok itt elsősorban a fiatalkorúakra, akiknél a megelőzés, a megmentés, a nevelés eszközeivel a Szovjetuniónak oly kimagaslóan szép eredményeit ismerjük, de itthoni megvalósításuk területén keveset tettünk. Makarenkót ismerjük, de a vitáknál még nem jutottunk tovább. Biztos vagyok abban, hogy jelen törvényjavaslat törvénnyé válása esetén ebben a nevelőmunkában, ennek az elindításában, előmozdításában is nagy segítséget fog nyújtani. Alkalmazásával behozzuk lemaradásunkat szocializmust építő népi demokráciánk javára. A törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Minthogy a törvényjavaslathoz több hozzászóló nincs, kérdem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e a törvényjavaslatot az előadó által előterjesztett módosításokkal? (Igen.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a büntetőperrendtartásról szóló 1951. évi III. törvény módosításának törvényjavaslatát az előadó által előterjesztett módosításokkal elfogadja. Napirend szerint következik a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt módosító törvényjavaslat tárgyalása. Mielőtt az előadónak a szót megadnám, tudomására hozom az országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslathoz Harustyák József és Molnár Ernő képviselők jelentkeztek szólásra. Harrer Ferenc előadó képviselőtársunké a szó. HARRER FERENC előadó: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a jogi bizottság a pol-