Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-10

415 Az országgyűlés 10. ülése 1954. évi június hó 19-én, szombaton. 416 igazságszolgáltatásnak a fejlődésében is, mely, mint az állam, a politikai felépítmény fontos része, igen aktív szerepet tölt be a társadalom anyagi-gazdasági életének alakításában is. Népi demokratikus államunk megszilárdításáért folytatott harcunk lényegében azt jelenti, hogy azt az államrendszert erősítjük meg, amelynek keretei között népünk a legbiztosabban élhet és munkálkodhat ragyogó jövője érdekében. Ennek a népi államnak egyik legfontosabb eszköze a jog, az igazságszolgáltatás, amelynek tökéletesítése a dolgozó parasztsággal szövetséges, hatalmon levő munkásosztály fontos kötelessége. Dolgozó népünk évszázadokon át nyögött a feudális, az ököljog uralma alatt. Egy, a kor szellemének megfelelő büntetőpolitika kialakításáért küzdött már fiatal éveiben is az 1848-as szabadságharc nagy vezéralakja, Kossuth Lajos, a kiváló államférfi. A magyar szabadság tündöklő esztendeje alatt születtek is ilyen jogi alkotások. A Világost követő ellenforradalom azonban mindent felperzselt, ami haladó volt. Csak hosszú idő múlva, 1919-ben gyúlt ki ismét a fény, hogy utána egy negyedszázados sötétség boruljon az országra és gyorsan semmivé tegyék a Tanácsköztársaság ragyogó jogszabályait. Ennek a kornak barbár büntetőpolitikája nemcsak a magyar nép előtt volt hírhedt, de megvetéssel tekintett rá az egés2 haladó világ. Volt idő, amikor magára vette a demokrácia tógáját, hogy félrevezesse a népet, azonban hamarosan ledobta magáról és vésztörvényszékek módján, a nyílt terrort sem leplezve, sújtott le pallosával a dolgozó népre. A világ mélységes felháborodása ellenére oltották ki Sallai, Fürst és mások életét, és nem rajtuk múlott, hanem a magyar, a szovjet és más népek erején, hogy Rákosi Mátyástól sikerült elütni a hóhérok kezét. A munkások, parasztok és kisemberek százezrei tudják a legjobban, hogy a horthysta bíróságok nem voltak válogatósak az eszközökben, a Töreky szerint »vezetésre predesztinált osztály« hatalmának megvédésében. A történelem azonban, de főleg a szovjet és az ébredő magyar nép erősebbnek bizonyult és pusztulásra »predesztinálta« ezeket az urakat. Természetes, hogy a felszabadulás után nemcsak a földreform, később az ipari és banktőke kisajátítása, a mindenféle kizsákmányolás megszüntetése volt a cél, hanem az igazságszolgáltatás újjászervezése is, mint az ország függetlenségéért, a nép felemelkedéséért folytatott harc egyik fontos eszköze. Népünk a párt tanításai alapján már a felszabadulás első hónapjaiban helyesen ismerte fel, hogy az anyagi jólét megteremtése szoros kapcsolatban áll a bírói gyakorlat, a büntetőperrendtartás olyan értelmű gyökeres megváltoztatásával, hogy az védje a népet, üldözze azokat, akik tudatosan, vagy megtévelyedve, népünk, népi demokratikus államunk ellen támadnak. Ezért zúzta szét a reakciós elnyomás fontos gépezetét, a burzsoa-fasiszta igazságszolgáltatást és harcolt azért, hogy a megmaradt bíróságok mellett népbíróságok, rnajd munkásbíróságok is létesüljenek. Előbbiek segítségével népünk azokon a fasiszta fenevadakon vett elégtételt, akik hazánkat a második világháború örvényébe taszították, a munkásbíróságok segítségével pedig azokra a spekulánsokra, üzérekre sújtott le, akik a háború utáni súlyos helyzetet saját meggazdagodásukra, a nép kiéhea* tetésére akarták felhasználni. A szabadsághoz jutott, öntudatra ébredt magyar nép első nagy sikerei voltak ezek azon a téren, amit a lángeszű Lenin így fejezett ki: »Nekünk magunknak kell ítélkeznünk, minden egyes állampolgárnak részt kell vennie a bíráskodásban és az ország igazgatásában.« Újabb nagy lépést tettünk előre a büntető bíráskodás demokratizálásának útján 1949-ben, amikor törvényt hoztunk a népi ülnökök bevonására a bíróságok munkájába. Időközben népi demokratikus államunk belső szerkezetében nagy változás következett be: demokratikus szakaszából átlépett a szocialista szakaszba, amelyben már a hatalom egyedüli birtokosa a dolgozó parasztsággal elválaszthatatlan szövetségben álló munkásosztály. Abbeli törekvésünkben, hogy a jogfejlődés lépést tartson a gazdasági és politikai téren bekövetkezett forradalmi fejleményekkel, nagy eredményeink voltak, de sikerünk nem volt teljes. Büntetőeljárásunkat a munkásosztály hatalomra jutása után is még hosszú ideig az az 1896. évi XXXIII. törvény uralta, amelyet időközben 42 törvénnyel és 74 rendelettel módosítottak, olyannyira, hogy azon már nemcsak a vádlott, de a bíró sem tudott eligazodni. Népi demokratikus jogrendszerünk fejlődése terén viszont a szocialista jogalkotás nagyjelentőségű eseménye volt az 1951. évi III. törvény kibocsátása. Ez a törvény, amelyet ma módosításra javasolunk, 1952. január 1-én lépett életbe. Habár ebben még nem lehetett minden nyomát eltüntetni a régi, 1896-os törvény feudál-burzsoa perjogi megoldásainak, az 1951-es törvény világos áttekinthetőségével, egyszerű, magyaros, mindenki számára érthető nyelvezetével komolyan hozzájárult ahhoz, hogy bíróságaink büntetőtörvényeinket helyesen alkalmazzák a nép ellenségeivel szemben és dolgozóinkat a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására neveljék. A törvény célját az első paragrafus, amelyet egyébként mostani törvényjavaslatunk változatlanul meghagy, így foglalja össze: »E törvény célja az, hogy a büntetőeljárás szabályozásával a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjének és intézményeinek, valamint a dolgozók jogainak védelmében biztosítsa a bűncselekmények üldözését, a dolgozó nép ellenségeinek megbüntetését és a dolgozóknak a szocialista társadalmi együttélés szabályaira való nevelését.« / Tisztelt Országgyűlés! Mindenki előtt közismert, hogy népi demokratikus államunk s annak alapja, a munkás-paraszt szövetség az utóbbi egy év alatt további ragyogó megerősödés jeleit mutatja az élet minden területén. Erősödésünk forrása a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének múlt évi júniusi határozata és ennek nyomán a júliusi kormányprogramm, melyekben a többi között a nép anyagi és kulturális felemelkedését és a törvényessé* megszilárdítását tűzték ki célul pártunk és államunk vezetői. Ezzel megnyitottuk népi demokratikus államunk politikájának új szakaszát, mellyel együtt a szocialista jogalkotásban is új szakasz kezdődött. Ennek megfelelően az azóta eltelt egy év a többi között nagyjelentőségű jogszabályok alkotásának az éve is volt Az 1953. évi 11. az.