Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-10

417 Az országgyűlés 10. ülése 1954. évi június hó 19-én, szombaton. 418 törvényerejű rendelet révén sok ezer kisebbje­lentöségű bűncselekmény miatt elítélt állampol­gár mentesült a büntetés letöltésétől és a bünte­tett előélethez fűződő hátrányoktól. Az 1953. évi 13. számú törvényerejű rendelet alapján létre­hoztuk új típusú szocialista ügyészi szervezetün­ket. Az 1953. évi 16. számú törvényerejű rende­let alapján megszüntettük a rendőrbíráskodást. Módosítottuk a Munka Törvénykönyvét, s ennek kapcsán eltöröltük a pénzbírságot a munkafe­gyelem megsértése esetére. Ez év elején az or­szággyűlés megszavazta a bíróságok szervezetéről szóló 1954. évi II. számú törvényt. A párt és a kormány intézkedései az alkot­mány demokratikus elveinek megfelelően bizto­sítják az állampolgárok nyugodt életét. Ha az országgyűlésen ma a mindössze két és félévvel ez­előtt életbe lépett büntetőperrendtartás módo­sítását tárgyalja, akkor ezt nem pusztán ezért teszi, mert annak egyes tételei nem egészen meg­felelőek, hanem azért, mert a fejlődés egy év alatt viharosan gyors, aminek következtében képesek és kötelesek vagyunk népünk számára olyan módosított törvényt adni, amely maximá­lis biztonságot nyújt a társadalomnak, amely a legigazságosabb és legdemokratikusabb büntető, egyben nevelő jogszabály. Nézzük meg ebből a szempontból kissé közelebbről a javaslatot, annak néhány szakaszát, figyelemmel arra, hogy a tegnapi előadói beszéd e kérdéssel már foglal­kozott. A javaslat az elsőfokon eljáró járási, városi tanács létszámát egy szakbíróban és két népi ülnökben, a második fokon eljáró tanács össze­tételét pedig három szakbíróban állapítja meg. Ez a nép közvetlen részvételének helyes tor­mája, mert a javaslat értelmében a másodfokú bíróság az ítéletet csak jogi szempontból bírál­hatja felül. A javaslat néhány legsúlyosabb bűn­cselekmény kivételével a helyi és személyi is­meretekkel leginkább rendelkező járási, városi és városi kerületi bíróságok hatáskörébe utalja a bűncselekmények elbírálását, s ezzel közelebb hozza az igazságszolgáltatást a néphez. Nagyjelentőségű a nyomozás törvényessége S7*»mpnnteából az. hogy a nyomozás befejezésé­ről szóló határozat meghozatala előtt a nyomozás anyagát a terhelt elé kell tárni, aki az anyagra meetpheti észrevételeit: kérheti a nyomozás ki­egészítését, védelmére megjelölheti újabb bizo­nyítékait. A terhelt nyilatkozatait az ügyész kö­teles jegyzőkönyvbe foglalni s ha indokolt, a nyomozást haladéktalanul ki kell egészíteni. Az állampolgárok személyes szabadságának fokozott védelme érdekében az előzetps letartóz­tatás kérdését az eddigiektől eltérően szabá­lyozza a iavaslat. Eszerint bármely terhelt csak 24 óráig lehet a rendőrség őrizetében ügyész' jó­váhagyás nélkül. 72 órán túl pedig csak ügyészi jóváhagyással, írásbeli határozattal elrpndelt elő­zetes letartóztatás alapián tartható fogva. Az ugvek zömében a letartóztatna le-fel i ebb egv hó­napig, a népköztársaság ellen irányuló súlyos bűncselekmény esetén két hónapig tarthat és °sak kivételesen hosszabbítható meg egy hónap­pal a lesfőbb ügyész engedélye alapián. A iavaslat a perújítást is úi alánokra he­lyezi. Ahból kiindulva, hof*v a törvényesség őre a legfőbb ügyész, a perújítás kezdeményezését számára tartja fenn és az elbírálást a Legfelsőbb Bíróságra bízza. így biztosítható, hogy egyes elítéltek különböző mondvacsinált bizonyítékok­kal ne húzzák el az ítélet végrehajtását, ne fog­lalkoztassák alaptalanul az alsóbb bíróságokat. A javaslat nagy gondot fordít arra, hogy az állampolgárok minden alaptalan zaklatása eleve lehetetlenné váljék. Ezért a büntetőeljárás meg­indításának, a nyomozás elrendelésének egyes fontosabb fázisait úgy szabályozza, hogy az el­járó nyomozó hatóság az egyes lépések esetén írásbeli határozatot hozzon, amelyet a terhelttel közölnie kell. A határozattal kapcsolatban a ter­helt észrevételeket tehet, amelyeket a nyomozó­hatóság az eljárás továbbfolytatásánál köteles figyelembe venni. A felesleges és alaptalan bün­tetőperek kiküszöbölését szolgálja egy szocia­lista jogunkban eddig ismeretlen, a novella ön­álló perszakot alkotó tényezője: az előkészítő ülés. Az előkészítő ülésen a bíróság megvizsgálja a vád megalapozottságát, és ha bűncselekményt nem lát, nem engedi a terheltet bíróság elé állí­tani, ha azonban az ügyet súlyosnak találja, el­rendelheti az azonnali letartóztatást. A törvény­javaslatnak ez a fontos, a szovjet tapasztalatok alapján jól bevált rendelkezése a bíróságot a bün­tetőper tárgyalásának alapos előkészítésére kész­teti. A javaslat kiterjeszti a védelmet, amikor azt kötelezővé teszi akkor is, ha a tárgyaláson a vád képviseletében az ügyész fellép. Ez demokratiz­musunk logikus következménye. A peres küzde­lemben a felek igyekeznek bebizonyítani a ma­guk igazságát, megcáfolva az ellenfél állításait. Ezért a jogi tudás fegyvertárával fellépő ügyész ellenében indokoltnak látszik, hogy a terhelt is hasonló jogi szaktudás birtokában legyen védőjén keresztül érdeke védelmében. Igazságügyi szerveinknél még ma is akad­nak olyan le nem tárgyalt ügyek, amelyekben egy-két évvel, de igen sok, amelyben több hónap­pal ezelőtt követték el a bűncselekményt. Az ilyen bürokratizmus aláássa az igazságügy te­kintélyét, új törvénytelenségre csábít«. Ezért igen helyes az a javaslat, mely kimondja, hogy a nyomozást egy hónapon belül be kell fejezni, államellenes bűncselekményeknél két hónapon belül. Az elsőfokú bíróság köteles minden ügyet érkezésétől számított 30 napon belül befejezni. A felsorolt összehasonlító példákból — me­lyeket hosszan lehetne folytatni — világosan kitűnik a törvényjavaslat mély demokratizmusa, a szocialista jogalkotás ama nemes elve, hogy biztosítsa a dolgozók anyagi-kulturális előreha­ladását, ne engedje az állampolgárokat alaptala­nul zaklatni, de egyben biztosítsa azok méltó büntetését, akik a társadalom népi demokratikus rendjére, annak intézményeire, tagjaira bűnös módon kezet emelnek. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista jognak most tárgyalás alatt levő nagyszerű alkotása komolv érték népünk számára, mert messzeme­nően figyelembe veszi haladó magyar jogi hagyo­mányainkat, jelenlegi sajátos viszonyainkat és szerencsésen alkalmazza a törvény szellemében és tételeiben mindazt, amit a világ élen haladó szovjet szocialista joga nyújt. Az új magyar bün­tetőjog életbeléptetésével a törvényesség a dpmo­II«

Next

/
Thumbnails
Contents