Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-9

40.~) Az országgyűlés 9. ülése 1954. évi június hó 18-án, pénteken. 40ö nye annak, hogy az ügyészség a törvényesség legfőbb őre, aminek következtében biztosítani kell, hogy az ügyészség a nyomozás során is elláthassa a többi nyomozó hatóság felett a törvényességi felügyeletet. Ezért az ügyészség a másik két nyomozó hatósággal, a rendőri és az államvédelmi szervekkel szemben olyan jogokat kap, amelyek lehetővé teszik, hogy e nyomozó hatóságok munkájának törvényességét folyamatosan ellenőrizhesse. A nyomozás elrendeléséről az ügyészt minden esetben haladéktalanul értesíteni kell. így az ügyésznek módjában van ellenőiiznie, hogy valóban fennforog-e a bűncselekmény alapos gyanúja. Ha egy évnél súlyosabb börtönnel büntetett bűncselekmény miatt tettek feljelentést, a nyomozást csak az ügyész jóváhagyásával lehet megtagadni, vagy megszüntetni. Itt a törvényességnek a bűn üldözéséhe? fűződő érdekei érvényesülnek. Fontos érdek, hogy az állampolgárok ne álljanak hosszabb ideig bűncselekmény gyanúja alatt. Ezért a novella egyhónapi határidőt szab a nyomozás lefolytatására, amit csak az ügy különleges bonyolultsága, vagy elháríthatatlan akadály esetében lehet meghosszabbítani és a meghosszabbításra csak a megyei ügyész, két hónapon túli meghosszabbításra pedig kizárólagosan a legfőbb ügyész jogosult. Az előzetes letartóztatást, amely kivételes szabadságelvonó intézkedés és így törvényessége szempontjából különleges biztosítékokra szorul, 72 órán túl ugyancsak az ügyész, két hónapon túl pedig szintén csak a legfőbb ügyész hosszabbíthatja meg, ha ezt az ügy súlya, vagy bonyolultsága indokolja. E jogok gyakorlásával az ügyész a nyomozás menetét folyamatosan figyelemmel kísérheti és lehetőséget nyer arra, hogy a nyomozásba a törvényesség érdekében akkor is beavatkozhassék, amikor a nyomozást közvetlenül nem maga folytatja. A nyomozati eljárás során felhasználható jogorvoslat, a panasz, a javaslat szerint teljesen az ügyészi szervezet kereteiben kerül elbírálásra. Jelenleg hatályos jogunk is így intézkedik azzal az egy kivétellel, hogy a nyomozás során elrendelt, vagy fenntartott előzetes letartóztatás ellen bizonyos esetekben nem panasznak, hanem a bírósághoz való fellebbezésnek van helye. Jelenlegi perrendünknek ez a szabálya azonban nem jelentett megfelelő biztosítékot a terhelt számára, csupán az eljárás elhúzódását idézte elő. Formailag jogosultnak látszott mindaddig, amíg az ügyészség csupán a vád képviselője volt és így egyoldalúan a bűnüldözés érdekeit képviselte. Az ügyészség ilyen szerepköre mellett a vád és a védelem egyoldalú érdekei fölé emelkedő bíróságnak kellett a nyomozati eljárásban is végső fokon döntenie az előzetes letartóztatás kérdésében. Az ügyész azonban most már csak másodsorban a bűnüldözés szerve, elsőrendű szerepköre a törvényesség megtartása felett való őrködés lett. A nyomozati eljárás során alkalmazandó előzetes letartóztatás pedig különösképpen olyan kérdés, amelynél a törvényesség szempontjainak feltétlenül érvényesülniök kell. Következetes és helyes tehát a javaslatnak az a rendelkezése, amely a nyomozati eljárás során használható panasz elbírálását teljes mértékben, az előzetes letartóztatás kérdésében is, az ügyészségi szervezet körébe utalja. Itt a törvényességnek megfelelő határozat hozatalát még külön is biztosítja a novellának az a rendelkezése, amely szerint a megyei ügyész által hozott sérelmezett határozatot a törvényesség legfőbb őre, a legfőbb ügyész bírálja felül. A nyomozás a vádirat megszerkesztésével fejeződik be. A vádirat összefoglalja és jogilag értékeli azokat a ténybeli adatokat, amelyek a i nyomozati eljárás során a terhelttel szemben felI merültek és vele szemben a bírósági eljárás le: folytatását megalapozzák. Itt a törvényesség küi lönleges védelmét a novellának az a rendelke'• zése szolgálja, amely szerint az egyéb nyomozó hatóságok által készített vádiratot az ügyésznek jóvá kell hagynia és az ilyen vádiratot is az igyész nyújtja be a bírósághoz. Ezáltal biztosítva van az, hogy az ügyészség minden esetben felülvizsgálja a vádiratot, s hogy következésképpen ! :sak kellően megalapozott ügyek kerülhessenek a bíróság elé. Végül a törvényesség érdekében került a ja vaslatba az a rendelkezés is, hogy az ügyész ak! kor is előterjeszthet polgári jogi igényt, ha a mai gánfél annak érvényesítését a büntető eljárás! ban elmulasztja. Különösen az állami vállalatok ! esetében, de adott esetben természetesen ma! gánfelek vonatkozásában is nagy jelentősége le! het annak, hogy a bűncselekmény által okozott i kár megtérítését az ügyész a magánfél helyett , maga szorgalmazza és így hangsúlyozottan alái támasztja a törvényességnek azt az érdekét, amely a kár megtérítéséhez fűződik. Az ügyésznek a bírósági tárgyalással kapcsolatos jogai és kötelességei szintén új szerepkörével függenek össze. A bíróság az ügyben —a novella szerint — a vádirat benyújtása után előkészítő ülést tart. Az előkészítő ülés célja az, hogy megvizsgálja a vád megalapozottságát, vagyis azt, hogy a nyomozati eljárás eredményei elegendő alapul szolgálnak-e arra, hogy a terheltet bírói eljárás alá vonják. Bár ezen az előkészítő ülésen, amely fontos feladatai ellenére sem becsátkozik az ügy érdemi elbírálásának kérdéseibe, az ügyész jelenléte nem kötelező, éppen a törvényességből folyó funkcióiból következik hogy azon a szükséghez képest az ügyész is megjelenhessék abból a célból, hogy a törvényes vár érvényesülését előmozdítsa. Itt emelem ki, tisztelt Országgyűlés, az előkészítő ülésre vonatkozó rendelkezések nagy jelentőségét. Az előkészítő ülést a bírósági szervezetről szóló törvény vezette be büntető eljárási jogunkba s a javaslat most részletes szabályaival átviszi ezt az intézményt a gyakorlatba is. Az előkészítő ülés módot nyújt arra, hogy a bíróság a jelentősebb büntetőügyekben a nyilvános tárgválást megelőzően gondosan mérlegelhesse: indokoltnak mutatkozik-e a terheltnek bíróság ele állítása. E rendelkezéseknek garanciális jelentősége igen nagy. A zárt előkészítő ülés újabb szűrő szerepét játssza. Fő rendeltetése az, hogy megakadályozza olyan személyeknek a nyilvános bírósági tárgyaláspn való meghurcoltatását, akiknél az a körülmény, hogy nem bűnösök, az adatok gondos mérlegelése alapján már előzetesen ORSZÁGGYŰLÉS! ÉRTESÍTŐ 30