Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-9

403 Az országgyűlés 9. ülése 1954. évi június hó 18-án, pénteken. 404 állami költségvetés és az 1953. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés törvényjavaslatát ezekkel a módosításokkal elfogadja-e? (Igen.) Kimondom a határozatot: az országgyűlés az 1954. évi állami költségvetés és az 1953. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés törvényjavaslatát a javasolt módosításokkal elfogadja. (Nagy taps.) Napirend szerint következik a büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvény módosítása törvényjavaslatának tárgyalása. Mielőtt az előadónak a szót megadnám, a tisztelt Országgyűlés tudomására hozom, hogy a törvényjavaslathoz Keleti Ferenc, Nagy János és Bárczi Gusztáv képviselők jelentkeztek felszólalásra. Molnár Erik előadót illeti a szó. MOLNÁR ERIK: Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés jogi bizottsága letárgyalta és elfogadta a büntető perrendtartás módosításáról szóló törvényjavaslatot egynéhány módosítással, amelyekre még rátérek. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Dolgozók Pártjának 1953. évi június 27—28-i határozata és az ezen alapuló kormányprogramm napirendre tűzte igazságszolgáltatásunk szervezetének megjavítását is. Az akkor elhangzott kormánynyilatkozat megállapította, hogy az igazságügyi szervezet munkájában addig gyakran nem jutott kellően érvényre a népi demokratikus állami élet és kormányzás alapelve, a törvényesség és a kormánya egyik legsürgősebb feladatként jelölte meg a törvényesség megszilárdítását. Annak, hogy igazságszolgáltatásunk nem működött hibátlanul, hogy igazságszolgáltatásunk működésében a szocialista törvényesség szempontjából hiányosságok mutatkoztak, egyik fő oka az volt, hogy az Alkotmányunkban előírt ügyészi szervezetet a gyakorlatban nem valósítottuk meg, vagyis nem teremtettük meg az új. szocialista típusú ügyészségi szervezetet. A másik mulasztás abban állt, hogy nem szabályoztuk a szocialista elveknek megfelelően bírói szervezetünk működését és így nem teremtettük meg a bíróságok területén sem azokat a szervezeti feltételeket, amelyek a szocialista törvényesség érvényesülését hiánytalanul biztosíthatták volna. Azóta törvényhozásunk ezeket a hiányosságokat kiküszöbölte, amikor megalkotta az ügyészség szervezetéről szóló 1953. évi 13. számú törvényerejű rendeletet és a Magyar Népköztársaság bírósági szervezetérő] szóló 1954. évi II. törvényt. Az ügyészségi szervezetről szóló törvényerejű rendelet gyökeresen átalakította ügyészségi szervezetünket és megteremtette azt az ügyészségi apparátust, amelynek központi feladata a szocialista törvényesség védelme, a dolgozó nép érdekeit szolgáló törvények szigorú megtartása felett való őrködés. Bírósági szervezeti törvényünk pedig Alkotmányunk VI. fejezetének és egész szellemének, a szocialista demokratizmus szellemének megfelelően szabályozta bírói apparátusunkat és ezen túlmenően is lényeges és fontos jogintézményeket hívott életre. A jelenleg érvényben lévő büntetőeljárási jog- és igazságszolgáltatási gyakorlat azonban nem felel meg teljesen az említett új jogszabályoknak, az azokban érvényesülő új alapelveknek. Főleg ez tette szükségessé, hogy az 1951. évi III. törvényben foglalt büntető perrendtartás szabályait módosítsuk és ezzel összhangba hozzuk büntető perrendtartásunkat az ügyészségi és bírósági szervezetről intézkedő új jogszabályokkal. A büntető perrendtartásnak most tárgyalt novelláris módosítása nagyrészben ilyen természetű rendelkezéseket tartalmaz. Ezen túlmenően azonban a novella — a szocialista jogalkotás szellemének megfelelően — arra törekszik, hogy az állampolgárokat minél teljesebben biztosítsa az alaptalan zaklatásokkal szemben. Ezért sok vonatkozásban kiterjeszti a büntető eljárási biztosítékokat, kitágítja a védelemhez való jog érvényesülésének körét és ezenkívül is számos oly rendelkezést tartalmaz, amely elejét veszi annak, hogy kellően meg nem alapozott ügyek kerüljenek bírósági tárgyalásra. Tisztelt Országgyűlés! Mint ismeretes, az ügyészség korábban szinte kizárólag a vád képviselőjének szerepét töltötte be. Bűnvádi perrendtartásunk, amely az új ügyészi szervezet megalkotása előtt készült, ha bizonyos mértékben tekintettel is volt az ügyészség jövendőbeli alkotmány szerű szerepére, az ügyészség jogállásának szabályozásánál az akkori helyzetnek megfelelően mégis az ügyész közvádlói funkcióiból indult ki. Az új ügyészségi szervezet megalkotásával azonban az ügyészség elsőrendű feladata a törvényesség feletti felügyelet lett. A novella elsőrendű feladata tehát ezzel kapcsolatban az, hogy a Bűnvádi Perrendtartás rendelkezéseit összhangba hozza az ügyészség új jogkörével. Ennek megfelelően azok a szabályok, amelyek a büntető perrendtartás módosításáról szóló törvényjavaslatban az ügyészséggel kapcsolatosak, az ügyészség szerepének és feladatainak említett változásait tükrözik vissza. A büntető perrendtartás novellája a korábbi szabályozástól eltérően kimerítően felsorolja a nyomozó hatóságokat. A nyomozó hatóságoknak ez a taxatív felsorolása annyit jelent, hogy bűnügyekben nyomozást kizárólag ezek a hatóságok végezhetnek, illetőleg a nyomozásban más államigazgatási hatóság csak e nyomozó hatóságok jóváhagyásától függően, vagy azok esetenkénti megbízása alapján működhetik közre. Ez fontos biztosítéka a törvényességnek, mert a nyomozó hatóságok számának korlátozása azt a célt szolgálja, hogy az állampolgárokat megkíméljük a felesleges zaklatásoktól. Azáltal pedig, hogy a kivételesen nyomozó egyéb hatóságoknak ez a tevékenysége alá van rendelve a rendes nyomozó hatóságoknak, biztosítva van a nyomozások egységes irányítása. A nyomozó hatóságok sorában szerepel az ügyészség is. Az ügyészségnek tehát nyomozó hatósági feladatai is vannak. Az ügyészség azonban nem egyszerűen egyike a nyomozó hatóságoknak, hanem a novella által részére biztosított különleges jogkörével kiemelkedik a többi nyomozó hatóság közül. Ez természetes következmé-