Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-9

379 Az országgyűlés 9. ülése 1954. tási cikkek termelésében teszi érdekeltté. Ellenkezőleg megtűrtük és nem jeleztük időben a minisztertanácsnak, hogy sok tekintetben nehézkes és rugalmatlan anyaggazdálkodási rendszerünk, a tervteljesítés, termelékenység, önköltség és létszám mérésének jelenlegi rendszere következtében az üzemeket közvetlen anyagi érdekeltségük gyakran más irányba húzza, mint a tervutasítás. Nyilvánvaló pedig, hogy ha a fogyasztási cikkek termelése érdekében az ipari termelés struktúrájában kell fordulatot elérni, ezt a fordulatot az üzemek közvetlen gazdasági érdekeltségével kell megalapozni. Az a tény tehát, hogy a döntően beruházási jószágokat termelő üzemekben a fogyasztási cikkek gyártása nem halad kielégítő mértékben, részben annak a következménye, hogy a kereskedelem nem ismerte fel időben az új helyzet által megszabott feladatokat. A kereskedelem hibája az is, hogy a kereskedelmi munka és gyakorlat mindennapi tapasztalatai alapján egészen a legutolsó időkig nem vetettük fel azt, hogy fogyasztási iparunk szervezete túlságosan centralizált, hogy az elmúlt években számos, a minőség javítása, a választék bővítése, a táj igények kielégítése szempontjából fontos középüzemet szüntettünk meg és túlságosan egy, vagy néhány gyárra építettük a termelést, ami a legjobb esetben is a választék szűküléséhez vezetett. Pedig a fogyasztási iparok természete — és erre elsősorban a kereskedelemnek kellett volna időben felhívni a figyelmet — más, mint a nehéziparé és különösen a beruházási jószágok termeléséé. A kereskedelemben és következésképpen a fogyasztási iparágak termelésében arról van szó, hogy néhány millió ember változatos, a szokások, hagyományok, egyéni ízlés által kialakított keresletét, szükségletét kell kielégítenünk és ezt legalább is az áruféleségek egy részénél csak a területhez közel levő, a terület viszonyait, a lakosság szokásait, ízlését, hagyományait jól ismerő kereskedelmi és ipari szervezet képes kielégíteni. így például nehéz elképzelni, hogy egyetlen férfi- és gyermekharisnyavagy kalapüzem — ha mennyiségileg meg is tud felelni feladatainak, — választékban is kielégítse a lakosság keresletét. És hasonló a helyzet több könnyűipari és élelmiszeripari területen is. A kereskedelemnek ezeket a problémákat annál hamarabb kellett volna észrevennie, mivel erre olyan nyilvánvaló szervezeti hibák figyelmeztették, amelyek esetében a túlcentralizáltság még a gazdaságosság rovására is ment. így például nyilvánvalóan nem gazdaságos az, hogy több megyébe Budapestről kell az ecetet szállítani, noha a felszabadulás előtt igen sok ecetgyár volt az országban. Nyilvánvaló, hogy nem gazdaságos például olyan sör-, vagy szikvízipari szervezet, amely végül is azt eredményezi, hogy a vizot több tíz- vagy több száz kilométeren szállítjuk. És elsősorban a kereskedelem hibájának keli tulajdonítanunk azt is, hogy tradicionális nagy manufaktúráink, egyes művészi igényű kézműipari ágazataink és művességeink, mint a műbútorasztalosipar, ötvösség, hangszerkészítés, éveken keresztül el voltak hanyagolva és hogy egyes műbútorasztalosok ládagyárakban, építkezéseknél, vagy javítóüzemekben dolgoznak; hogy mesterhegedű ma az országban nem készül, noha évi június hó 18-án, pénteken. 380 oiyan márkáink voltak, amelyekért neves hegedűművészek is versengtek; hogy ötvösiparunk szinte megszűnt és most kell újra feléleszteni. A kereskedelmi munka minden más népgazdasági ágazatnál nagyobb mozgékonyságot, rugalmasságot, a változó helyzetekhez való gyors alkalmazkodást, a kereslet eltolódásának felismerését, aktív befolyásolását, nagyfokú önállóságot kíván. Mi ezzel szemben a kereskedelem szervezetét is túlcentralizáltuk. Boltvezetőinknek, vállalatvezetőinknek nem adtunk megfelelő hatáskört, s ennek következtében az öntevékeny, rugalmas munka még nagyon ritka a mi szakmánkban. Sok hiányosság van az áruk elosztásánál az egyes megyékre és kereskedelmi ágazatokra jutó árualapok meghatározásánál, a kereslet kutatásánál is. Az iparral való kapcsolatunk különösen az értékesítési igazgatóságok megszervezése óta rendkívül bürokratikus, nehézkes és rugalmatlan. Kereskedelmi dolgozóink, eladóink között nagy többségükben olyanok vannak, akik komoly , szakértelemmel és tapasztalattal rendelkeznek a kereskedelem területén és szeretik a kereskedelmi munkát. De még nagyon sok alacsony képzettségű, a kereskedelmi munka természetét nem ismerő, fásult ember is van hálózatunkban, akik udvariatlanok a fogyasztókkal szemben, közömbösen és lélektelenül szolgálják ki a vásárlókat. Egyik legfőbb feladatunk, hogy ezen a helyzeten változtassunk, mert dolgozó népünk joggal követeli meg tőlünk, hogy becsületesen keresett pénzéért jó árut és udvarias, előzékeny kiszolgálást kapjon. (Taps.) Az elmúlt időben erőteljesen fejlesztettük ugyan a kereskedelmi hálózatot, mind a bolti kiskereskedelemben, mind a vendéglátóiparban, de a forgalom növekedése a múlt év folyamán többszöröse volt a hálózat növekedésének. Különösen súlyos a helyzet a vendéglátóiparban. Bár az elmúlt két év folyamán számos, megelőzően közületek és társadalmi szervezetek által elfoglalt helyiséget kaptunk vissza vendéglátóipari célokra, a helyzet még távolról sem kielégítő. A társadalmi és közületi szervek vontatottan hajtják végre a minisztertanács és a megyei tanácsok ilyen irányú határozatait és a Közületeket Elhelyező Bizottság sem nyújt ezen a téren megfelelő támogatást a kereskedelemnek. A következő években teljes erővel igyekszünk a nagy hagyományokkal rendelkező magyar vendéglátóipart és cukrászatot tovább erősíteni, a hálózatot fejleszteni és mivel most már erőnkből erre is futja, több külföldi városban nyitottunk és nyitunk a jövőben is magyar éttermeket, magyar szakácsokkal és népi zenével. A napokban számos jogos bírálat hangzott el a szórakozóhelyek műsorpolitikájával kapcsolatban. Azóta a népművelési minisztériummal egyetértésben számos intézkedést tettünk és a jövőben is teszünk, amelyeknek az a lényege, hogy a közönség ízlésének és a hazai hagyományoknak megfelelően éttermeinkben és kávéházainkban népi zenekarok játszanak, hogy ezzel is a magyar néphagyomány szerves részét jelentő népzenénket ápoljuk. Meg vagyok győződve róla, hogy a szórakozóhelyek műsorpolitikájában beálló változást, a népi zenekarok becsületének és