Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-8

323 Az országgyűlés 8. ülése 1954 kasok belső befejező munkája, a vakolás, a vasa­i fűtő- és vízszolgáltató szerelvények, az ajtók és ablakok vasalása és a parkettázás. Itt meg kell osztanunk a felelősséget azokkal a tár­cákkal, amelyek ezeket az anyagokat és szerel­vényeket gyártják és szállítják. Ezen a téren igen nagy bajok vannak. A kohó- és gépipari mi­nisztérium vállalatai az építőipari szerelvényeket mellékterményeknek számítják, külsőleg csúnya és rosszminőségü szerelvényeket gyártanak, amelyek az újonnan épített lakásoknak nem szolgálnak díszéül és azonkívül igen sok bosszú­ságot okoznak a lakóknak. Éppen ezért az építő­ipari dolgozók munkájában előforduló hiányos­ságok kiküszöbölése mellett ezzel egyidőben meg kell szüntetni az ilyen rossz és csünya szerelvé­nyek gyártását is. Az anyagtakarékosság terén is sok a teendő az építőiparban. Az építkezések nagy része nincs elkerítve, az anyagok túlnyomó része szabadon tárol, a nagy tömegekre való tekintettel az anyagátvétel gyakran szemmértékkel történik, a vagonokkal és teherautókkal érkező anyagok mérése úgyszólván sehol sincs biztosítva. Mind­ezek tehát tág teret biztosítanak az anyagpazar­lásra. Éppen ezért jelent olyan nagy feladatot az anyagtakarékossági intézkedések végrehajtása az építőiparban, sokkal nagyobbat, mint a telepített iparokban, ahol az anyagok pazarlását csak a termelésben kell szemmel kísérni, mert a legtöbb anyagot lakat alatt őrzik. Jelentékeny anyagpazarlás folyik nálunk az építkezés folyamatában is. Az anyagok gondatlan kirakása, rossz kezelése, a selejtes, lebontásra kerülő munkák másodszori anyagszükséglete, a munka közben többször kitört ablakok, a szere­lők által a rossz munkaszervezés következtében kivésett falak, lebontott vakolatok stb. szintén anyagpazarlással járnak. Vannak természetesen szép számmal olyan esetek is, amelyek az építkezések helytelen üte­mezése következtében állnak elő. Például a zsa­luzó anyagok hatszori felhasználás helyett csak egyszeri felhasználása oly esetben, amikor az építkezés határideje olyan rövid, hogy egyszerre kell az összes alkatrészeket bezsaluzni, ahelyett, hogy folytatólagosan, hatszor egymásutáni bezsa­luzással oldanók meg. Vagy vegyük például a betonvas helytelen méretezését. A hengerek ki­kopása következtében általában minden méret 10—15 százalékkal nagyobb súlyt jelent. Darab­számra be kell helyezni őket és ilymódon jelen­tékeny anyagpazarlás áll elő. Az építőanyagtakarékosság terén széleskörű felvilágosító munkával, az anyag átvételének, megőrzésének megjavításával és az ellenőrzés szigorú keresztülvitelével lehet és kell eredmé­nyeket elérni. Komoly hiányosságok vannak az építőipar­ban a befejezési határidők betartása körül is. Az építőiparban még nem honosodott meg a szerződések tisztelete, a vállalt határidők betar­tása. Ezt az általánosan elterjedt építőipari be­tegséget segíti elő az is, hogy az építtetők nem igen törődnek a beruházások gazdasági és mű­szaki előkészítésével és főleg időben való előké­szítésével. Éppen ezért az építkezések jelenté­keny része tervdokumentáció nélkül, vágy rész­évi június 17-én, csütörtökön. 324 leges tervdokumentációval folyik. Ilyen esetben nem lehet műszakilag megállapítani az építkezé­sekhez szükséges időtartamot, nem lehet az építkezéseket helyesen megszervezni, és az ilyen határidők folyamatos, rendszeres megsértése arra tanítja az építőket, hogy akkor is megsért­sék ezeket a határidőket, amikor ilyen okok nem forognak fenn. A nem műszaki számítások alapján megálla­pított befejezési határidők sok felesleges költsé­get is okoznak az építőiparban. Sok esetben azonban a befejezési határidőt maguk az épít­tetők olymódon állapítják meg, hogy azokat he­lyes műszaki és technológiai szervezéssel lehe­tetlen betartani. A határidőt nem a műszaki kér­dések döntik el, hanem egyszerűen az, hogy az építtetőnek az épületre ilyen és ilyen időre szük­sége van. Példa erre a mezőgazdasági kiállítás építése, ahol kilenc komoly épületet kell meg­építeni és ezt csak június közepén lehetett meg­kezdeni, akkor is olyan épületeket kellett volna áthozni, amelyekben még a külkereskedelmi , minisztérium és a közlekedésügyi minisztérium saját importgépeit és egyebeket tárolt. Az augusz­tus 15-ben megállapított határidő ilyen körül­mények között természetesen nem reális. Egy másik példa erre., mondjuk, a budapesti gázgyár építése, kiszélesítése. Az ütemterv szerint június 1-én el kellett volna kezdeni a főépületek fala­zását olyan helyen, ahol a mai napig is műkö­désben lévő üzemek vannak, amelyeket elsősor­ban le kell bontani, de csak akkor, ha ezek ré­szére előzőleg más épületet építünk. Ennek a 12 milliós építkezésnek a határideiét december 31-ben kívánják megállapítani. Farkas elvtárs felszólalásában szóvátette a mezőgazdasági építkezések aránytalan lemara­dását. Én nem akarom vitatni, hogy ki ebben a hibás, az építők-e, vagy a mezőgazdaságiak, vagy mind a kettő. A legfontosabb az, hogy szá­molni kell a jelenlegi helyzettel és az építőipar­nak meg kell tennie minden lehető intézkedést arra, hogy a mezőgazdasági építkezések teljes egészükben határidőre elkészüljenek, mivel mezőgazdaságunk fejlesztése pártunk új gazda­ságpolitikájának sarkpontja. Az építésügyi mi­nisztérium a maga részéről minden intézkedést megtesz, hogy ezeket a fealdatokat megoldja. Mindezeknek a feladatoknak a végrehajtá­sához meg kell szilárdítani az építőiparban a munkafegyelmet, amely az utóbbi időben mind a vállalatoknál, mind a minisztérium központi apparátusában meglazult. Az építésügyi minisz­térium központi apparátusát képessé kell tenni arra, hogy pártunk és kormányunk politikáját, előírásait, utasításait maradéktalanul végre tudja hajtani. Az építőipari dolgozók és elsősorban az építőipari munkások, akik a felszabadulás előtt az osztályharcban az első vonalban haladtak. t egészen bizonyosan nem maradnak hátra most' sem a szocialista építés frontján és mindent meg­tesznek, mind a jelenben, mind a jövőben, hogy elérjék pártunk és kormányunk elismerését. A pénzügyminiszter által előterjesztett költ­ségvetés a felsorolt feladatok maradéktalan meg­valósítását biztosítja, éppen ezért a magam ré­széről helyesnek tartom és kérem az Országgyű­lést ennek elfogadására. (Taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents