Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-8

277 Az országgyűlési 8. ülése 1954. tői. Nem az ellenőrzés mennyiségében, hanem a minőségében van a hiba. Igen sok az olyan felületes, látogatás jellegű ellenőrzés, amely nem nyújt segítséget, sőt nagy mértékben elvonja a szerveket az érdemi munkától. A Ganz Vagongyárban a felügyeletet gyakorló minisztérium egyetlen év alatt 1218 ellenőrzést tartott, s emellett különböző szervek még számos kisebbnagyobb vizsgálatot folytattak. A budapesti városi tanács közlekedési vállalatai joggal panaszkodnak arra, hogy 18 különböző szerv gyakorol náluk rendszeres ellenőrzést. Az élelmiszeripari minisztérium alá tartozó Budapesti Csokoládégyárban 5 hónap alatt összesen 412 ellenőrzést tartottak, de az ellenőrzés tervszerűtlenségét mutatja, hogy ugyanebben az időszakban az ugyanahhoz a minisztériumhoz tartozó Albumin Allati Vérfeldolgozó Vállalatnál csak egyszer jártak ellenőrizni. Megnehezíti az ellenőrzést a bonyolult, túlméretezett adatszolgáltatás, is, amelyben a lényeges kérdések keverednek a lényegtelenekkel. Népgazdaságunk igen széles területén túlsók könyvviteli és statisztikai adatot gyűjtenek. Jellemzésül hozom fel, hogy a közületi tehergépkocsik forgalmával kapcsolatban a közlekedés- és postaügyi minisztérium 14.000 helyről havonta kér adatot. Egy-egy adatszolgáltató vállalat 250 adatot köteles közölni, ami azt jelenti, hogy csak az ezen a címen begyűjtött és feldolgozásra kerülő adatok száma egy év alatt eléri a 42 milliót. Ilyen tömegű adatokon keresztül nem lehet ellenőrizni és ez már nem lehet alkalmas az áttekintésre és az értékelésre. A minisztériumok és egyéb irányító szervek ellenőrző munkája így nem tölti be megfelelően hivatását. A vezetők gyakran lebecsülik az ellenőrzés jelentőségét, mellékes kérdésként, a főkönyvelők szűk reszortfeladatának kezelik, elhanyagolják. De nemcsak a minisztériumokat és a vállalatok vezetőit terheli felelősség az ellenőrzés gyengeségéért. Felelősség terheli a gazdálkodásunk eredményességét csökkentő súlyos hibák fennmaradásáért, a bürokratikus vonások elszaporodásáért az államapparátusban, az Állami Ellenőrző Központot is. Súlyosbítja az Állami Ellenőrző Központ felelősségét, hogy bár ezeket a hibákat a múlt évben tartott ellenőrzései során részleteiben számos esetben feltárta s az illetékes szervek figyelmét felhívta rájuk, nem vont le belőlük mélyreható következtetéseket és nem harcolt kérlelhetetlenül a megszüntetésükért. A központi állami ellenőrzés legnagyobb hibája abban jelentkezik, hogy nem foglalkozott eléggé az államapparátus munkájának tökéletesítésével, nem folytatott következetes harcot az irányítás és a végrehajtás megszervezésének hibái és fogyatékosságai ellen, túlzott központosítás, a hatáskörök egészségtelen korlátozása, a túltengő funkcionalizmus, az érdemi munkát akadályozó öncélú formális bürokratikus intézkedések ellen. Nem figyelt fel az államapparátus egyszerűsítésének és olcsóbbátételének fontos kérdésére. Az állami ellenőrzésnek a jövőben sokkal következetesebben, mélyrehatóbban kell megragadnia a legfontosabb kérdéseket, hatékonyabban kell szembeszállnia a népgazdaságunk nagy célkitűzéseit akadályozó hibákkal. Az ellenévi június 17-én, csütörtökön. 278 őrzés minden munkatársának meg kell szívlelnie Sztálin elvtársnak azt a tanítását, hogy -az ellenőrzésnek nem szabad idegennek tekintenie a felülvizsgált intézményeket, hanem úgy kell tekintenie azokat, mint saját intézményeit, amelyek sorsát szívén viseli, amelyeket tanítani és tökéletesíteni kell. Nem az a fontos, hogy egyes bűnösöket fülöncsípjünk, hanem elsősorban az, hogy tanulmányozzuk a felülvizsgálandó intézményeket, tanulmányozzuk őket gondosan és komolyan, tanulmányozzuk fogyatékosságaikat és érdemeiket, s lankadatlanul tökéletesítsük intézményeinket«. Népgazdaságunk 1953. évi gazdálkodásának leggyengébb láncszeme a gazdasági vezetésben elkövetett hibák következtében a vállalati gazdáV kodás volt. ami elsősorban a termelékenység és az önköltség kedvezőtlen alakulásában nyilvánult meg. Az iparban a munka termelékenysége a megelőző évek átlagos évenkénti Î5 százalékos növekedése után a múlt évben alig valarlamit emelkedett, sőt egyes területeken átmenetileg vissza is esett. Ezt többek között a meglévő technika elégtelen felhasználása, az új létesítmények késedelmes üzembehelyezése és nem megfelelő kihasználása, a gyártás és a termelés szervezésének hibái, az élenjáró munkamódszerek elterjesztésének elhanyagolása okozta. A termelékenység fejlődésének elmaradásában a helytelen munkaszervezés mellett nem kis része van annak, hogy egyes rövidlátó vezetők elhanyagolják a műszaki fejlesztés s a tervszerű megelőző karbantartás feladatait s az újítások kivitelezését csak azért, mert a rájuk fordított munka mellett közvetlen termelési értéket kimutatni nem lehet és emellett gyakran magas munkaigény űek. Ezek a vezetők megfeledkeznek arról, hogy a meglévő technikai feltételek javításának elmulasztása s a gépeknek a karbantartás hiányából fakadó időelőtti kiesése jelentős termeléskiesést okoz. Ilyen gyakorlattal ma még gyakran találkozunk vállalatainknál. Például a kohó- és gépiparban az 1953 évben a megtervezett önköltségcsökkentésnek a volt ÁGM vállalatoknál csak 27,6 százaléka voll műszaki intézkedésekkel alátámasztva, de még ezeknek nagy részét sem valósították meg. Az Egyesült Izzónál a fejlesztési részlegnek csupán • mintegy 40 százaléka foglalkozott téjayleges fejlesztési feladatokkal. Ugyancsak a kohó- és gépiparban a karbantartók létszáma az első háromnegyed évben mindössze 60—70 százaléka volt a szükségesnek, de még ezeket a dolgozókat is nagy mértékben más munkára vonták el. Pártunk Központi Vezetőségének kongresszusi beszámolója megállapította, hogy a termelés önköltsége, amely a II. kongresszus óta eltelt három év alatt mindössze j 8 százalékkal csökkent, az elmúlt évben nem egy j területen emelkedett. A gazdasági vezetők elsőj sorban a mennyiségi eredmények kimutatására törekszenek, emellett mellékesnek tekintik a költségek csökkentését és az előállított termékek minőségét. Néhány példán keresztül kívánom bemutatni azokat a legkirívóbb hibákat, amelyek gazdálkodásunkban akadályozzák az önköltség I következetes csökkentését. Nagy szerepet játsza21*