Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-8
275 Az országgyűlés 8. ülése 1954 dése, a magasabb termelői árak és számos bérügyi intézkedés eredményezte azt, hogy a munkások, az alkalmazottak és a parasztság pénzbevételei mintegy négymilliárd forinttal emelkedtek. Mindez erősítette népünk alkotó, építő munkáját, fokozta bizalmát pártunk és kormányunk iránt. E rendkívüli feladatoknak költségvetésünk , egyensúlyának fenntartása mellett való meg- : oldása szocialista rendszerünk hatalmas erejét I mutatja. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezeket a nagyjelentőségű eredményeket úgy értük el, l hogy még távolról sem aknáztuk ki azokal sokoldalú lehetőségeket, amelyek rendelkezésünkre álltak. Költségvetési rendszerünkben a múlt évben az előző évekhez képest komoly fejlődést jelent, hogy a vállalatok gazdálkodásának alakulása ; teljes egészében jelentkezik mind a pénzügy- : minisztérium, mind az egyes szakminisztériumok költségvetésében. Ez nagy lépést jelent előre a tisztánlátás, a pénzügyi fegyelem megszilárdítása terén. Ezzel egyben megnövekedett a minisztériumok felelőssége vállalataink gazdálkodásának eredményességéért. Jobban alátámasztotta a vállalatok gazdálkodásának tervszerűségét, hogy a költségvetési tervezés a termelési eredmények alapján történt. Előrehaladást értünk el a helyi tanácsoknak a költségvetési tervezésbe való bekapcsolása terén is, mert a megyei tanácsok javaslatait az 1953 évben már jobban figyelembe vették a kötlségvetés összegének megállapításánál. Ezeket feltétlenül eredménynek tekinthetjük, megelégedettek azonban még nem lehetünk j vele. A pénzügyminisztériumnak és a szakmi- i nisztériumoknak is még sok a tennivalójuk, ! hogy költségvetési rendszerünk még jobban J szolgálja népgazdaságunk nagy feladatainak • pénzügyi lebonyolítását. A költségvetési rendszer fejlődése lehetővé ! tette a pénzügyminisztérium számára, hogy az 1953. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentésében a korábbi évek zárszámadási jelentéseivel szemben szélesebben mutassa be a vállalati gazdálkodás összefüggéseit a költségvetés teljesítésével és feltárjon számos hibát, amelvek akadályozták a nagyobb eredmények elérését. A. jelentés gyengesége abban rejlik, hö^ nem használta ki megfelelően a fejlettebb rendszer nyújtotta lehetőségeket, nem elemezte elég 1 j mélyrehatóan a népgazdaságban végbement folyamatokat és nem mutatott rá elég mélyen j a hibák alapvető okaira. Kevés .figyelmet fordí- j tott a nyilvántartásra és az ellenőrzésre; de ! nemcsak a pénzügyminiszter fordított erre kevés figyelmet, hanem a többi gazdasági vezető | is hasonlóan járt el. A nyilvántartás és az ellen- i őrzés fontos feltétel, amely nélkül — mint a i nagy Lenin tanítja — szó sem lehet a szocializ- j mus megteremtésének második, ugyanolyan lé- j nyeges anyagi feltételéről, nevezetesen a munka ; termelékenységének országos méretű fokozásáról. A pénzügyminisztériumnak véleményem szerint a jövőben nagyobb mértékben kell élnie a forinton keresztül való ellenőrzés lehetőségével, a gazdálkodó szervek beszámoló jelentéseit évi június 17-én, csütörtökön -76 alkalmasabbá kell tenni arra, hogy belőlük a gazdálkodás helyességére megfelelő következtetéseket lehessen levonni. A múltban a pénzügyminisztérium nem szerzett érvényt annak, hogy a minisztériumok beszámoló jelentései megfelelő értékelést adjanak az alájuk tartozó szervek gazdálkodásáról. Emiatt a pénzügyminisztérium nem tudta megfelelően elbírálni a minisztériumok gazdálkodásának eredményességét. A pénzügyminisztérium negyedéves költségvetési beszámolói nem tárták fel eléggé a tervezés és a gazdálkodás során mutatkozó hiányosságokat. Az eredményromlásból eredő pénzügyi hiányokat a pénzügyminisztérium általában ezek okainak kimerítő vizsgálata és szükség esetén a felelősségrevonás megkövetelése nélkül pótolta. A szakminisztériumok vezetői sem tartották megfelelően szem előtt a termelési feladatok v hajtásánál a gazdasági kihatásokat és nem vizsgálták, hogy az elért termelési eredmények milyen arányban vannak a ráfordított költségekkel. A minisztériumok pénzügyi szerveinek tevékenysége így sokszor a pénzzel való ellátás formális, adminisztratív lebonyolítására korlátozódott. Ez nagy részben hozzájárult ahhoz, hogy minisztériumaink és vállalataink jelentős része 1953. évi gazdálkodásában nem használta fel kielégítően a szocialista felhalmozás két legfontosabb tényezőjét: a termelékenység növekedésének és az önköltség csökkentésének hatalmas lehetőségét és nem érvényesült munkájukban a takarékos gazdálkodás. A vezetők nem gondoskodtak eléggé az egyenletes termelés, a termelékenység növekedése, az önköltség csökkentése, a takarékosság szervezeti előfeltételeinek megteremtéséről és állandósításáról. Gátolta a gazdaságosság érvényesülését a vezetés túlzott központosítása, az alsó szervek vezetői hatáskörének egészségtelen korlátozottsága is. Egyes felső vezetők arra hivatkozva, hogj alsó szerveik »szakmailag« gyengék, ahelyett, hogy megfelelően nevelték, tanították volna őket a vezetés és az ellenőrzés helyes módszereire, sok esetben apró részletkérdésekbe is beavatkozva, olyan feladatokat végeztek el, amelyek az alsó szervek hatáskörébe tartoznak. A vezetésnek ez a módszere akadályozta az alsó szervek vezetői önállóságának, az eredményekért való felelősségérzetének kifejlődését, csökkentette az alulról jövő kezdeményezést, a helyi adottságok figyelembevételét, a helyi erőforrások felhasználását. Ez a rendszer mindezeken túl odavezetett, hogy az államapparátus létszáma egészségtelenül felduzzadt, de külön isen a felső szerveké. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy 1953. évi gazdálkodásunkban a gazdaságosság követelményei a legtöbb területen háttérbe szorultak. Ennek a helyzetnek a megszüntetése erélyes intézkedéseket követel valamennyi állami vezető és különösen minisztériumaink és országos szerveink vezetői részéről. A népgazdaságunkban az elért eredményeink mellett még fennálló hibák visszavezethetők arra is, hogy nálunk az ellenőrzés még nem kielégítő, nem alkotja a vezetőmunka szerves részét, még sok helyen elszakad a vezetés-