Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-7
249 Az országgyűlés 7. ülése 1954. évi június hó 16-án, szerdán. 250 alkalmával módom volt tapasztalatot szerezni a prémium kifizetéséről. A novokuznyeci kombinát igazgatója a prémium kifizetésére olyan rendszert vezetett be, hogy a havi üzemgazdasági adatok kiértékelése után igazgatói értekezletet hívott össze, ahol a tervosztály vezetője és a főkönyvelő voltak az előadók. Ezen az értekezleten az önelszámoló egységek vezetői vesznek részt. A tervosztály vezetője és a főkönyvelő az üzemgazdasági adatok alapján beszámolnak, hogy hol dolgozott gazdaságtalanul az önelszámoló egység, hol használtak fel több áramot, vizet, anyagot, béralapot, és az igazgató ezeknek a számoknak ismeretében csökkenti, vagy jó teljesítmény esetén emeli a prémium összegét. Az önelszámoló egységek vezetői az értekezlet után az adatok és a saját prémiumösszegük birtokában állapítják meg a prémium kifizetésének nagyságát a hozzájuk beosztott műszaki dolgozóknak. Az ilyen prémiumfizetések bevezetésével is nagy mértékben elő lehet segíteni költségvetésünk megvalósítását. A gazdaságosság érvényesítése terén az utóbbi időben már komoly eredmények mutatkoztak, különösen a kongresszusi verseny óta ott, ahol objektív nehézségekbe való beletörődés helyett megtalálták a gazdaságos munka lehetőségét. Ezt mutatja a Budapesti Szerszámgépgyár példája. Ez a vállalat az anyag- és szerszámköltségeknél a selejt csökkentése útján elért megtakarítással jelentősen megjavította vállalati eredményét. A Kőbányai Szerszámgépgyár a kooperációban gyártott alkatrészek saját megmunkálásával, jó munkaszervezéssel fokozta megtakarítását. A könnyűipari minisztérium vállalatai közül a Szombathelyi Textilgyár, az élelmiszeripari minisztérium vállalatai közül a Győri Szeszgyár, a Mezőhegyesi Cukorgyár, az építésügyi minisztérium vállalatai közül az Eternit Művek értek el jó eredményeket az önköltségcsökkentés terén. Egyes állami gazdaságok — a küngösi, a kétegyházi, az alcsuti, a sinatelepi, a pécsi állami gazdaság — például a tej-, tojástermelés, a marhahizlalás terén az átlagnál jelentősen alacsonyabb önköltséget értek el. tzek az eredmények mutatják, hogy tervünk teljesítésének, a költségvetés alapjának megvannak a reális feltételei. Fel kell számolni azokat a hibákat, amelyeket a tervezés terén az Országos Tervhivatal, a tervek végrehajtása terén az egyes minisztériumok és vállalatok követtek el. A kongresszus határozatainak megvalósításával, egész népünk összefogásával, helyes átcsoportosítással maradéktalanul teljesíteni tudjuk költségvetésünk alapját, az 1954. évi népgazdasági tervet. Ez a terv, mint ahogy a költségvetés előadója ismertette, a lakosság életszínvonalának emelésével együtt jár, s a lakosság életfeltételeinek megjavítása végső fokon a szocializmus építésének szilárdabb megalapozottságát, a szocializmus építésének fokozott munkakedvét kell, hogy jelentse. Ennek tudatában kell részt vennie az ország minden dolgozójának első ötéves tervünk utolsó évi tervteljesílésében és mindenkinek a maga területén az állami költségvrté* végrehajtásában. A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa által beterjesztett költségvetéssel egyetértek és azt elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik? SARFI RÓZSI jegyző: Parragi György képviselőtársunk. PARRAGI GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Amikor felszólalok a külügyi tárca költségvetési vitájában, mindenekelőtt arra a tényre kell rámutatnom, hogy e tárca költségvetése — hogy úgy mondjam — kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy a független Magyar Népköztársaságnak van független, önálló, aktív külpolitikája. Ügy érzem, nem felesleges ezt erőteljesen kidomborítani. Az Arpád-ház kihalása, Mátyás király nagy koncepciójú külpolitikájának elhanyatlása, Rákóczi és Kossuth önálló magyar külpolitikájának megszűnése óta a magyar népnek évszázadokon keresztül — valljuk csak be őszintén — nem is volt önálló külpolitikája. A Habsburg-dinasztia érdekében vérzett a magyar nép a hétéves háborúban Berlin falai alatt, vérzett a napóleoni háborúk során Európa különböző csataterein, majd később a XIX. században Lombardiában, Königgratznél, vérzett a bosznia-hercegovinai hegyeken, majd a két világháború alatt a pángermán imperializmusért. Sok százezer magyar ember halálával fizettünk meg azért, mert nem volt önálló külpolitikánk az 1945. április 4-én bekövetkezett teljes felszabadulásunkig. A hiába ontott magyar vér. Európa minden részén porladó magyar katonák hamva figyelmeztet bennünket arra, hogy menynyire egyik legnagyobb életfeltétele népünknek az önálló magyar külpolitika. A múltban a külpolitikai kérdések csak nagyon kevéssé érdekelték a magyar népet, mert a külpolitikában éppúgy, mint a belpolitikában, az úri huncutságot, a díszmagyaros szemfényvesztést látta. Az urak, a mágnás diplomaták fényűzését nemcsak verejtékes adópénzével, de kihullott drága vérével is meg kellett fizetnie. A régi Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikáját a Ballhaus-Platzon, magyarul: a Labdaház-téren intézték. Ez a név nagyon jellemző a -K. und k.* külpolitikájára. A magyar nép volt a labda, amelynek életével cinikusan és felelőtlenül játszottak. A budai Vár dísztéri palotájában, a Horthy-rendszer volt külügyminisztériumában ugyanez a fennhéjázó, gőgös, a dolgozó magyar népet mélységesen megvető szellem honolt. A Horthy-rendszer külpolitikája népellenességében éppen úgy nem különbözött a volt monarchia külpolitikájától, mint önállótlanságában, az idegen érdekek szolgálatában. A Horthy-féle külpolitika jellemzését leginkább úgy foglalhatjuk össze, hogy mindig felkínálkozott valamely külföldi érdekeltségnek, és e felkínálkozásnak az árát mindig a magyar népnek kellett megfizetnie. A felkínálkozások ára — a magyar nép vére, békéje volt. Emlékezzünk csak vissza, hogy az ellenforradalom, a fehér terror 1920-as esztendejében hogyan kínálták fel a magyar népet a lengyel és a francia imperialistáknak a szovjet-lengyel háború idején. Később Gömbös, majd maga
