Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-7

245 Az országgyűlés 7. ülése 1954 kai szorosabb, mint a korábbi években volt, mert a költségvetés már a vállalatok és az egyéb gazdálkodó egységek részletterveire épült fel. A költségvetés visszatükrözi a népgazdasági tervet, megmutatja gazdasági helyzetünk alakulását, a szocialista szektor erősödését, a népgazdasági terv egyes döntő arányait, a költségvetésen keresztül megoldandó feladatok bővülését. A költségvetés, mint a népgazdasági terv is, nem zárul le a költségvetés összeállításával és elfogadásával, hanem a költségvetést végre is kell hajtani. Az állami költségvetéssel kapcsolatban az Országos Tervhivatalnak az a legfőbb feladata, hogy a költségvetés összeállításához szolgáló mutatókat és adatokat kidolgozza, a ! pénzügyminisztérium feladata az, hogy a tervvel összhangban álló, annak megvalósítását előmozdító költségvetést összeállítsa és annak hiánytalan végrehajtását ellenőrizze. Ezeknek a feladatoknak az ellátásához az Országos Tervhivatal és a pénzügyminisztérium között megfelelő együttműködés szükséges. Az Országos Tervhivatal a tervjavaslatot, a pénzügyminisztérium a költségvetést szerves és szoros kapcsolatban készítette el. Ez biztosítja, hogy a költségvetés valóban a népgazdasági terv pénzügyi programmja legyen, hogy az Országos Tervhivatal a költségvetés kialakításában a terv szempontjait érvényesíthesse és hogy a pénzügyminisztérium pénzügyi szempontból a forintszámokon keresztül építő bírálatot mondjon a népgazdasági tervre vonatkozóan. Az Országos Tervhivatal megérdemelten kapott bírálatot pártunk III. kongresszusán. Az Országos Tervhivatalban háttérbe szorult annak az elvnek az érvényesítése, hogy a Tervhivatal feladata, hogy kidolgozza a népgazdaság fejlesztésének irányát, ütemét, a népgazdaság belső arányait, azokat elemezze és a főfeladatokra javaslatot tegyen a minisztertanácsnak, valamint ellenőrizze a terv végrehajtását. A Tervhivatal a gyakorlati munkában ezt a feladatát nem teljes mértékben oldotta meg. Ahelyett, hogy ezekre az alapvető célkitűzésekre fordította volna figyelmét, helytelen maximalista törekvések kezdtek érvényesülni a tervezés sok területén. így például az ipari tervezésben jóváhagyta ugyan a Tervhivatal a játékvasút, a hamis ékszer és egyéb cikkek tervszámát, de nem tudta kielégítően megalapozni kohászatunk, bányászatunk, gépiparunk termelési tervét. Elvi hibát is jelentett az, hogy a Tervhivatal mulasztása folytán a mezőgazdaság kisárutermelő szektorának tervszerű befolyásolása helyébe a részletes tervutasítások adminisztratív módszere lépett. A belkereskedelem alapvető problémája a lakosság árualapjának kielégítő biztosítása. Vájjon nem lett volna-e helyesebb előbb ezzel a kérdéssel még többet foglalkozni, inkább, nriint a belkereskedelem több mint 9000 részletes tervszámával? A Tervhivatal külkereskedelmi főosztálya a népgazdaság szempontjából legfontosabb termékeken kívül több mint ezer jelentéktelen cikk behozatalát és kivitelét tervezte, ahelyett, hogy a külkereskedelem gazdaságossági, jövedelmezőségi kérdéseire fordította volna figyelmét. A évi június hó 16-án, szerdán. 246 műszaki fejlesztési tervek sok előirányzatát, amelyeket a Tervhivatal állapított meg, a minisztériumok a vállalatoknak ki sem adták, mert ezek sem a fejlődést nem szolgálták, sem pedig teljesítésük nem volt ellenőrizhető. A műszaki fejlesztés tervezése elszakadt a termelés, az önköltségcsökkentés és a beruházások tervezésétől, öncélúvá vált. Az 1954. évi jóváhagyott népgazdasági terv az általános gépipar számára 178 műszaki gazdasági mutatót ír elő. Mind a 178 mutató kizárólag az öntödékre vonatkozik. A terv tehát ebben az ágazatban indokolatlanul széleskörű és a terv termelési célkitűzéseinek megalapozásához nem szükséges mutatókat ír elő. Ellenben nem ír elő a gépipar legdöntőbb területein, a gépgyártásban, a járműiparban, a mezőgazdasági gépiparban, a tömegcikkiparban, vagy éppen a szén gazdaságos felhasználása területén semmiféle műszaki mutatót. Emellett műszaki fejlesztési tervünk jelenlegi előirányzatainak teljesítése legnagyobbrészt statisztikailag nem mérhető, s így végrehajtásuk figyelemmel kísérése elmarad. A beruházások területén az Országos Tervhivatal utasításai szerint még mindig minden beruházására a nagy, új ipari beruházások tervezési módszereit kell alkalmazni, amelyek más népgazdasági ágak kisebb beruházásainak tervezésére nem alkalmasak, bürokratikusak. Ezeket a túlságosan részletes tervszámokat maga az Országos Tervhivatal hagyta jóvá. Ez sértette a minisztertanács egységes irányításának elvét: az Országos Tervhivatal mintha a minisztériumok fölé lenne rendelve, a miniszterek számára előírt tervfeladatok tekintetében döntött. Ezek a tények is bizonyítják, elvtársak, a párt III. kongresszusán elhangzott bírálat igazságát. Az Országos Tervhivatal megszívlelte a kapott bírálatot, szilárd elhatározása, hogy ki fogja javítani munkájának eddigi hiányosságait. A párt és a kormány által megszabott irányelvek szerint a Tervhivatalban is folyik a racionalizálási munka. A tervezés egyszerűsítése során fokozatosan kiküszöböljük a tervezés hibáit. Olyan tervezési rendszert fogunk javasolni, amely lényegesen egyszerűbb, mint a régi. Javasoljuk az Országos Tervhivatal tervjóváhagyási hatáskörének megszüntetését és a minisztertanács egységes irányítása elvének érvényesítését. A minisztériumok és az Országos Tervhivatal ebben a rendszerben kevesebb papírral, kevesebb rubrikával, kevesebb számadattal fog foglalkozni és sokkal nagyobb mértékben tudja erőfeszítéseit összpontosítani legfontosabb célkitűzéseink megvalósítására, igen jelentős munkamennyiség szabadul fel a vállalatok tervezésében is, és ezzel egymagában gazdaságosabbá válik termelésünk, csökkenthető az önköltség. Megnövekszik ezzel a miniszterek hatásköre és felelőssége. A tanácsok is inkább gazdáivá lehetnek a dolgozó nép érdekeinek. A tervezés egyszerűsítése nem mehet terveink megalapozottságának rovására. Ezt több munkát nem igénylő új módszerekkel kívánjuk biztosítani. Az ipari tervezésben például a nép