Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-7

221 Az országgyűlés 7. ülése 1954. évi június hó 16-án, szerdán. 222 zánk függetlenségére, olyan választ kapjon, amely megérteti vele, hogy hazánk nem rés, hanem erős és bevehetetlen bástya a béke és a szabadság arcvonalán. (Nagy taps.) Tisztelt Országgyűlés! A kormányok politikáját nem utolsó sorban a költségvetés alapján lehet és kell megítélni. A költségvetés számadatai világosan mutatják, hogy egyik vagy másik kormány a nép, vagy egy kis kizsákmányoló csoport érdekében vezeti-e az országot. A mi költségvetésünkből minden kétséget kizáróan mindenki megállapíthatja, hogy a kormány egyedül és kizárólag népünk érdekében, népünk ügyének szolgálata szellemében kormányozza az országot. Ezért nevezi népünk joggal a kormányt a »mi kormányunknak« és nagy pártunkat a »mi pártunknak!« (Taps.) Merőben más a helyzet a kapitalista világban. Amíg hazánk költségvetése dolgozó népünk anyagi és kulturális igényeinek mind nagyobb kielégítését szolgálja, amíg a mi költségvetésünk deficitmentes, addig a kapitalista országok költségvetésének nagy része a militarizálás, az új háborúra való felkészülés érdekének van alávetve és ezért ezek az országok állandóan óriási deficittel küszködnek. Ha az utolsó négy év, az 1952—1955 évek kiadásait és bevételeit nézzük, például az Egyesült Államokban, azt látjuk, hogy négy év alatt a költségvetési deficit 19.6 milliárd dollárra emelkedett. De a többi kapitalista ország költségvetéseit is a növekvő deficit jellemzi. A kapitalista országokban a dolgozók magas adóztatásával biztosítják az állami bevételek nagy részét. Ezért ezekben az országokban szinte minden évben emelik a közszükségleti cikkek fogyasztási adóját. A jövedelmi adók a háború éveiben és a háború után az Egyesült Államokban tizenkétszeresére, Franciaországban közel háromszorosára, Angliában pedig 64 százalékkal emelkedtek. Az Egyesült Államok költségvetésének 70 százaléka a katonai kiadások fedezésére megy, ami 47 milliárd dollárt jelent. Anglia és Franciaország katonai kiadásai az 1949-es katonai kiadásoknak közel háromszorosa, Kanadában majdnem hétszerese. A kapitalista országok költségvetésében a kapitalizmus gazdasági alaptörvénye érvényesül, azaz »-maximális tőkés profit biztosítása az adott országok lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorba döntése útján, más országok, különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül a legmagasabb profit biztosítása háborúk, és a nemzetgazdaság militarizálása útján.« A »Die Welt« című nyugatnémet burzsoá lap egyik januári számában ezt írja: »Ki törődik azzal, hogy mintegy 800 egyetemi magántanár, 20 000 ügyvéd, 65 000 orvos szenved szükséget Nyugat-Németországban, nem is beszélve a néhányezer íróról, összesen 200 000 értelmiségi nyomoráról van szó Nyugat-Németországban, akik kézzelfogható árut nem termelnek és ezért veszni hagyják őket.« A lap a cikk végén hozzáteszi: »A panaszok újra és újra süket fülekre találnak, a nyomor pedig tovább szedi áldozatait.« Hasonló vádakat vet fel a stuttgarti »Deutsche Kommentare«, amely arról ír, hogy »neves ORSZAGGYOLÊSI BRTESfTO professzorok Németországban levélhordóként, vagy írnokként keresik meg kenyerüket, vagy elpusztulnak a tudományért. Aki napjainkban tudományos működésnek szenteli életét, — írja a »Deutsche Kommentare«, — annak fakir tulajdonságokkal kell rendelkeznie, annak az éhezésben specialistának és egyidejűleg a türelmességben aszkétának kell lennie«. Ezek a tények és példák igazolják, hogy a kapitalista társadalomban a militarizmus, a háborúra való felkészülés egyrészt növeli a népek nyomorát, másrészt a kapitalisták busás jövedelmét. Ezt a kapitalista paradicsomot dicsőíti nap mint nap Magyarország felé az úgynevezett »Szabad Európa« rádióállomása. Hogy ez a rádióállomás mennyire »szabad«, azt már az előbbi példák is bizonyítják. A kapitalista paradicsomot népünk nagyon jól ismeri és azt nem paradicsomnak, hanem pokolnak tartja, amely hárommillió koldust szült és a magyar értelmiség színejavát külföldre kergette, mert magyar földön, saját hazájában emberi módon nem tudott megélni. Hiába dicsőítik a nyugat rádióállomásai a kapitalista élet előnyeit, népünknél süket fülekre találnak. Népünk tudatában még elég elevenen élnek a Horthy-rendszer borzalmai és nélkülözései. Népünk nem a kapitalista pokolba akar visszamenni, hanem mind határozottabban és lendületesebben előre kíván haladni a szocialista társadalom felé, mert tudja, hogy ez, a szabad emberek szabad társadalma váltja valóra népünk ezeréves szabadságtörekvéseit, mindazt, amiért annyit áldozott népünk és amiért annyi vért ontott. Tisztelt Országgyűlés! Népköztársaságunk 1954. évi állami költségvetése világosan tükrözi pártunk és kormányunk bel- és külpolitikáját. Belpolitikánk: a jólét emelése, népünk nemzeti egységének további megszilárdítása, a szocializmus építése, — külpolitikánk pedig: becsülettel teljesíteni hivatásunkat a szocialista Szovjetunió vezette hatalmas béketábor soraiban, a béke biztosításáért. Jólét, nemzeti egység, béke, szocializmus — íme, tisztelt Országgyűlés — így lehet röviden kifejezni pártunk és kormányunk bel- és külpolitikáját. Ezek a nagy gondolatok hatották át pártunk III. kongresszusának munkáját és hozott határozatait. Pártunk történelmi jelentőségű III. kongresszusa határozatainak végrehajtásával biztosíthatók az 1954. évi állami költségvetés népünk érdekét szolgáló célkitűzései. Tisztelt Országgyűlés! Habár vitathatatlan, hogy népünk komoly eredményeket ért el pártunk és kormányunk politikájának végrehajtásában, az elért eredményekkel azonban mégsem lehetünk megelégedve. Annál is inkább meg kell ezt mondani, mert ismeretes, hogy népünk ellátásának számottevő javulása mellett is egy sor fogyasztási cikkben, például a sertéshúsban továbbra is hiányosságok mutatkoznak. Eredményeink nagyobbak lennének, népünk ellátását jobban tudnánk biztosítani, ha elkerültük volna, hogy különösen a termelés megszervezése, a munkafegyelem és az állampolgári köte17