Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-7

223 Az országgyűlés 7. ülése 1954. évi június hó 16-án, szerdán. 224 lezettségek teljesítése terén komoly hiányosságok és hibák történjenek. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy az 1954. év feladatait a költségvetésből csak akkor tudjuk finanszírozni, ha a költségvetés bevételeit az előírt időben maradéktalanul teljesítjük. Minden lemaradás ezen a területen komoly veszélyeket rejt magában. Ezt annál is inkább fontos figyelembevenni, mert tudvalevő, hogy a költségvetési kiadások fedezetének legfőbb forrása az állami vállalatok akkumulációja, amely a költségvetési bevételeknek mintegy 70 százalékát teszi ki. Ezért a költségvetés teljesítése az állami vállalatok, azaz e vállalatok dolgozóinak és vezetőinek munkájától függ. Ahhoz, hogy pártunk és kormányunk határozatait eredményesebben hajtsuk végre, végérvényesen és minden huzavona nélkül fel kell számolnunk a népgazdaságunk erői és eszközei átcsoportosításában még mindig megmutatkozó vonakodást és ingadozást, valamint a túlzott iparosításból származó káros következményeket. Meg kell állapítani, hogy ipari üzemeink vezetőinek tekintélyes részét még ma sem hatja át eléggé a lakosság igényeinek kielégítésével kapcsolatos felelősségtudat. Nem azt és nem olyan választékban termelnek, mint amire a lakosságnak szüksége van. A kormányprogramm a lakosság ellátása terén nagy feladatok elé állítja a kohó- és gépipari minisztériumot. Habár a minisztérium tett erőfeszítéseket e feladatok megoldására, mégis a múlt év második felében vontatottan készült fél a kormányprogramm végrehajtására és ez a vontatottság, ha kisebb mértékben is, még ez év első negyedében is tapasztalható volt. A termelés vezetőinek végre meg kell érteniök, hogy nem a nép van az iparért, hanem az ipar van a népért! (Nagy taps.) A szocialista ipar kötelessége azt termelni, még hozzá olyan választékban, olyan minőségben, amely legjobban kielégíti népünk igényeit és ízlését. Sajnos, eléggé általános, hogy az ipari üzemek elzárkóznak a több munkát igénylő, nehezebben előállítható fogyasztási cikkek gyártásától és a »globális« tervteljesítésre való törekvés közben elhanyagolják a munkaigényes fogyasztási cikkek termelését. A termelés egyszerűsítését egyes ipari üzemek sokszor a fogyasztási cikkek választékának és minőségének rovására oldják meg, emiatt elhanyagolják egyes fontos cikkek gyártását. A »Duna« és »Tisza« cipőgyáraknak például kényelmesebb, ha nem veszik figyelembe a kereskedelemnek a lábbeli nagyságára vonatkozó igényeit és ezzel azt idézik elő, hogy egyes méretekből készletek halmozódnak fel, más méretekből pedig hiány van! Gyakran elzárkózik az ipar új, ízlésesebb minták bevezetésétől. A könnyűipar gyártmánytervezési munkájában kétségtelenül jelentős fejlődés van. De igaz az is, hogy még távolról sem veszi kellő mértékben figyelembe sem a könynyűipar, sem a belkereskedelem népünk ízlését és a divatot sem. A belkereskedelmi minisztérium megelégszik azzal, hogy az ipart bírálja a rossz minőségért, a hiányos választékért. Bírálata gyakran helyes és jogos. Ami azonban nem helyes, az az, hogy úgy tesz, mintha semmi köze sem lenne a rossz minőséghez és a hiányos választékhoz. Pedig van! A kereskedelmi dolgozók feladata, hogy folytonosan tanulmányozzák a lakosság igényeit és ennek figyelembevételével hassanak a termelésre. A belkereskedelem dolgozói a fogyasztók, a nép érdekében bátrabban kell, hogy harcoljanak azért, hogy közszükségleti cikkeinket jobb minőségben, ízlésesebb kivitelben és megfelelő választékban gyártsák. A belkereskedelemnek rendszeresen tanulmányoznia kell a lakosság árukeresletének alakulását. Belkereskedelmi szerveinknek tudniok kell, hogy milyen árukat keres népünk, mi népünk véleménye a forgalomba hozott árukról. A fogyasztók véleményét, ízlését törvénynek kell tekinteni! Ehhez a törvényhez kell, hogy igazodjék a belkereskedelem, de az ipar is. Fel kell hívni a könnyűipar figyelmét, hogy ápolja és fejlessze a magyar divatot, amelynek híre azelőtt messze túlszárnyalta hazánk határait. Törődnünk kell azzal, hogy a magyar asszonyok és lányok, valamint gyermekeink csinosabban és szebben öltözködhessenek. A magyar divat fejlődésének útját ne gátolja rossz minőségű textil-, bőr- és más anyag. Nem hagyható szó nélkül a mezőgazdasági beruházások teljesítése terén tapasztalható nagyfokú lemaradás. Az év elején maga a földművelésügyi minisztérium sem volt eléggé felkészülve arra, hogy a beruházások végrehajtása zökkenőmentesen történjék. Elkéstek a tervekkel. Ezt a hiányosságot a földművelésügyi minisztérium nagyrészt felszámolta. Tervek ma már vannak és mégis a mezőgazdasági beruházások teljesítése május 31-ig az évi tervnek csak 10 százalékát érte el, ugyanakkor, amikor április 30-ig a kohó- és gépipari minisztérium beruházásait 34.8 százalékban, a nehézipari minisztérium beruházásait 22.2 százalékban végezte el az építésügyi minisztérium. A mezőgazdasági beruházásokban mutatkozó nagyfokú lemaradásért komoly felelősség terheli az építésügyi minisztériumot. A párt és a kormány nem engedheti meg, hogy a mezőgazdasági beruházásoknál továbbra is fennálljon ez a lemaradás. Gyors és határozott intézkedésekre van szükség, mert egyébként megtörténhetik, hogy a beruházások tekintélyes részét nem tudjuk teljesíteni. A mezőgazdasági építkezésekre több munkaerőt, nagyobb technikát kell alkalmazni és biztosítani kell az építkezések folyamatos anyagellátását. Különösen fontos, hogy a termelőszövetkezetek beruházásainak teljesítése is gyorsabb ütemben történjék, mint eddig, mert ezen a téren a lemaradás még nagyobb. A lemaradás döntő oka az, hogy nem kapják mej* időben az építőanyagot. A mezőgazdasági beruházások területén mutatkozó nagyfokú lemaradás — annak ellenére, hogy pártunk és kormányunk a mezőgazdaság fejlesztését a következő évek kulcskérdésének tartja — azt mutatja, hogy az új feladatok sikeres végrehajtására az átcsoportosítás vontatottan folyik, ami veszélyezteti pártunk és kor-